A változtatások közé tartozik többek között az úgynevezett matching prémium szintje is, melynek eredményeként csökkenne a biztosítók számára elõírt tõkekövetelmény. A módosításokat elsöprõ többséggel szavazta meg a bizottság (38 mellette, 5 ellene), azonban bizonyos klauzulákat visszadobtak.

A KPMG szerint most kezdõdik a háromoldalú tárgyalások szakasza, amikor az Európai Parlamentnek, az Európai Unió Tanácsának és a Bizottságnak meg kell vitatniuk saját, Omnibus II-vel kapcsolatos tervezeteiket, hogy közös nevezõre jutva, plenáris szavazásra bocsáthassák július 2-án, az Európai Parlament elé.

Az elsõ háromoldalú egyeztetést feltételesen április 11-ére tûzték ki. Amennyiben július 2-án pozitívan szavaz a Parlament a javaslatról, úgy elemzõk szerint komoly esély van arra, hogy az Omnibus II megjelenjen a hivatalos lapban, nem sokkal a Parlament nyári ülésszünetét követõen, vagyis új szakaszába lépjen az Omnibus II irányelv.

Paul Clarke, a PricewaterhouseCoopers Szolvencia II vezetõje fontos elõrelépésnek nevezte az ECON szavazás eredményét, hiszen a biztosítási iparág ezáltal egy lépéssel közelebb került a szabályozói biztonsághoz.

A szakértõ szerint számos biztosító számára a matching prémiumra, valamint az anticiklikus prémiumra vonatkozó javaslatok nélkül, - melyek csökkentenék a tõkekövetelmények szintjét az „A”, vagy magasabb kategóriába sorolt, öt évnél hosszabb lejáratú kötvények, és a „BBB” besorolású, 5-20 éves lejáratú kötvények esetén – a társaságok nem lennének képesek megfizethetõ, hosszú lejáratú életjáradék típusú termékeket nyújtani. Clarke szerint pozitívan értékelendõ, hogy a jóváhagyott módosítások között ez a koncepció is szerepel, azonban egyáltalán nem biztos, hogy az iparág összes aggályát eloszlatja.

Amennyiben a tõkekövetelmények mértékét érintõ matching prémium olyan szintjében sikerül megegyezésre jutni, amely a politikai döntéshozók és az iparág számára is elfogadható, úgy az nem csak a biztosítási ágazat számára lesz jelentõs gyõzelem, de a fogyasztók számára is, hiszen elkerülhetõvé teszi a hosszú távú, életjáradék típusú termékek eltûnését a piacról, valamint a termékek árának emelkedését is – közölte a PwC szakértõje.

„Az ördög a részletekben rejlik, ezért az iparág rajta tartja a szemét a finomabb részleteken, melyek a következõ hetekben kerülhetnek napvilágra” – tette hozzá Clarke. Különösen fontosnak nevezte a diszkontrátára, az átmeneti intézkedésekre és a jelentéstételi küszöbértékekre vonatkozó döntéseket, mellyel kapcsolatban a három szervezetnek gyors döntésre kellene jutni.

Minél hamarabb születik megállapodás ezekben a kérdésekben, annál hamarabb nekiállhat az iparág, valamint a nemzeti felügyeleti hatóságok az implementáció által jelentett kihívások kezeléséhez.

„Az iparág megnyert néhány fontos csatát, többek között felismerték egy olyan mechanizmus kialakításának szükségességét, amely elkerülhetõvé teszi a biztosítók számára, hogy kényszerûen megváljanak bizonyos eszközöktõl, a piaci volatilitás megnövekedése esetén” – véli Janine Hawes, a KPMG Szolvencia II igazgatója.

Hozzátette: az iparág számára aggodalomra ad okot, hogy ezen intézkedések alkalmazása rendkívül szigorú feltételekhez kötött, melyek korlátozzák alkalmazhatóságukat.

A Bizottság azóta újra összehívott egy munkacsoportot, amely a hosszú távú garanciákkal foglalkozik. Hawes reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a leendõ döntés átlátható és kiszámítható mechanizmust eredményez majd, amely elkerülhetõvé teszi a biztosítók számára a túlzott tõketartalékok szintjét. Két másik égetõ kérdést is megemlített: az egyik az amerikai biztosítókra vonatkozó ekvivalencia folyamatok kérdése, a másik a Szolvencia II. szabályozás végrehajtási céldátuma.

Elõbbivel kapcsolatban elmondta, a jelenlegi szöveg olyan feltételeket tartalmaz, amelynek az USA biztosító nem fognak megfelelni.

Az Omnibus II mai változata továbbra is egy év különbséget enged meg a cégek Szolvencia II-nek való teljes megfelelése, valamint a szabályok hatályba lépése között, amely továbbra is 2014. január elsejére tervezett.