Az Egyesült Államokban szinte mindennaposak az olyan kártérítési perek, ahol vásárlók, munkavállalók, szolgáltatások igénybe vevõi perelik a gyártókat, munkáltatókat valamilyen vélt vagy valós jogsértés miatt, melyek nem ritkán milliós nagyságrendû kártérítésekkel végzõdnek. Európában egyelõre nem jellemzõek az ilyen mértékû büntetõ jellegû kártérítések, azonban nem biztos, hogy ez örökre így marad.
A ’90-es évek elején például egy idõs hölgy perelte be a McDonald’s gyorséttermet, miután az autós kiszolgáló egységénél vásárolt, mûanyag fedéllel ellátott kávéval menet közben leöntötte magát, melynek következtében másodfokú égési sérüléseket szenvedett. A hölgy nem hagyta annyiban, és beperelte a gyorséttermet. A bíróság úgy döntött, hogy a gondos eljárást a gyorsétterem megsértette, mivel a kávé alapvetõen az ember szájával, nyelvével kerül közelségbe: az a folyadék, amely a combon ilyen égési sérüléseket eredményez, az nyilvánvalóan alkalmatlan az emberi fogyasztásra. Mivel a McDonald’s egy világviszonylatban is jó hírnévvel rendelkezõ, ismert nagyvállalat, és a kávé hõmérséklete nem az adott esetben volt irreálisan magas, így az alperesnek nagy összegû büntetõ kártérítést is fizetnie kellett. Neki ugyanis fokozottan érvényre kell juttatni a gondos eljárás követelményét, mivel számos ügyféllel kerül kapcsolatba naponta.
A bûntetõ kártérítések (ún. punitive damages) mindig is súlyos félelmei voltak a biztosítóknak, amit az Egyesült Államokra jellemzõ nagy összegû kártérítési perek igazolni is látszanak. A forró kávé miatt indított kártérítési perek, és milliós kártérítések egyelõre nem érték el Európa partjait, azonban a Swiss Re legfrissebb elemzése rávilágít, hogy a büntetõ kártérítések egyes elemei számos ország jogrendszerében fellelhetõk.
Az USA-ban a büntetõ kártérítések igen gyakoriak, az újságok címlapjain gyakran tûnnek fel hatalmas összegû kártérítések. Ezzel szemben az európai álláspont az, hogy az ilyen kártérítések káros hatásúak a gazdaságra, kiszámíthatatlanok és tisztességtelenek, ráadásul az európai jogi kultúrával és gyakorlattal is összeegyeztethetetlenek.
Az angolszász jogrendszer károkozó személlyel szemben alkalmazott büntetõ szankciók rendszerét, azok meglehetõsen szeszélyes és önkényes jellege miatt már régóta kritikával illeti Európa, melyet gyakran a szilárd közrend és a fenntartható kereskedelem kerékkötõjének tekintenek. Ennek megfelelõen számos európai bíróság meg is tagadja az USA-ban jellemzõ büntetõ kártérítések alkalmazását, mondván az a közrendet sérti. A Swiss Re „Punitive damages in Europe: Concern, threat or non-issue?” címet viselõ elemzése a büntetõ jellegû kártérítések európai joggyakorlatát veszi szemügyre, beleértve az általános szabály alóli kivételeket, ahol a veszteségek kompenzációjára szolgáló kártérítés összege megemelhetõ, vagy valamilyen büntetõ elemmel kiegészíthetõ. Ezen kívül körüljárja az EU bûntetõ jellegû kártérítésre vonatkozó irányelveit, és azok általános biztosíthatóságát.
A büntetõ jellegû kártérítés koncepciója nem teljesen új Európában, gyökerei részben a római jogban is megtalálhatók, napjainkban azonban kontinentális Európára nem jellemzõ használatuk, korlátozott esetekben – például rágalmazás, becsületsértés esetén - azonban Nagy-Britanniában és Írországban alkalmazzák.
A Swiss Re jelentésében szereplõ 15 európai ország közül 13 esetében azonban nem alkalmazzák. Ide tartozik Ausztria, Dánia, Franciaország, Finnország, Németország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Spanyolország, Svédország és Svájc.
A büntetõ jellegû kártérítéseknek négy funkciója van: elsõsorban azt a célt szolgálja, hogy meghatározott jogsértõ magatartást büntessen. A tényállástól függõen a jogsértõ magatartásból származó bevételeket is el lehet kobozni. További célja, hogy megakadályozza az adott személy, vagy más személyek jövõbeli hasonló jogellenes magatartását, vagyis visszatartó ereje is van. Végül a kártérítés büntetõ részének az is célja, hogy egyfajta kárpótlásban részesítse a sértett felet, vagyis egyfajta elégtétel jellege is van.
Mivel a büntetõ kártérítések egyik alapvetõ célja, hogy visszatartsa az elkövetõt a jövõbeli jogsértéstõl, ezt a funkciót veszélyeztetné, ha a felelõsségbiztosítás fedezetet jelentene a kártérítés ezen részére is. Részben ez az oka annak, hogy számos országban, ahogy a büntetõ kártérítés megengedett, a hozzájuk kapcsolódó biztosítás illegálisnak számít.
Mivel azonban a biztosítás egy ügyfél-központú és kockázat-orientált üzlet, a biztosítások fedezete általában kiterjed a kártérítések büntetõ részére is, különösen olyan üzletágak esetében, mint a termékfelelõsség biztosítás.
Számszerûen a bûntetõ jellegû kártérítési elemek nem játszanak jelentõs szerepet az európai ítéletekben. Pénzben kifejezve, a büntetõ kártérítések értéke egyértelmûen az ésszerû kereteken belül marad Európában, így nem is hasonlítható össze az Egyesült Államok pénzben kifejezett számaival, ahol a kártérítések büntetõ része akár többszöröse lehet a veszteségek kompenzációjára szolgáló kártérítés összegének.
Ez a túlzó elem az oka annak, hogy az amerikai bûntetõ ítéletek, beleértve a büntetõ kártérítéseket mért nem érvényesíthetõk Európában, mivel azok ellentétben állnak annak közrendjével. Ez nagy valószínûséggel nem is fog változni, bár bûntetõ elemek egyértelmûen kirajzolódnak az európai jogrendben is. Szemben azonban az Egyesült Államok gyakorlatával, az eszközt Európában kiegyensúlyozottan és csak meghatározott körülmények között alkalmazzák, anélkül, hogy az alperest pénzügyileg teljesen tönkretennék. Ez várhatóan a közeljövõben nem is fog változni, vagyis nem jelent fenyegetést a felelõsségbiztosítást nyújtó biztosítók számára. Azonban, mint általában minden jogi terminus esetében, a büntetõ kártérítések esetén is változások állhatnak be a jövõben, ezért szoros nyomonkövetése javasolt.