Nemcsak a kis és közepes vállalkozások, de a legnagyobb magyar cégek számára sem mindig egyszerû a mûködéshez szükséges hitelkeretek biztosítása. A forrásszûkét jellemzi, hogy a vállalatok hitelállománya idén júniusban 85,4 milliárd forinttal csökkent a nettó hiteltörlesztés következtében. Ekkora zsugorodás idén még egyetlen hónapban sem volt. A tartósan szigorú hitelfeltételek miatt drasztikus hitelszûke fenyeget a Magyar Nemzeti Bank megállapítása szerint. A hitelek keresletét-kínálatára banki oldalon a szabályozók, így például a Basel III vannak hatással, a vállalatok részérõl pedig a makrogazdasági környezet miatt a minimális mennyiségû, csak a legszükségesebbre szorítkozó beruházások iránt van kereslet.

Ebben a helyzetben a vállalatoknak érdemes végiggondolniuk, hogy van-e lehetõség saját tartalékaik mozgósítására. A több országban jelen levõ, rendkívül összetett pénzforgalmat lebonyolító cégcsoportoknál azonban ez akkora feladat, hogy többnyire csak megfelelõ szakmai partnerrel oldható meg.

„Az egyébként magas színvonalú likviditásmenedzsmentet folytató nagyvállalatok vezetõi is meglepõdnek néha, hogy egy-egy új megoldással mennyire javítható még a forrásgazdálkodás hatékonysága”- mondta Rózsa Zsuzsanna, az ING Bank Fizetésforgalomért felelõs igazgatója. Tapasztalata szerint egy olyan nagyvállalat, amelynek több piacon is vannak érdekeltségei többnyire akkora fel nem tárt tartalékokkal rendelkezik, amellyel akár jelentõsebb mértékû banki hitelkeretet is kiválthat. Az optimális likviditás-kezelés kialakítása nyomán némely nagy nemzetközi vállalatcsoportnak akár több mint 10 millió euróval sikerült lecsökkenteni a folyószámla-hitel típusú kereteinek összegét.

Van lehetõség arra is, hogy egy-egy nagyvállalat különbözõ országban, akár jelentõsen eltérõ gazdasági fejlettségû térségekben jelen levõ kirendeltségeinek, leányvállalatainak számlaforgalmát egyetlen devizanemre átváltva virtuálisan összevezessék, azaz koncentrálják a vállalatcsoport likviditását. „Az ING leányvállalata, a Bank Mendes Gans tapasztalatai szerint a nagyvállalati szegmensben elsõsorban az évi 400-500 millió euró feletti forgalmú cégek számára hatékony ez a szolgáltatás, ugyanis ebben a méretbe a költségeket már meghaladja az elérhetõ finanszírozási elõny és az ebbõl fakadó haszon.” – mondta Rózsa Zsuzsanna.

Ezzel a módszerrel hamar kiderül, hogy egy adott idõszakban mekkora inaktív forrás van és pontosan hol a cégcsoporton belül, amelyet azonnal fel lehet használni ott, ahol éppen szükség van finanszírozásra. A legelõnyösebb megoldás, ha a cégcsoport tagjai mind külön-külön állnak kapcsolatban a számlájukat székhelyükön vezetõ pénzintézettel, mert akkor a szabad likviditás átcsoportosítása nem számít cégcsoporton belüli hitelezésnek és nem ütközik tõkeakadályokba, ugyanakkor van arra mód, hogy megállapítsák, mennyivel járulnak hozzá az egyes cégtagok a csoport finanszírozásához. Van mód arra is, hogy a szolgáltatást a meglévõ bankkapcsolatok megtartása mellett vegyék igénybe a vállalatok.