A Koppenhágában megrendezett idei IPE díjátadón a Create- Research végzett gyors felmérést a résztvevõk körében. Arra a kérdésre, hogy „Hogyan jellemezné a nyugdíjalapok bizalmi szintjét a vagyonkezelõkkel szemben?”, mindössze a válaszadók 10%-a mondta, hogy jónak. Ugyanezt a kérdést tették fel néhány évvel ezelõtt is egy konferencián, ahol a többség azt mondta, nem bízik vagyonkezelõjében.

Az egyik résztvevõ viccesen megjegyezte, hogy alacsonyabb vagyonkezelõi díjak valószínûleg növelnék a bizalmat, a svéd SPK nyugdíjpénztár vezérigazgatóját, Peter Hansson ugyanakkor meglepte, hogy a válaszadók 59%-a mindössze „közepesen” bízik az alapkezelõjében, míg a résztvevõk közel negyede alacsony bizalomról számolt be, 6% pedig egyáltalán nem bízik eszközkezelõjében, õ maga ugyanis maximális bizalommal viseltetik vagyonkezelõje iránt.

A kutatócég ezek után azt is megkérdezte a résztvevõktõl, hogy a bizalom hiánya összefüggésben van-e a pénzügyi közvetítõk kiiktatásának tendenciájával. A válaszadók közül többen megjegyezték, hogy ez valóban problémát jelent, hiszen a közvetítõktõl való elfordulás nehezebbé teszi az ügyfelekkel való kapcsolattartást, valamint az ügyféligények megértését is, ugyanakkor felmérésekbõl az is kiderült, hogy inkább a teljesítmény, mintsem a közvetítõktõl való elfordulás okozza a bizalomvesztést a vagyonkezelõk felé.

Rövid távú szemlélet válik szokásossá?

Ha a fundamentális értéknövelõk már nem mûködnek, akkor a befektetõk kénytelenek rövid távú szemléletet követni, hogy a kívánt befektetési hozamot elérjék. A globális gazdaságban végbemenõ változások megváltoztatják a befektetõk rövid távú személettel kapcsolatos nézeteit – ez is elhangzott a koppenhágai rendezvényen. Nem osztja ugyanakkor a szükségszerû rövid távú szemléletrõl alkotott nézeteket a díjátadón felszólaló svéd SPK Nyugdíjpénztár vezetõje, Peter Hansson, aki a járadékkal meghatározott (Defined Benefit) alapok változó befektetõi megközelítésével kapcsolatban elmondta, hogy õk továbbra is ragaszkodnak a hosszú távú stratégiájukhoz, ami egyfajta kézi-vezérelt napi szintû kockázat-monitorozással párosul. Az SPK ezen kívül portfolió kiegyensúlyozást sem végez, tehát nem módosítja jelentõsen a portfoliója összetételét. Hozzátette, hogy ugyan õk is belemehetnének a volatilitás-játékba, azonban inkább kivárják, hogy mit történik a szabályok szintjén.

Ha egy új eszközosztály befektetésre érdemesnek tûnik is, inkább lépésrõl-lépésre növelik a befektetéseiket, és ha két-három év elteltével is jól teljesít, akkor fokozatosan növelik az adott eszközosztály részarányát, mint ahogy tették azt a feltörekvõ piaci kötvényekkel, ahol 0-ról 15%-ra növelték a fix kamatozású portfolión belül a részarányukat – tette hozzá Hansson.

A szabályzás a hosszú távú befektetések kerékkötõje

A dán, 80 milliárd eurós vagyonnal gazdálkodó ATP nyugdíjalap vezetõje a rendezvényen elmondta, hogy az új szabályok valóban hatással voltak a nyugdíjalapok hosszú távú befektetõi szerepére, azonban hiba lenne kizárólag a politikai döntéshozókat hibáztatni. Gade Jepsen szerint a probléma inkább magukkal a nyugdíjalapokkal van mintsem a szabályokkal, melyekkel belsõleg kell megküzdeni. Az igazság az, hogy valószínûleg jobb, ha a nyugdíjalapok inkább hozzászoknak az erõsebb szabályozottsághoz.

A résztvevõk körében végzett szavazás alapján a nyugdíjalapok, tanácsadók és vagyonkezelõk közel háromnegyede (71%) nem értett egyet azzal az állítással, hogy a nyugdíjalapok már mindent megtettek, ami egy hosszú távú befektetõtõl elvárható. További 41% szerint ugyanakkor a szabályok jelentik a legfõbb akadályt a nyugdíjalapok hosszú távú befektetõi szerepének teljesítésében. A szemináriumon résztvevõk 24%-a szerint a nyugdíjalapok a piacok rövid távú szemlélete miatt nem voltak képesek hosszú távú befektetõként viselkedni, míg 18% szerint ezért kizárólag maguk a nyugdíjalapok tehetõk felelõssé.

Az OECD magánnyugdíj-részlegének vezetõje, Juan Yermo megdöbbentõnek nevezte, hogy a részvevõk többsége a döntéshozókat hibáztatja. Mint elmondta, tavaly számos rendelet, így a Szolvencia II is úgy került kialakításra, hogy hosszú távú szemléletet tegyenek lehetõvé, kérdés persze, hogy ezek a kiigazítások elegendõnek bizonyulnak-e majd. Arról is beszélt, hogy milyen hatása lehet a hosszú távú befektetésekre annak a tendenciának, hogy a járadékkal meghatározott nyugdíjalapok helyett a befizetéssel meghatározott (defined contribution, DC) nyugdíjalapok kerülnek túlsúlyba. Az OECD már évek óta gyûjt adatokat ezzel kapcsolatban és meglepõ módon összességében a DC alapok jóval nagyobb részvénykitettséggel rendelkeznek, mint a DB alapok.

A Szolvencia II halál a megújuló befektetésekre

A második legnagyobb vagyonnal rendelkezõ angliai nyugdíjalap, az USS (Universities Superannuation Scheme) társelnöke szerint a Szolvencia II által elõírt tõkekövetelmények miatt a nyugdíjalapok csökkenteni fogják jövõben a megújuló energia projektekbe történõ befektetéseiket. David Russel a környezeti, társadalmi és irányítási kérdésekkel foglalkozó kerekasztal beszélgetésen elmondta, hogy az Európai Bizottságnak is foglalkoznia kellene a tõkekövetelmények kérdésével, máskülönben a Szolvencia II megöli a befektetéseket a megújuló energia ágazatban.

A politikai bizonytalanság sem tesz jót azonban ezen a területen a nyugdíjalapok beruházási kedvének. Az USS például jelentõs összegeket fektetett Spanyolországban napelemekbe, azonban a kormány két éve visszamenõlegesen változtatott a tarifákon. A változás számos dán nyugdíjalapot is érzékenyen érintette, akik abban az idõben panasszal is fordultak az Európai Bizottsághoz. A PGGM Investemenst vizsgálatot folytatott az éghajlattal kapcsolatos kockázatok stratégiai eszközallokációban való figyelembe vételérõl az elmúlt 20 évben, ami rávilágított a politikai változások problematikájára. Az egyetlen kockázat, ami szerepet játszik, az nem a technológiai, nem a világ változása, hanem a politikai kockázat, az hogy nem lehet tudni, hogy mi történik a különbözõ országokban – tette hozzá Russel.