A CEA egyetért az Európai Bizottság (EB) Zöld könyvének azon kijelentésével, hogy a harmonizáció hiánya akadályozza az EU belsõ piacának kialakulását. Korlátozza a versenyt és méretgazdaságosságból származó a hatékonyság növelésését, ezáltal növeli a nyugdíjakkal kapcsolatos költségeket és korlátozza a fogyasztók választási lehetõségeit. A CEA is úgy látja, hogy az IORP irányelv nem szûntette meg a határokon átnyúló tevékenységek elõtti jelentõs akadályokat, ezért mindenképp szükség van a felülvizsgálatára.

A CEA ezért üdvözli az EB azon szándékát, hogy felülvizsgálja az IORP irányelvet azzal a céllal, hogy létrehozza a foglalkoztatói nyugellátás valódi uniós piacát, mely minden foglalkoztatói nyugdíjintézményre vonatkozó, szilárd kockázat alapú prudenciális szabályokon alapulna. További elõnyei lehetnének a revíziónak azáltal, hogy a Szolvencia II keretirányelv és a IORP irányelv összehangolása szélesebb játékteret biztosítana a felügyeletek számára.

A CEA meggyõzõdése, hogy valamennyi pénzügyi intézményt, amely foglalkozás nyugdíjszolgáltatással foglalkozik, aszerint kell szabályozni, hogy az általa forgalmazott termékek milyen kockázatot jelentenek a szolgáltató és a fogyasztó számára, nem pedig aszerint, hogy milyen csatornákon keresztül történik az értékesítés.

A tisztességes verseny és a prudenciális szabályozási összhang megteremtése érdekében a CEA határozottan támogatja az \"azonos kockázat, azonos szabályok, azonos tõke\" elv alkalmazását az összes foglalkoztatói nyugdíj-terméket nyújtó pénzügyi intézményre. Pontosabban, a Szolvencia II-nek viszonyítási pontként kellene szolgálnia valamennyi, a foglalkoztatói nyugdíjterméket nyújtó pénzügyi szolgáltatóra vonatkozó szabályozás megalkotásához, beleértve a nyugdíjalapokra vonatkozó szabályokat is. Egyszóval ezen intézmények esetében is kockázat-alapú megközelítést kell alkalmazni a CEA szerint.

A felülvizsgált IORP irányelvben részletesebb szabályokat kell meghatározni, vagyis megfelelõ tõkekövetelményt kell elõírni a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények számára, az általuk vállalt kockázatok függvényében – hangsúlyozta a CEA. Ennek hiányában megfelelõ pénzügyi biztosítékokat kell kialakítani a fogyasztók védelme érdekében.

A direktíváról

A foglalkoztatói nyugdíjintézményekre vonatkozó IORP direktíva megteremtette az ún. pán-európai nyugdíjalap fogalmát, mely székhelye az unió egyik tagállama és másik tagország – ugyanazon munkáltató által foglalkoztatott – állampolgárai számára is szervez és nyújt határon túl nyúló nyugdíjszolgáltatásokat. Ezek a foglalkoztatói nyugdíjintézmények kötelesek figyelembe venni a határon túl nyúló tevékenységük során érintett államok releváns szociális és munkajogi szabályozását. A tagállamoknak szabad keze van abban, hogy az életbiztosítók által kínált vagy az egyéni szerzõdéseken alapuló egyéb kiegészítõ nyugdíj-megtakarításokat kívánják-e ezen direktíva hatálya alá helyezni.

Az IORP-irányelvet 2003. szeptember 23-án tették közzé a Hivatalos Lapban és a tagállamoknak 2005. szeptember 23-ig kellett átültetniük. 2007-ig valamennyi tagállam bejelentette végrehajtási intézkedéseit, bár a nem megfelelõ átültetés miatti számos jogsértési eljárást kellett lefolytatni.
Az Európai Parlament 2011. februári állásfoglalásában szintén megjegyezte, hogy az IORP-irányelv tagállamok által történõ végrehajtása általánosságban késik és felhívta a Bizottságot, hogy szükség esetén lépjen fel a tagállamokkal szemben a pontos és idõben történõ végrehajtás biztosítása érdekében.