A légi utasok jogaira irányuló javaslat tisztáz néhány jogilag homályos területet, és új jogokat vezet be.
Siim Kallas, a Bizottság alelnöke kijelentette: „Fontos, hogy az utasjogok ne csupán papíron létezzenek. Mit sem érnek akkor, ha az utasoknak nem áll módjukban érvényesíteni azokat, amikor váratlan nehézség adódik. A repülõtereken rekedt utasok számára mi sem fontosabb, mint hogy mihamarabb hazajussanak, ezért áll az intézkedések középpontjában a tájékoztatás, az ellátás és az eredményes más útvonalra terelés. A cél az, hogy az utasok a lehetõ leggyorsabban eljussanak oda, ahová akarnak, miközben a légitársaságoknak is elegendõ idejük jut a problémák megoldására.”
Mi a jelenlegi helyzet?
Az Európai Unió közlekedéspolitikájának egyik legfontosabb eredménye az utasok jogainak elismerése és érvényesítése. A légi utasok jogairól szóló 261/2004/EK uniós rendelet 2005 februárjában lépett hatályba, és azt szabályozza, hogy visszautasított beszállás, illetve a légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasok milyen minimális ellátásra és kártérítésre jogosultak.
A rendelet által bevezetett új szabályok nyomán többek között csökkent a visszautasított beszállások és a kereskedelmi okból történõ járattörlések száma, és az utasok általánosságban is méltányosabb elbánásban részesülnek utazásuk során.
A rendelet hatálybalépése óta eltelt nyolc évben egyre hatékonyabbá vált az utasjogokra vonatkozó szabályok érvényre juttatása. Elérkezett azonban az a pillanat, amikor a nem jogi eszközök (például iránymutatások és önkéntes megállapodások) már nem elegendõek a helyzet további javításához, ezért magát a jogszabályt kell felülvizsgálni ahhoz, hogy az utasjogoknak megfelelõen érvényt lehessen szerezni.
Melyek a fõ problémák?
Az utasok számára elsõsorban az okoz gondot, hogy noha az uniós jogszabályok széles körû jogokat biztosítanak számukra, nehézségekbe ütközhetnek ezen jogok érvényesítésekor, és tehetetlenséget vagy dühöt vált ki belõlük, amikor úgy látják, hogy a légitársaságok nem alkalmazzák a szabályokat. Mindez a 261/2004/EK rendelet szerinti utasjogokra éppúgy érvényes, mint az utasokat a poggyász elvesztése, károsodása vagy késése esetén megilletõ, a Montreali Egyezményben és a 2027/97/EK rendeletben meghatározott jogokra.
Németországban, Dániában és az Egyesült Királyságban végzett felmérések többek között az alábbiakra világítottak rá:
- Azon megkérdezett utasok számára, akik járatuk késése vagy törlése miatt problémákkal szembesültek, az esetek 75%-ában a légitársaság felajánlotta az átfoglalást, és ily módon az utasok eljutottak célállomásukra.
- Ugyanezen felmérések során azonban az is kiderült, hogy egyéb szolgáltatásokat, így étkezést, frissítõt és szállást csupán az érintett utasok kevesebb mint 50%-a számára ajánlottak fel.
- A pénzbeni kártalanításra jogosult utasoknak mindössze töredéke (a dán felmérésben 2–4%-a) kapta ténylegesen kézhez a neki járó összeget.
- A német felmérés arra is rámutatott, hogy a panasszal élõ utasok több mint 20%-a semmilyen választ nem kapott az érintett légitársaságtól.
Az utasjogok nem megfelelõ érvényesülésének hátterében négy fõ ok áll:
- Jogi bizonytalanságok: A 261/2004/EK rendelet számos fogalmat nem határoz meg, és egyes rendelkezései nem kellõen egyértelmûek, ez pedig az utasjogok területén bizonytalanságokat eredményez: ennek nyomán a jogalkalmazás területén következetlenségek és visszásságok tapasztalhatók.
- Panaszkezelés: Az utasok gyakran nehézségekbe ütköznek jogaik érvényesítésekor, mivel a légitársaságok panaszkezelési eljárásai nem megfelelõek, vagy nincs olyan testület, amelyhez az utasok panaszaikkal fordulhatnának.
- Szankcionálás: A tagállami hatóságok szankcionálási politikái nem következetesek, illetve nem kellõen hatékonyak, így nem ösztönzik a légitársaságokat a kellõ mértékben a szabályok betartására.
A pénzügyi költségek aránytalansága: A rendelet által elõírt egyes kötelezettségek bizonyos esetekben aránytalanul magas költségeket róhatnak a légitársaságokra (például rendkívüli körülmények között a légitársaságok korlátlan ideig kötelesek szállást biztosítani).
A javaslat négy fõ területen frissíti az utasjogokat:
1. A jogilag homályos területek pontosítása: a késõ vagy törölt járatokról való tájékoztatáshoz való jog, rendkívüli körülmények, a hosszú és a kifutópályán való várakozásból eredõ késésekkel kapcsolatos jogok, vészhelyzeti terv készítése, a más útvonalra tereléshez és a csatlakozó járatok igénybevételéhez fûzõdõ jogok.
2. Új jogok: az utazás idõpontjának megváltoztatása, rosszul leírt nevek, a helytelen poggyászkezeléshez kapcsolódó új jogok és a fedélzetre felvihetõ és feladott poggyásszal kapcsolatos átláthatósághoz fûzõdõ új jogok.
3. Végrehajtás, panasztételi eljárások és szankciók: a légi fuvarozók nemzeti és uniós hatóságok általi felügyeletének erõsítése (monitoring és közös vizsgálatok), valamint a panaszok kezelése és az egyéni jogok érvényesítése (többek között a légitársaságok azon kötelessége, hogy két hónapon belül válaszoljanak a panaszokra), fizetésképtelenség.
4. Aránytalan pénzügyi teher: a segítségnyújtás korlátai, a regionális mûveletek korlátai, a gazdasági teher megosztása.
A légiutasok jogaival, illetve azok felülvizsgálatával kapcsolatos gyakori kérdésekre adott válaszok az alábbi linken olvashatók: