Külföldi munkavállalás: ezeket érdemes tudni az egészségbiztosításról
2013.09.26
A LeitnerLeitner legfrissebb tanulmánya az unióban dolgozó magyarok egészségbiztosítással kapcsolatos kötelezettségeit és jogait elemzi. A tanulmányt Siklós Márta, a LeitnerLeitner vezetõ tanácsadója ismertette a Nyugat-magyarországi Egyetem által szervezett Soproni Pénzügyi Napok keretében.

A munkanélküliség, a kedvezõtlen munkakörülmények és a bérek reálértékének csökkenése miatt egyre több magyar keres munkát az Európai Unió gazdaságilag fejlettebb országaiban. Körülbelül 300 ezren az Egyesült Királyságban, 100 ezren Németországban, 50 ezren Ausztriában dolgoznak, és körülbelül 50 ezer magyar él és dolgozik a többi uniós tagállamban. A külföldi munkavállalás sok kockázata közül a legjelentõsebbek azok, amelyeket egy esetleges betegség, baleset vagy munkanélküliség hoz magával. Mivel a tagországok társadalombiztosítási és ezen belül az egészségbiztosítási rendszerei jelentõsen eltérnek egymástól, a csalódások és váratlan többletköltségek elkerülése érdekében még a munkavállalás elõtt érdemes ezeket részletesen megismerni.

A társadalombiztosítási rendszer kialakítása minden állam belügye, ugyanakkor az unió törekszik a tagállamok szabályozásának összehangolására. Ennek értelmében az EU-s polgárokat tilos megkülönböztetni állampolgárságuk alapján, a külföldrõl érkezõ munkavállalókat az adott ország állampolgáraival egyenlõ elbánásban kell részesíteni. Tehát például egy Ausztriában dolgozó magyarnak ugyanazok a jogai és kötelezettségei, mint egy osztrák állampolgárnak, de teljesen mások, mint Magyarországon.

Fõ szabály szerint minden munkavállaló csupán egyetlen államban lehet biztosított: egy tagállamban kell járulékokat fizetnie. A társadalombiztosítási szolgáltatásokat ott veheti igénybe, és ott kapja a pénzbeli juttatásokat, ahol járulékot fizet. A határainkon kívül dolgozó magyaroknak a külföldi biztosítási jogviszony kezdetétõl számítva nem kell, és nem is szabad járulékot fizetniük Magyarországon. Külföldön szerzett jogviszonyukat a munkavégzés kezdetétõl számított 15 napon belül be kell jelenteniük az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál. Ha ezt elmulasztják, akár 200 ezer forintos büntetést is kiszabhatnak rájuk.

Ezután be kell jelentkezniük a munkavégzés tagállamában, amelynek menetében szintén jelentõs eltérések lehetnek. Ezért fontos, hogy a munkavállaló rákérdezzen, hogy a bejelentés kinek a feladata, és pontosan hogyan és hol kell megtenni. Németországban például a munkavállalónak csak a betegbiztosítónál kell bejelentkeznie, mert az intézmény továbbítja az adatokat a nyugdíjbiztosító, balesetbiztosító irányába. Ha tehát a regisztráció elmarad, akkor nem csak a betegbiztosítás, de nyugdíjellátás is veszélybe kerülhet.

A külföldön munkát vállalóknak egy számukra ismeretlen szabályozási környezetben kell fontos döntéseket meghozniuk. A német rendszerben például bizonyos kereset felett választani lehet a törvényi, a magán egészségbiztosítás közül. A döntés elõtt mérlegelni kell az elõnyöket és a hátrányokat is. A törvényi pénztáraknál például nincs jövedelemkorláthoz kötve a belépés, és a családtagokra is automatikusan kiterjed a jogviszony. A magánbiztosítóknál azonban jobb minõségû és gyorsabb az ellátás. Ráadásul csak törvényi pénztárból 145 közül választhatnak a munkavállalók.

Bár a járulékok levonása és befizetése a munkáltató feladata, de a munkavállalónak is érdemes tisztában lennie még a szerzõdés megkötése elõtt ezek mértékével. A levonások ugyanis befolyásolják a kézhez kapott munkabért, így lényegesek a külföldi élet költségvetésének megtervezésekor. A járulékteher kiszámítása nem mindig egyszerû feladat. Több országban iparáganként vagy egyéb szempontok alapján különbözhet a járulékok mértéke. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy sok helyen van járulékfizetési plafon vagy küszöb. Ez utóbbi alacsony fizetésûek számára ugyan elsõre kedvezõnek tûnhet, ugyanakkor vagy csak korlátozottan vagy egyáltalán nem lesznek jogosultak az ellátásokra. Ausztriában a küszöb havi a bruttó 386,8 eurónál, Németországban 450 eurónál, az Egyesült Királyságban pedig 109 fontnál van.

Markáns különbségek vannak az egyes tagállamok egészségbiztosítása által garantált ellátásokban is. A német és az osztrák egészségbiztosítás a cél szerint befizetett járulékok mértéke alapján nyújt egészségügyi vagy anyasági-apasági ellátást, táppénzt. Az Egyesült Királyságban azonban egyetlen járulékmérték van érvényben, mely az egészségügyi ellátásokon túl a munkanélküli vagy nyugdíjellátásokra is fedezetet nyújt.

Az Egyesült Királyságban a betegállomány adminisztrációja is egyszerûbbnek tûnik: a munkavállaló betegségének elsõ 7 napjára nem szükséges orvosi igazolás, saját nyilatkozat is elegendõ. Németországban csak a betegség elsõ 3 napjára vonatkozik hasonló szabály. Ausztriában nemcsak az orvos, hanem a munkáltató igazolása is szükséges a táppénz igénybevételéhez.

Ha a külföldön biztosított állandó magyar lakhellyel rendelkezõ magyar állampolgár ideiglenesen itthon tartózkodik, csak akkor jogosult teljes körû természetbeni ellátásra, ha van a külföldi egészségbiztosító által kiállított igazolása. Ha nem rendelkezik igazolással vagy nincs bejelentett lakhelye, akkor Magyarországon csak az orvosilag szükséges ellátásokat veheti igénybe.

A LeitnerLeitner tanulmánya – mely a website-ról letölthetõ – az említett kérdéseken kívül foglalkozik még többek között az OECD országok GDP arányos egészségügyi kiadásainak összehasonlításával, az EU munkaerõ-piaci kezdeményezéseivel, az ideiglenesen EU államokban tartózkodók egészségbiztosítási jogaival.