A rendszerváltáskor a 30 éves nők csaknem fele már 2 gyermeket szült és alacsony volt a gyermektelenek aránya, napjainkra ez az arány megfordult. Az anyák első gyermekük megszületésekor 5,8 évvel idősebbek, mint három évtizeddel korábban – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal ma megjelent átfogó elemzéséből.

A magyar termékenységet hosszú idő óta az egyszerű reprodukció alatti szint és a népesség lélekszámának tartós csökkenése jellemzi. Nem mindegy azonban, hogy a termékenység milyen mértékben süllyed a reprodukciós szint alá, mert minél nagyobb az eltávolodás, annál nehezebbé válik egy tartós fordulat elérése. Az elmúlt évtizedek termékenységét az alapvetően csökkenő irányzat, az alacsony szintű stagnálás, egy történelmi mélypont, majd az utóbbi években egy emelkedő trend jellemezte. Ezzel párhuzamosan jelentősen megváltoztak a gyermeket vállaló anyák demográfiai jellemzői.

Jelentősen módosult a gyermekvállalás életkor szerinti profilja

A rendszerváltást követő évtizedekben radikális változások történtek a gyermekvállalási magatartásokban. Az okok rendkívül sokrétűek és összetettek. A tanulás és a tudás fontossága, a magasabb képzettségi szint elérése, a munkavállalás biztonsága előtérbe került az életpreferenciák sorrendjében. A stabil párkapcsolat teremtése, a családalapítás és gyermekvállalás jelentősége hátrább sorolódott. Demográfiai szempontból mindez a házasságkötés és az első gyermek vállalásának dinamikusan emelkedő életkorában érhető tetten. A nők első házasságkötésének átlagos életkora több mint 8 évvel, az első gyermekek világra hozatala 5,8 évvel emelkedett a rendszerváltás óta. Az első házasságkötés életkora nagyobb mértékben emelkedett, mint az első születéseké, ennek eredményeként 2008 óta korábban születnek meg az első gyermekek, mint ahogy az első házasságok megköttetnek. Mindez a házasságon kívüli születések arányának emelkedésével járt együtt.

Mindezen változások eredményeként jelentősen módosult a gyermekvállalás életkor szerinti profilja.

• A leglátványosabb visszaesés a 20-as éveik első felében járó nőknél történt, akik korábban a leggyakrabban vállaltak gyermeket, termékenységük kevesebb, mint egyharmadára esett a rendszerváltás óta.
• Számottevő, 1/3-os volt a csökkenés a 25–29 éves nők körében is.
• Ezzel párhuzamosan kétszeresére nőtt a 30–34 éves, és csaknem háromszorosára a 30-as éveik második felében járó nők termékenysége.
• A gyermekvállalás modális életkora 24 évről 30 évre emelkedett, a görbe alakja jobbra tolódott.

Összességében a 30 év alatti nők szülésgyakorisága nagyobb mértékben csökkent, mint ahogy az ennél idősebb nők termékenysége nőtt, így a görbe alatti terület nagysága és a termékenység általános szintje is csökkent.

A teljes termékenységi arányszám (TTA) az egyes életkorok szülésgyakoriságának összege, és azt fejezi ki, hogy átlagosan hány gyermekük születne a nőknek, ha szülőképes koruk folyamán a TTA értékeinek megfelelő gyakorisággal vállalnák gyermekeiket. A TTA egy adott év életkor szerinti termékenységét méri, ezért értéke évről évre változhat, tartalma viszont egy hipotetikus női születési évjáratra (kohorszra) vonatkozik, akik 15 és 49 éves koruk között úgy vállalnák gyermekeiket, mint ahogy a vizsgált évben a szülőképes korban lévő nők ténylegesen tették. A TTA egy nőre számított értéke az 1990. évi 1,87 gyermekről 1,49-ra csökkent 2018-ban. Ezt a kevesebb gyermeket viszont a korábbiakhoz képest jóval „idősebb” (érettebb) életkorukban hozzák világra az anyák. Míg 1990-ben a tervezett gyermekek 81%-a már megszületett a nők 20-as éveiknek végéig, addig ez az arány 49%-ra csökkent a 2018. évi TTA értékei szerint. Más szóval a 2018. évi gyermekvállalási gyakorlat mellett a kívánt gyermekek többségét 30 évesen vagy efölötti életkorban hozzák világra az anyák.

A későbbi gyermekvállalás következtében jelentősen módosult a 30 éves nők gyermekszám szerinti összetétele.

• A leglátványosabb változás a gyermektelenek és a kétgyermekesek arányában történt. A rendszerváltás idején a 30 éves nők csaknem fele már a kétgyermekes családokhoz tartozott, és rendkívül alacsony, alig 13%-os volt a gyermektelenek aránya. Ezzel szemben a 2019. január 1-jei adatok szerint a 30 éves nők 56%-a gyermektelen, és csak 13%-uk hozta világra második gyermekét. Ez azt jelenti, hogy a 30 éves gyermektelen nők aránya több, mint négyszeresére emelkedett, a kétgyermekeseké pedig mintegy negyedére csökkent a rendszerváltozás óta.
• A legkisebb változás az egygyermekes nők arányában történt, hányaduk 24–30% között mozgott az elmúlt közel három évtizedben, és a rendszerváltás idején is csaknem annyian tartoztak közéjük (26%), mint jelenleg (24%).
• A három- vagy többgyermekes nők aránya csaknem felére csökkent, 13,3%-ról 6,8%-ra, ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy 1990-ben a nagycsaládos 30 éves nők arányukat tekintve már valamivel meghaladták a gyermektelen nők arányát.

Mindezen változások a gyermekek átlagos számában is megmutatkoznak. A rendszerváltás idején a 30 éves életkorig világra hozott gyermekek átlagos száma 167 gyermek volt 100 nőre számítva, a jelenlegi hasonló életkorúaknál viszont mindössze 75 gyermek.

A 30 év feletti gyermekvállalásnak azonban kockázati tényezői is vannak. Ez a kockázat 35 éves életkorig viszonylag alacsony, ezt követően viszont növekszik, a 40 év feletti gyermekvállalásnál pedig erőteljesen felgyorsul. Kockázati tényezőnek a korai és középidős (spontán vetélések), valamint a késői magzati halálozásokat (halvaszületések) tekintjük.

A KSH végül megállapítja, hogy a jelenlegi termékenységi szint (TTA: 1,49) tartós fennmaradása esetén a születések száma közel 20%-kal, a 2018. évi 89,8 ezerről 72,3 ezerre csökkenne 2033-ra. A 2018. évi születésszám fenntartásához az egyre kisebb létszámú szülőképes korú nőknek a jelenleginél jóval több gyermeket kellene vállalniuk. Ha nem sikerül elmozdulni a mostani termékenységi szintről, és a jelenlegi reprodukciós deficit tartóssá válna, akkor a szülői és a gyermeknemzedékek egyensúlytalansága egy olyan negatív spirált indítana el, amelyben egyre csökkenő létszámú szülőképes korú nő egyre kevesebb gyermeket hozna világra, és ez a népesség lélekszámának gyorsuló ütemű csökkenésével járna együtt.

A KSH tanulmányából további érdekességek derülnek ki többek között arról, hogy párkapcsolat formája és stabilitása milyen szerepet játszik a gyermekvállalásban, illetve a gyermekvállalás nemzedékek közötti eltéréseiről.