A holland nyugdíjalapok más országokban található társaikhoz képest igen jól teljesítettek 2012-ben: a legmagasabb hozamot érték el a legalacsonyabb költségek mellett – derül ki a kanadai CEM benchmarking cég felmérésébõl.

A jelentés szerint a holland nyugdíjpénztárak átlagosan 14,3 százalékos hozamot értek el, míg az európai és amerikai versenytársak átlagban rendre 12,5%-ot és 11,4%-ot. A felmérés során 344 nyugdíjpénztár költségei kerültek összehasonlításra világszerte, ezen belül Európában 60 holland, brit, ír, norvég, svéd, finn és dán alap teljesítményét vetették össze. A felmérésben résztvevõ 29 holland nyugdíjalap összesen 6 millió tagot és 600 milliárd eurónyi eszközt számol. A CEM ezen kívül 193 USA-beli, 82 kanadai és 9 ázsiai nyugdíjalapot is összehasonlított.

A felmérés szerint a holland alapok eszközeik átlag 0,44 százalékát fordítják vagyonkezelésre, míg másutt Európában ez átlag 0,48%, az Egyesült Államokban pedig 0,59%. A tagok létszámára vetítve ugyanakkor a holland alapoknál felmerült költségek tagonként 93 euróra rúgtak, míg világszerte a kezelési költségek átlag 65 eurót tesznek ki egy fõre vetítve.

A CEM a különbséget elsõsorban a holland alapok kisebb méretének tulajdonította, melyek átlagosan 204 ezer tagot számlálnak, szemben a többi alap 444 ezres átlag létszámával. Az felmérés azt is megállapította, hogy az egy tagra esõ kezelési költségek átlag 149 fonttal csökkennek, ha a taglétszám megtízszerezõdik, amely leginkább a 100 ezer fõnél kevesebb tagot számláló nyugdíjalapok esetében igaz.

2008 és 2012 között a holland nyugdíjalapoknál a kezelési költségek átlag évi 3,1 százalékkal emelkedtek, szemben a másutt található alapok költségeinek évi átlag 4,2 százalékos emelkedésével.

A CEM szerint igen nagy az szórás az alapok költségei és hozzáadott értéke között, ugyanakkor nem sikerült statisztikai kapcsolatot megállapítani a két mutató között. A felmérés szerint a holland alapok – szemben a többi ország nyugdíjalapjaival - kevesebbet fektetnek részvényekbe, helyette inkább fix kamatozású befektetéseket választanak, elsõsoban euróban denomiált államkötvényeket.

A holland rendszerek allokálták a legtöbbet ingatlanokba és nyersanyagokba, ezzel szemben hedge fund és magántõke befektetéseik a legalacsonyabbak közé tartoznak a többi országgal összehasonlítva.

A CEM azt is megállapította, hogy a holland alapok esetében jóval gyakoribb az aktív és passzív vagyonkezelési feladatok kiszervezése, mint más országok nyugdíjalapjainál.