Ázsia iparosodását, növekedését fõként belföldi banki kölcsönök, illetve Ázsián kívülrõl érkezõ hitelek és befektetések finanszírozták. Az igazi „ázsiai évszázad” akkor fog beköszönteni, mikor a globális pénzügyi piacokat is uralni fogja a kontinens. Ez azt fogja jelenteni, hogy a legfontosabb ármozgásokat már nem az atlanti, hanem pekingi idõ szerint rögzítik majd, vagyis többé nem az ázsiai üzletkötõknek lesznek álmatlan éjszakáik, hanem a londoniaknak kell késznek majd állniuk a nap bármely órájában arra, hogy a váratlan gazdasági adatokra, vagy eseményekre reagáljanak.
Warren Hogan, az ausztrál ANZ bank vezetõ közgazdásza szerint az ázsiai pénzügyi évszázad úgy fog kinézni, hogy 2050-re Kína teszi majd ki a globális GDP egyharmadát, a többi ázsiai országgal együtt azonban hozzájárulásuk már több mint 50 százalék lesz. Az USA és Európa együtt kevesebb, mint 15 százalékkal járulnak majd hozzá a globális termeléshez.
Ehhez a növekedéshez azonban pénzügyi forradalomra is szükség van Ázsiában a szakértõ szerint. Kína kötvénypiaca például több, mint tízszeresére növekszik 2030-ra: a mostani 3 ezer milliárd dollárról, 32 ezer milliárd dollárra. A teljes ázsiai pénzügyi rendszer – bankok, kötvénypiacok, részvénypiacok – az USA és Európa pénzügyi piacának kétszeresére fog hízni 16 év alatt, ami Ázsiában 210, az USA-ban 91, Európában pedig 82 ezer milliárd dolláros piacot jelent majd. Hogan szerint Ázsia pénzügyi rendszere 2050-re több mint négyszer akkora lesz, mint a nyugati szomszédaié.
A pénzügyi piacok ekkora fejlõdése elengedhetetlen ahhoz, hogy a feltörekvõ ázsiai országok, különösen Kína finanszírozni tudja saját cégeit, infrastruktúráját, fogyasztóit, valamint hogy az alacsony, illetve közepes jövedelmû országok táborából a magas jövedelmû országok csoportjába kerüljön át. Az igazi kérdés Hogan szerint az, hogy miként lehet ezt a rendkívül összetett és meglehetõsen törékeny fejlõdést a lehetõ leggyorsabban véghezvinni.
Az ázsiai pénzügyi piacot továbbra is a bankok dominálják – különösen Kínában – az intézményi befektetõk, akik a lakossági megtakarításokat a tõkepiacok felé irányítják, ezzel szemben hiányoznak. Kína teljes életbiztosítási piacának mérlegfõösszege kisebb például, mint a legnagyobb kínai banké, az ICBC-é. A befektetési alapok piaca szintén meglehetõsen kicsi: a kezelt vagyon 2012 év végén a GDP kevesebb, mint 20 százaléka volt. Összehasonlításképp Japánban ugyanez az arány 70 százalék, az Egyesült Államokban pedig 150 százalék.
A Fitch Ratings becslései szerint Kínában a hitelezés 62,5 százalékát a banki hitelezés teszi ki, a többit a kötvénypiac és az árnyékfinanszírozás alkotja, amely képet még tovább árnyalja, hogy a bankok számítanak a legfõbb tulajdonosnak a kötvénypiacon és az árnyék szektorokban is.
Azzal kapcsolatban, hogy miként kerülhet ki Ázsiai a közepes jövedelmû országok táborából, a legtöbben úgy vélik, hogy a gyártási értékláncon kell tudnia feljebb kerülnie az országoknak, vagy a szolgáltató iparban kell fejlõdniük, azonban a pénzügyi technikák fejlesztése is legalább ilyen fontos tényezõ, ha nem fontosabb.