A jelentés legfontosabb megállapításai szerint reformokra Thaiföldön, Brazíliában és Japánban volna a legnagyobb szükség. Jelentõs elõrelépés történt ugyanakkor a legutóbbi, 2011-es felmérés óta Írországban, Luxemburgban, Romániában, Szingapúrban, Törökországban, az Egyesült Államokban és Görögországban, melyek több mint öt helyet lépett elõre rangsorban. Jelentõs visszaesést szenvedtek ezzel szemben a következõ országok: Horvátország, Franciaország, Hongkong, Málta, Szlovénia és Tajvan.
Az elmúlt két évtizedben foganatosított elsõ pilléres reformok drasztikus változásokat idéztek elõ a nyugdíjak világtérképén, melyet kedvezõtlen demográfiai helyzet és fenntarthatatlan, idejétmúlt vagy töredékes rendszerek jellemeztek. A reformfolyamat maga azonban országról országra jelentõs különbségeket mutat. Az Allianz nyugdíj-fenntarthatósági indexe (Pension Sustainability Index, PSI) számos paraméter alapján elemzi az egyes országokat. A cél, hogy a vizsgálat eredményeként felálló rangsor tükrözze a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát az elöregedõ társadalmakban. Az idei, legújabb vizsgálat meglepõ változásokról adott számot.
Magyarország és Kelet-Európa
Magyarország a 29. helyre került az Allianz új nyugdíj-fenntarthatósági listájában. Ezzel 3 helyet lépett elõre a rangsorban a legutóbbi, 2011-es PSI-mérés óta.
A PSI legutóbbi változata kiemelten foglalkozott a pénzügyi válság közép-kelet-európai országokra gyakorolt hatásaival. A válság a felhalmozott finanszírozási forrásokat és a nemzetgazdaságokat egyaránt negatívan befolyásolta. A gazdasági növekedés hirtelen jelentõsen visszaesett és óriási terhet rótt a pénzgazdálkodásra az államadósság GDP-hez viszonyított arányának drasztikus növelésével. Errõl a hatásról a 2011-es PSI is beszámolt, azonban a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított arányában megjelenõ következmények nem jelentek meg benne. Ezt a hatást a jelen, frissített PSI alapjául szolgáló, idõsödésrõl szóló, 2012. évi átdolgozott európai uniós jelentés már figyelembe vette. Az összes olyan közép- és kelet-európai országban, amelyekkel az idõsödésrõl szóló jelentés is foglalkozik, magasabbak a kiadási arányok, mint az elõzõ jelentés idején; a Cseh Köztársaságban és a balti államokban, valamint Szlovákiában a felülbírált adatok a bázisévben is erõs emelkedést mutatnak.
Ez a PSI-hez kapcsolódó, pénzügyi helyzetet jelzõ részmutatót is negatívan befolyásolja. Románia, Litvánia és Lettország elõrevetített hosszú távú nyugdíjkiadási kilátásai azonban igen sokat javultak, és ez a bázisév hatásainak ellensúlyozásával pozitív hatást hozott a PSI részmutatójára nézve, ami jobb pozícióhoz segítette az említett országokat a rangsorban. Romániát az érvényes nyugdíjkorhatár emelése vitte feljebb a listában. A közép-kelet-európai régióból az elsõ 10 közé is bejutó Lettország foglalja el a legelõkelõbb pozíciót. Az Egyesült Államokat követi a globális rangsorban, és kevéssel megelõzi az Egyesült Királyságot. Bár az országban továbbra is alacsony a nyugdíjkorhatár, az NDC-típusú (névleges, egyéni számlás ellátási számítás enyhíti a pénzügy terheket. Mivel a második pillér nem kötelezõ elem, és a járulékfizetési arányok ismét emelkednek a 2009-es megszorítások óta, a második pillérbõl származó források a szegénységi küszöb feletti jövedelmi szinthez segítik majd a nyugdíjasokat. Ennek elérése máskülönben az állami pénzügyi szektorra róna terheket, és megnehezítené a hosszú távú fenntarthatóságot. Lettország javuló rangsorolását részben az ENSZ kedvezõbb népességi elõrejelzéseinek is köszönheti. A sorban szorosan utána következõ Észtország szintén tõkefedezeti pillérrel egészíti ki a nyugdíjjövedelmet. Lettországhoz hasonlóan Észtországban is végbementek ad hoc átirányítások a második pillérbõl a források visszapótlására, ami a jóléti támogatásra gyakorolt nyomást hivatott enyhíteni. Ezenfelül Észtországban most készülnek megemelni a nyugdíjkorhatárt. Az utóbbi intézkedést Lettországban is megtették a nyugdíjkiadások hosszú távú enyhítésére – ez az ország PSI szerinti besorolását is javította.
A régiós lista végét Szlovénia és Szlovákia foglalja el. Ezekben az országokban a bázisévre magasabb nyugdíjkiadásokat jeleztek elõre – Szlovákia esetében pedig a következõ 40 évre szóló elõrejelzés is magasabb. Bár Szlovénia kilátásai nem romlottak, a nyugdíjköltségek elõre jelzett nagymértékû növekedése és a reformok eddigi elmaradása miatt igencsak nagy a nyomás, hogy az ország megújítsa nyugdíjrendszerét.
Törökország fõként a nyugdíjkorhatár emelésének köszönheti a korábbinál jobb besorolást, azonban az ország nagyvonalú nyugdíjrendszere a jövõben alapos átvizsgálásra szorul. Törökország népessége továbbra is viszonylag fiatal, viszont az idõskori eltartottsági ráta 2050-re várhatóan háromszorosára nõ. Ekkorra már a török társadalom is belép az elöregedõ társadalmak sorába, tehát a török politikának is napirendre kell tûznie az idõsödés kérdéskörét.
Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és a Cseh Köztársaságnak a rendszerük hosszú távú fenntarthatóságát fenyegetõ, növekvõ kockázatokkal kell szembenéznie, mivel pénzügyi problémáik rövid és középtávú enyhítésére kimerítették második pilléres nyugdíjfinanszírozási forrásaikat. A csökkentett források ezután nem feltétlenül lesznek elegendõk az alacsony állami nyugdíjak kiegészítésére, amire eredetileg szánták õket. Ez növeli a szegénységi küszöb alá kerülés kockázatát, amelynek esetén az államnak pénzügyi terhet generáló jóléti segélyt kell nyújtania az érintetteknek.
Nyugdíj-fenntarthatósági index: Ausztrália az élen, Thaiföld a lista végén
A friss tanulmány szerint Thaiföld, Brazília és Japán nyugdíjrendszere a legkevésbé fenntartható. A spektrum másik végén Ausztrália, Svédország és Új-Zéland foglal helyet, õket szorosan követi Norvégia, Hollandia és Dánia.
Dr. Renate Finke, a tanulmány szerzõje kiemeli: „Az indexben elfoglalt jó helyezés nem azt jelzi, hogy nagyvonalú nyugdíjak vannak az adott országban, hanem azt, hogy az ország nyugdíjrendszere képes lesz lépést tartani a háttérben húzódó demográfiai helyzettel. Másfelõl azt is mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a lista végén helyet foglaló országok különbözõ okokból szorultak hátra a rangsorban.”
Thaiföldön például kivételesen alacsony a nyugdíjkorhatár, szórványos a rendszerbe tartozók eloszlása, és nagy ütemben öregszik a társadalom. Az állam vélhetõleg háttérbe sorolta az elöregedési probléma orvoslását, miután a katasztrofális kimenetelû áradások és a politikai forrongások más problémákat tûztek sürgõsen napirendre. Brazília népessége is rohamosan idõsödik, az ország nyugdíjrendszere pedig magas jövedelempótlás mellett korai nyugdíjazási lehetõségeket kínál, ezért válik hosszú távon fenntarthatatlanná. Japán igen idõs népessége és kiugróan magas államadóssága miatt került a lista végére. Ezek mellett a paraméterek mellett túl drága a nyugdíjrendszere, így folyamatos nyomást jelent a reformkényszer.
Ausztrália a spektrum másik szélén foglal helyet. Az a pénzügyi teher, amelyet a nyugdíjráfordítás jelent egy-egy országnak, a tanulmány alapvetõ részmutatója. Ennek nyomán Ausztrália kétszintû rendszere szorul a legkevésbé reformra, mivel ebben a szerényebb állami juttatásokat igen fejlett tõkefedezeti nyugdíjrendszer egészíti ki. Ausztrália sikeres berendezkedését Svédország, Új-Zéland, Norvégia és Hollandia követi a rangsorban. A nyugat-európai országok erõs, tõkefinanszírozott pilléreken nyugvó, átfogó nyugdíjrendszereikkel tudnak elõnyt kovácsolni maguknak. Svédország és Norvégia másokkal összehasonlítva igen stabil pénzügyi helyzetébõl szerzett elõnyt a besorolásban. Norvégia Hollandiát például éppen jobb költségvetési helyzetének köszönhetõen elõzte meg. Emellett magas a hivatalos nyugdíjkorhatár, a népesség öregedése pedig mérsékeltebb, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy az ország elõkelõ helyre kerülhessen az indexben.
A 2011-ben utolsó Görögország sokat javított pozícióján
Egy némileg meglepõ eredmény: Görögország, amely a legrosszabb helyezést érte el a 2011-es mérésben, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank megszorító csomagjai által megkövetelt drasztikus reformok nyomán jelentõs fejlõdést tudott felmutatni. Sikerült úgy lecsökkenteni a nyugdíjráfordításokat, hogy annak hosszú távon érezhetõ legyen a hatása. A nagy államadósság és az európai átlagnál jóval magasabb idõskori eltartottsági ráta azonban továbbra is jelentõs kihívások elé állítja a görög rendszert. „Görögországnak továbbra is magas kiadásokat jelentõ tényezõként kell tekintenie a nyugdíjrendszerre. Ha ezt meg tudják tenni, az újabb reformokra sarkallja majd az országot” – emelte ki dr. Finke.
A rangsor jelentõs középrétegét képezõ országok rendszerei és az egyes államokban uralkodó feltételek nagyban különböznek egymástól: a „fiatal” társadalmak fragmentált nyugdíjrendszerének a népesség gyorsuló öregedése jelenti a kihívást. Ezek mellett megtaláljuk az „idõs” országok fejlett nyugdíjrendszereit, ahol a már kezdeményezett reformokon túl azzal is tisztában vannak, hogy folyamatosan figyelniük kell öregségi ellátási rendszereik pénzügyi fenntarthatóságát.
A nyugdíjak várhatóan nagyobb terhet fognak jelenteni az európai államok pénzügyi rendszereiben
Az elmúl néhány évben kezdeményezett reformok közül sok a jövedelempótlás csökkentésére irányult. Ha azonban közelebbrõl vizsgáljuk õket, két igen különbözõ megközelítésmód válik láthatóvá. Az Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság és Írország egyfajta takarékoskodó nyugdíjrendszert fejlesztett ki. Az ilyen rendszert fenntartó országokban az állami pillér csak az idõskori elszegényedés megelõzésének alapvetõ követelményeit hivatott kielégíteni. Minden további jövedelmet, amely egy bizonyos életszínvonal fenntartását szolgálja, tõkefedezeti forrásokon keresztül kell elõteremteni. Az európai kontinensen – különösen Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban – az állami pillérnek jóval nagyobb a szerepe.
A pénzügyi helyzet egy másik olyan részmutató, amelynek alapján a PSI rangsorolja az országokat. 2010-ben az európai állami nyugdíjrendszerek már a GDP 11,3 százalékával terhelték a pénzgazdálkodást. Nyugat-Európában ezek a kiadások 2050-re várhatóan a GDP 12,8 százalékát fogják kitenni. Japánban és Brazíliában is hasonlóak a kilátások. Számos kormányzat már foganatosított nyugdíjcsökkentési reformokat a gazdasági teher mérséklésére, az ilyen intézkedések különösen Görögország esetében voltak jelentõsek.