A kutatás során az autóval kapcsolatos viszony alapján a válaszadók 4 csoportja bontakozott ki. Azok számára, akik becsben tartják autójukat, az autó a háztartás része, odafigyelnek rá, tisztán tartják, rendszeresen szervizelik, még akkor is, ha nincs különösebb probléma. Az autóban élõk életében az autó fontos szerepet tölt be, megbecsült partner, mert a munkavégzés egyik alapja, fontos szereplõje, „második otthon”, éppen ezért gyakrabban is takarítják. A laza, nemtörõdöm típusoknak bár fontos az autó, nem figyelnek annyira oda az állapotára, gyakran van rendetlenség, kosz. Ezekben az autókban jellemzõen szabad enni-inni, sõt a csoport 40 százaléka szerint még szotyizni is lehet. Nem is takarítják az autót olyan gyakran, és ha a kocsi valamilyen furcsa zajt ad ki, nem rohannak vele a szervizbe – a szervizkönyv nem is mindig naprakész. Végül vannak olyanok, akiknek az autó csak közlekedési eszköz, csupán egy funkcionális tárgy, nincs pozitív érzelmi viszonyulás, sõt egyesek számára akár negatív is lehet (szükséges rossz).
Megvizsgálva a személyiségtípusokat, az is megfigyelhetõ, hogy az egyes csoportok az élet más területein is eltérõen viszonyulnak az õket körülvevõ világhoz. Az autót becsben tartók több, mint 70 százaléka szereti a rendet maga körül vagy már-már rendmániás, míg a laza, nemtörõdöm típusok fele szétszórt és nem zavarja õket a rendetlenség. Az autó takarítását tekintve is jelentõsen eltérnek az egyes szegmensek, leginkább az autót becsben tartók jeleskednek ezen a területen, mögöttük szorosan az autóban élõk következnek. A laza, nemtörõdömök nevükhöz méltóan negyedévente vagy még ritkábban takarítják ki a jármûvüket kívül-belül, 3 százalékuk szerint kár is kívülrõl letakarítani az autót, úgyis lemossa az esõ. Általánosságban havonta kerül sor a négykerekû kicsinosítására. Egyértelmûen látszik, hogy a külcsínre többen adnak, hiszen a válaszadók 70 százaléka legalább havonta lemossa az autót, míg az utastér takarításának csak 59 százalék áll neki legalább egyszer egy hónapban.
Az autót becsben tartók féltik a leginkább jármûvüket, ezért náluk a legmagasabb a garázsban pihenõ négykerekûek aránya, míg a laza, nemtörõdömök több, mint harmada az utcán parkolja le. A kutatás válaszadóinak fele garázsban tartja az autót, negyedük az utcán, további ötödük udvaron vagy kocsibeállóban. A célcsoport 22 százaléka nevezte el autóját. Minél szorosabb a tulajdonos kapcsolata a jármûvel, annál valószínûbb, hogy nevet is ad négykerekûjének. Míg az autóban élõk 27 százaléka illeti névvel autóját, azok, akik csak közlekedési eszközként tekintenek rá, csupán 16 százalékban teszik ezt. Jellemzõen az autó márkája, rendszáma vagy színe alapján történik a keresztelõ. A legnépszerûbb név a Kék villám, gyakoriak a Sára, Sárika és Suzy nevek is, és akadnak olyanok is, akik Kékikének, a rendszám alapján Hurkának, vagy például Dundinak szólítják.
Magyarországon csupán minden 5. autóra van casco biztosítás. Talán magától értetõdõ, hogy a fenti csoportok közül, az autót becsben tartók kötnek a legnagyobb arányban a jármûre cascot, az azonban meglepõ lehet, hogy míg a rendmániások csupán 30 százaléka, a szétszórt emberek 37 százaléka tartja ezt fontosnak. Bár általában az optimisták tartanak kevésbé az esetlegesen bekövetkezõ veszélyektõl, mégis nagyobb arányban (36 százalék) biztosítják autójukat ezek ellen, mint a pesszimista személyiségû emberek (25 százalék). Ennél is érdekesebb az a tény, hogy a kockázatkerülõk casco kötési hajlandósága alacsonyabb, mint a kockázatvállalóké, míg az elõzõ csoport csupán 32 százaléka, az utóbbi csoport több, mint 45 százaléka védi ily módon autóját a rá leselkedõ veszélyektõl.
„Érdemes végiggondolni mit is jelent számunkra az autónk, és milyen kellemetlenséget jelentene, ha valamilyen okból kifolyólag hetekig, hónapokig, vagy legrosszabb esetben akár örökre nélkülöznünk kellene – javasolja Horváth Andrea, az Allianz Hungária vezérigazgató-helyettese. – Tapasztalataink azt mutatják, hogy az öregedõ autóállomány jelentõsen csökkenti a casco kötési hajlandóságot. Az olcsóbb, idõsebb autó javítása, esetleges pótlása azonban biztosítás hiányában jelentõsen megterheli egy család pénztárcáját, munkaeszközként a jármû átmeneti hiánya pedig a család megélhetését is veszélyeztetheti.”