Idén júniusig mintegy 2700 ember halálát okozták természeti katasztrófák, amely jelentõsen elmarad az elmúlt 10 év, hasonló idõszakában megszokott szinttõl, szám szerint az 53 ezertõl. A károk nagysága szempontjából 490 jelentõs esemény történt, a legnagyobb gazdasági károk az USA-ban (35%) keletkeztek, melyet Európa (30%) és Ázsia (30%) követ.

A legnagyobb károkat okozó katasztrófák listáját a februári japán viharok vezetik, melyek Tokiót és Japán középsõ részét érintették a legsúlyosabban, összesen mintegy 5 milliárd dollárnyi gazdasági és több mint 2,5 milliárd dollárnyi biztosítói kárt eredményezve. A komoly, néhol egy méteres hazavás teljesen szokatlan az érintett tartományokban, Japánban, éppen ezért más országokban ritkán okoz ekkora problémát. Számos baleset történt, csarnokok és üvegházak tetõszerkezete omlott össze a sok hó alatt.

Az idei tél, a rendkívüli hideggel és a jelentõs havazással Észak-Amerikában is komoly veszteségeket okozott. A hóviharok összesen 3,4 milliárd dollárnyi kárt okoztak, ezen belül a január eleji mintegy 2,5 milliárdot, melybõl 1,7 milliárd volt biztosítva. A kemény tél a vállalkozásokat sem hagyta érintetlenül, sok helyen a termelést is le kellett állítani. A január végi hóvihar, amely mindössze néhány centiméteres havat eredményezet, szinte teljesen lebénította Atlanta városát, járhatatlanná téve az autópályákat. A város nem rendelkezett az utak takarításához szükséges gépekkel, mivel egyáltalán nem megszokott ezen a környéken az ilyen idõjárás.

A Munich Re szerint az idei tél idõjárási szélsõségei – rendkívül kemény tél Észak-Amerikában és Ázsiában, és az igen enyhe tél Európa nagy részén - között összefüggés figyelhetõ meg az északi félteke esetében, méghozzá egy igen jelentõs és hosszú ideig kanyargó jet stream miatt. A tudósok körében még mindig heves vita zajlik arról, hogy ezek a meteorológiai jelenségek összefüggésben állnak-e a klímaváltozással, és gyakoribbak lesznek-e a jövõben.

Sajnos az igen enyhe európai télnek is megvoltak az árnyoldalai: Angliában például súlyos áradásokat okoztak egészen februárig. Mivel a károk elsõsorban vidéki területeken jelentkeztek, az összes gazdasági veszteség relatíve alacsony, 1,3 milliárd dollár maradt, melynek nagy része, 1,1 milliárd dollár biztosított volt.

Májusban Kelet-Európában igen jelentõs gazdasági károkat okozott az árvíz. Egyáltalán nem szokatlan ugyan errefelé a heves tavaszi esõzés, azonban az Yvette-ciklon abnormálisan erõs és tartós esõzéseket eredményezett. Sok helyen a lehullott csapadék mennyisége minden rekordot megdöntött a több mint 100 éve vezetett statisztikák szerint. A Száva, a Bosna és a Duna áradása mintegy 4 milliárd dollárnyi gazdasági kárt okozott az érintett országokban, ezzel a második legdrágább katasztrófának számított az idei elsõ félévben. Ugyanakkor a relatíve alacsony biztosítási penetráció miatt a biztosítókat érintõ károk nagysága nem volt túl magas.

Ezzel szemben a Nyugat-Németországon végigsöprõ június eleji szélvihar és jégverés igen komoly veszteségeket okozott a biztosítóknak, különösen Düsseldorf környékén. Összességében mintegy 890 millió dollárnyi biztosítói kár keletkezett, a gazdasági károk pedig 1,2 milliárdra rúgtak. Ugyanez a front elõtte Franciaországon és Belgiumon is végighaladt, így az összes országot egybevéve 3,1 milliárd dollárnyi gazdasági kárt okozott, amelybõl 2,5 milliárdot fedeztek biztosítások.

A május-július között tetõzõ tornádó-szezon az USA-ban eddig átlag alattinak bizonyult. Az USA meteorológiai központja, a NOAA összesen 721 tornádót számolt június végéig, szemben a 2005-2013 között mért 1026-os átlaggal.

Az év hátralevõ részében azonban várhatóan egyre nagyobb hatást fog gyakorolni az El Nino. A jelenség a Csendes-óceán trópusi térségében a vízfelszín hõmérsékletének természetes módon végbemenõ, állandó, de rendszertelen oszcillációjának meleg fázisaként írható le. Ez az oszcilláció összekapcsolódik a légköri folyamatokkal, és ezért rendszerint az ENSO - El Nino and Southern Oscillation (El Nino és Déli Oszcilláció) - kifejezés a használatos. Az El Nino és testvére, a La Nina a déli oszcilláció extrém szakaszában történik, az elõzõ a Csendes-óceán keleti vízfelszínének melegedésére, míg utóbbi a hûlésére utal, amely a világ számos részén hatással van az idõjárásra. Jelenleg azt jósolják, hogy õsszel csak közepes erõsségû El Nino-ra kell számítani.

A hurrikánok száma az El Nino fázisokban általában csökken, a Csendes-óceán észak-nyugati részén ugyanakkor a tájfunok száma emelkedik, a tornádók száma szintén nõ az USA-ban. Ezek a jelenségek a veszteségek földrajzi eloszlását befolyásolják. A Munich Re adatbázisai szerint minél erõsebb az El Nino, annál valószínûbb, hogy a következõ évben lesz El Nina, amikor a hurrikánok száma és intenzitása általában emelkedik.