Andor László , a bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelõs biztosa a Világgazdaságnak azt mondta: elképzelések szerint az érintett tagországok GDP-jük 0,2–2 százalékát fizetnék be a közös alapba. Összességében az eurózóna GDP-jének körülbelül egy százalékát kitevõ összegre lenne szükség. Ebbõl fedeznék azt a mindenütt azonos alapszintû munkanélküli segélyt, amely korábbi bérük 40 százalékának megfelelõ juttatást biztosítana a munkanélkülieknek hat hónapig. Ezt az összeget a tagállamok kiegészíthetnék, fél év elteltével pedig teljes egészében átvennék a munkanélküliek ellátását.

A biztos azt mondta: bár a lényeg ezzel a rendszerrel a monetáris unió megerõsítése, az eurózónán kívüli országok is csatlakozhatnának hozzá. Ez a részlegesen összevont biztosítási rendszer erõsítené a gazdasági stabilitást, dekonjunktúra idején csökkentené a visszaesés hatásait. „A konjunktúra és a munkanélküliség alakulásától függõen az egyes országok hol nettó befizetõi, hol nettó kedvezményezettjei lennének a rendszernek” – hangsúlyozta. Jelenleg az amúgy is komoly gazdasági gondokkal küzdõ Görögországban (27,2 százalék), Spanyolországban (24,5 százalék) a legnagyobb arányú a munkanélküliség, vagyis ha most vezetnék be a közös munkanélküli segélyt, akkor ismét csak ezek az országok profitálnának belõle.

A biztos szerint a rövid távú munkanélküliség alakulása szoros kapcsolatban áll a makrogazdasági paraméterekkel, amelyek fölött a tagországok önállóan már nem rendelkeznek. A hosszú távú munkanélküliség viszont továbbra is sok olyan tényezõtõl függ (képzési rendszer, foglalkoztatási szolgálatok kapacitása, vállalkozásösztönzés, nyelvtudás stb.), amelyek strukturálisak. Ezeknek a fejlesztésére a tagországot ösztönözni kell.