Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 30 európai ország részvételével készített felmérést, amelyben az egyes országok nemzeti alkalmazkodási politikáját veszi górcsõ alá. Ebbõl kiderül, hogy a résztvevõ országok mintegy háromnegyedénél az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás olyan kérdés, amely politikai napirenden szerepel. Szinten az összes ország kijelentette, hogy a szélsõséges idõjárási események váltották ki az alkalmazkodásra törekvést, a második leggyakrabban említett ok az európai uniós politikák voltak, melyet a kárköltségek és a tudományos kutatások követnek.

Számos ország az akadályokat is megnevezte a megfelelõ lépések meghozatalának: több mint háromnegyedük idõ- és pénzhiányra, valamint technológiai hiányosságokra hivatkozott. Az éghajlatváltozás várható mértéke körüli bizonytalanságok, valamint a nem egyértelmû felelõsségi körök szintén korlátozó tényezõnek számítanak számos országban.

Mindezen nehézségek ellenére az országok fele nagy, illetve igen nagy hajlandóságról számolt be a megfelelõ politikák kidolgozására és azok nemzeti szinten történõ alkalmazására, amely annak köszönhetõ, hogy az elmúlt öt évben a vizsgált országok kétharmadában növekvõ figyelem jut az éghajlatváltozásra.

A mostani volt az elsõ alkalom, hogy az európai országok éghajlatváltozáshoz történõ alkalmazkodási erõfeszítéseit átfogóan elemezték, a figyelem legtöbbször ugyanis az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére korlátozódnak, azonban az alkalmazkodásra is fontos hangsúlyt fektetni – véli az EEA ügyvezetõ igazgatója, Hans Bruyninckx. Számos országban már ezen tervek megvalósítási szakaszába is eljutottak.

Számos formában veszélyezteti Európát az éghajlatváltozás: a fokozott árvizektõl, az aszályokon, hõhullámok át, az emelkedõ tengerszintig és egyéb széleskörû környezeti változásokig, mint amilyen a fajok változó elterjedése, vagy a növénytermesztési évszakok változása. Az EEA éghajlatváltozási indikátorai azt mutatja, hogy ezek a változások milyen mértékben figyelhetõk meg már most is Európában és azon kívül.

A vizsgált országok közül 21 már rendelkezik nemzeti alkalmazkodási stratégiával, melyet a 2013. áprilisában napvilágot látott EU Alkalmazkodási Stratégia és annak kapcsolódó dokumentumai alapján 2020-ig az összes uniós tagállamnak ki kell dolgozni. Ennek ellenére számos országban a konkrét intézkedések még csak igen korai szakaszban vannak. Eddig 13 országban folyik az alkalmazkodási politikák végrehajtása a felmérés szerint. Az intézkedések közül az információ-megosztás, tájékoztatás volt legtöbbször említett eszköz, míg a vízgazdálkodás ágazatot emelték ki legtöbben az alkalmazkodás területei közül.

Néhány országban már az elért eredmények nyomon követését, értékelését lehetõvé tevõ rendszereket is bevezettek, résztvevõk több mint fele pedig tervezi az ilyen rendszerek kiépítését.

Hazánknak is van Nemzeti Alkalmazkodási Stratégiája

Hazánk Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiáját (NÉS) az országgyûlés 2008. március 18-án fogadta el, majd 2013 során a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klímapolitikáért felelõs államtitkársága a Nemzeti Alkalmazkodási Központ közremûködésével elvégezte annak felülvizsgálatát és kidolgozta a második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2) tervezetét.

A NÉS-2 tartalmazza az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentési céljait, prioritásait és cselekvési irányait meghatározó, 2050-ig tartó idõszakra vonatkozó Hazai Dekarbonizációs Útitervet (HDÚ). Az éghajlatváltozás magyarországi hatásainak, természeti és társadalmi-gazdasági következményeinek, az ökoszisztémák és az ágazatok éghajlati sérülékenységének értékelése is része a megújuló stratégiának, amelyre alapozva Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia épült a dokumentumba. Az alkalmazkodás és felkészülés koncepcionális keretei érintik a vízgazdálkodás, a vidékfejlesztés, az egészségügy, az energetika, a turizmus és más ágazatok éghajlatbiztonsággal kapcsolatos helyzetét és kockázatait, a lehetséges cselekvési irányokat. A dekarbonizációs és alkalmazkodási teendõket éghajlati szemléletformálási program egészíti ki.