Hosszú távon alacsony maradhat a jegybanki alapkamat, részben az alacsony hazai infláció, a térség és Magyarország javuló kockázati megítélése, részben a kedvezõ globális pénzügyi környezet miatt. A CIB Bank elõrejelzése szerint a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa továbbra is maximálisan kihasználja majd a rendelkezésre álló mozgásteret, vagyis addig csökkenti a kamatot, ameddig a piaci körülmények ezt lehetõvé teszik. Várakozásuk szerint a jegybanki alapkamat a nyár végéig 1,5 százalékra süllyed, de az elemzõk nem zárnak ki ennél alacsonyabb rátát sem.

A márciusban újrakezdett magyar kamatcsökkentési ciklus folytatását támogatja, hogy várhatóan valamivel késõbb kezdõdik és a korábban vártnál erõtlenebb lehet az amerikai monetáris szigorítás. A piac ma már csak az év második felére áraz kamatemelést, ráadásul ennek mértéke is kisebb lehet a korábban prognosztizáltnál. Az amerikai jegybank szerepét betöltõ intézmény lépései, illetve a lépésekre vonatkozó várakozások ugyanakkor az elõttünk álló hónapokban tovább növelhetik a piaci bizonytalanságot, ami a volatilitás emelkedésében mutatkozhat meg.

A globális likviditás azonban a következõ idõszakban sem szûkül: a brit és az amerikai jegybank mérlegfõösszege belátható idõn belül nem zsugorodik számottevõen, a japán jegybank fenntartja eszközvásárlási programjait, miközben az EKB csak idén tavasszal indította el mennyiségi lazító programját. Utóbbi program jótékony hatása a gazdasági és pénzügyi beágyazódás eredményeképpen a feltörekvõ piacok közül a Közép-Kelet-európai régióban lehet a legerõteljesebb –ez a relatív erõs fundamentumok mellett pótlólagos védelmet biztosíthat a Fed lépések negatív hatásaival szemben.

Miközben a visegrádi országok eddig is ellenállónak bizonyultak a feltörekvõ országokat sújtó eladói nyomással szemben, a forint eszközöknek az is támaszt nyújthat, hogy a beinduló növekedés és a külsõ és belsõ egyensúlyi pozíció elmúlt idõszakban végbement számottevõ javulása miatt mára Magyarország lekerült a különösen kockázatosnak, leginkább sérülékenynek tartott országok szûk listájáról.

A viszonylag egészséges ütemû növekedés mellett a prognosztizáltnál erõteljesebb inflációcsökkenés, és a vártnál hosszabb ideig fennmaradó alacsony inflációs környezet, valamint a forint felértékelõdése is komoly érvként szolgál a lazítás mellett. Az éves átlagos infláció nem csak a tavalyi évben, de idén is jelentõsen alulmúlhatja az MNB középtávú célját, a pénzromlási ütem csak 2016 végén közelítheti meg a 3%-os szintet. Az inflációs cél elérését az erõs forint árfolyam semmiképpen nem segíti, így a CIB elemzõi szerint túlzott további felértékelõdésre az MNB a jelenleg vártnál agresszívebb lépésekkel reagálna.

A magyar gazdaság csökkenõ sérülékenységével és a javuló befektetõi megítéléssel párhuzamosan a forint az idei év eddig eltelt idõszakában felülteljesítette a régiót – a rekord alacsony jegybanki kamat és a történelmi mélypont közelében álló állampapírhozamok ellenére is. A CIB Bank elemzõi szerint azonban a forint/euro árfolyam középtávon nem marad a 300-as szint alatt. Úgy vélik, inkább a 305-315-ös sáv lesz irányadó.

„Rövidtávon nem kizárt további minimális erõsödés, de hosszabb távon enyhe gyengülés lehet jellemzõ” – hangsúlyozta Trippon Mariann, a CIB Bank vezetõ elemzõje, aki nem számít jelentõs árfolyam-ingadozásokra sem. „A 300-as szint újbóli megközelítésére az egy évvel korábbi prognózisunkban is láttunk lehetõséget, ám jelenlegi várakozásunk szerint az akkor elõrevetített erõsödõ pálya ebben az évben várhatóan nem lesz fenntartható” – hangsúlyozza. Úgy véli ugyanakkor, hogy a gyengülés mértéke is korlátozott maradhat, szerinte a 310-315-ös sávnál magasabb árfolyam tartós visszatérése ebben az évben nem valószínû. Ezt a forgatókönyvet erõsítheti, ha a várakozásoknak megfelelõen az õsszel az országnak sikerül legalább egy hitelminõsítõnél elérni a befektetésre ajánlott minõsítést.

Az elemzõk összességében úgy vélik, hogy a monetáris politikai ciklusváltás zökkenõmentesen mehet végbe, ha a következõ néhány hónap folyamán véget ér a lazítási sorozat, és a külsõ piaci helyzet nem romlik számottevõen. Ugyanakkor szerintük a januári és februári piaci folyamatok már jelzik azokat a kockázatokat, melyekkel a piaci várakozásoknál erõteljesebb kamatcsökkentések vagy a globális kockázatvállalási hajlandóságot, illetve a feltörekvõ piaci hangulatot érintõ turbulenciák esetében számolni kell.