Idén februárban pont került egy nyolc éve tartó egyeztetési folyamat végére, és megszületett a társadalombiztosítási rendszerek összehangolásáról szóló amerikai-magyar kétoldalú egyezmény.

Az egyezményt létrehozó törvény Magyarországon 2015. április 8-án lépett életbe azzal a kitétellel, hogy a szabályozás csak a két ország törvényhozó testületeinek jóváhagyását követõ második hónap elsõ napjától lép hatályba.

A régóta várt egyezmény hatálya minden olyan jogszabályra kiterjed, amelyek a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget, a társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott öregségi és hozzátartozói nyugellátásokat, valamint Magyarország vonatkozásában a megváltozott munkaképességû személyek ellátásait szabályozzák – specifikus jogok és eljárások rögzítésével.

Az egyezmény minden állampolgárra kiterjed, aki az elõbb említett jogszabályok hatálya alá tartozik vagy tartozott vagy jogait ezek alapján gyakorolja. Az egyezmény révén kompromisszumok nélkül valósul meg az egyenlõ bánásmód elve is, amely garantálja az ellátások kifizetésének biztonságát.

„Az USA hazánk egyik meghatározó tengerentúli kereskedelmi partnere, az amerikai-magyar szociális biztonsági egyezmény – a két ország szociális rendszereinek koordinációjával – új szintre emeli a kétoldalú üzleti és gazdasági kapcsolatokat” – nyilatkozta Szmicsek Sándor a MAZARS adópartnere.

Szmicsek Sándor hozzátette: a megállapodás létrejöttét gazdasági jelentõsége mellett az is indokolta, hogy az illetékes hazai minisztériumhoz folyamatosan érkeznek a két-ország viszonylatában felmerülõ társadalombiztosítási megkeresések, amelyek egyik visszatérõ témája volt az amerikai jog szerint szerzett nyugdíjak korlátozása.

Mi változott?

Az egyezmény rendelkezik arról, hogy a foglalkoztatott személyekre a munkavégzés helye szerinti jogszabályok vonatkoznak, vagyis a biztosítási kötelezettség a jövedelemszerzõ tevékenység államában áll fenn. Ez alól kivételt jelenthetnek a munkavégzés céljából kiküldött munkavállalók, önálló vállalkozói tevékenységet folytatók. Ha ugyanis a másik szerzõdõ állambeli tartózkodásuk igazoltan nem haladja meg az öt évet, kérelmezhetik, hogy rájuk továbbra is a kiküldõ állam jogszabályai vonatkozzanak. Ilyenkor a kiküldetés vagy önálló vállalkozói tevékenység idõtartamának kezdetét úgy kell tekinteni, mintha az az egyezmény hatályba lépése napján kezdõdött volna. Ezen kivételszabály alkalmazható például a közszolgálatban dolgozók, illetve a vízi és légi jármûveken foglalkoztatottak esetében is.

Az ellátásokra vonatkozó rendelkezésekben a pro rata temporis elv érvényesül, melynek lényege, hogy a jogosult a megszerzett biztosítási idõvel arányos ellátásban részesül.

Az egyezménynek köszönhetõen, azon személyek, akik valamely szerzõdõ államban amiatt nem jogosultak nyugellátásra, mert külön-külön nem gyûjtöttek össze kellõ biztosítási idõt, megnyugodhatnak, hiszen a megállapodás rendelkezik a biztosítási idõk beszámításáról is. Természetesen az egyezmény hatálybalépése elõtt megszerzett biztosítási idõk is figyelembevételre kerülnek a számítás során.

A szociális ellátások kiszámítása során egy „elméleti összeg” kerül meghatározásra, melyet a jogosult abban az esetben kaphatna meg, hogyha a teljes (amerikai és magyar jogszabályok szerint számolt) biztosítási idõt az adott országban szerezte volna meg. Az „elméleti összeg” ezt követõen arányosításra kerül a teljes-, valamint az adott állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási idõk arányával.

Az amerikai ellátásra való jogosultsághoz legalább hat –az amerikai jogszabályokkal összhangban megszerzett – biztosítási negyedév szükséges, míg itthon minimum 365 nap az elvárás.