Újabb jelentős mozgás indulhat be világszerte a munkaerőpiacokon. A több mint 27,000 dolgozó megkérdezésével 34 piacon, köztük Magyarországon végzett Randstad Workmonitor 2021 kutatás eredményei azt mutatják, hogy globálisan és itthon is egyre többen fontolgatják új munkahely keresését. Igaz, míg a nemzetközi adatok arra utalnak, hogy e mögött sok esetben a pandémia hatására átértékelt professzionális és személyes célok és a felülvizsgált munkaerőpiaci pozíció állhat, addig nálunk továbbra is – globális összehasonlításban is kiugróan magas léptékben – a bérezés és a juttatások vezetnek a karrierdöntések során.

A hazai munkavállalókra is hatással voltak a pandémia, a home office és a bizonytalanság hosszú hónapjai. Az alkalmazásban álló magyarok 44%-a számolt be arról, hogy stresszesebbé váltak a mindennapjai a pandémia óta, és ez változtatásra sarkallja. 70% nyilatkozott úgy, hogy világosabbá váltak személyes céljai, kicsivel több mint kétharmad számára pedig a szakmai céljai is jobban körvonalazódtak az elmúlt időszakban. Bár ezek az értékek rendre a COVID-19 járvány hatásairól árulkodnak, sok esetben elmaradnak a nemzetközi adatoktól, ahol a szakemberek szerint még inkább kirajzolódik a dolgozók „nagy felismerése”, személyes pozíciójuk és munkaerőpiaci helyzetük küszöbön álló tömeges átértékelése. A munkavállalók tudatosabbak többek között a rugalmasabb munkavégzés, a jobb fizetés és a versenyképességüket megőrző képzések tekintetében.

Magyarországon például a megkérdezett dolgozók 76%-a szeretne nagyobb rugalmasságot karrierjében a járvány tapasztalatainak hatására, ugyanakkor a globális átlagtól (67%) elmaradva, de így is több mint az alkalmazottak fele, 55% érzi magát felvértezve, hogy változásokat eszközöljön az életében az egészséges „work-life balance” érdekében. Üzleti vezetők szerint ezek a trendek mind egy új norma kialakulásához vezetnek a munkaerőpiacon, hiszen a változást kereső munkavállalók ösztönzőleg hatnak a környezetükre is. Nemzetközi szinten a megkérdezettek több mint fele, Magyarországon 42% nyilatkozott úgy, hogy kollégáik vagy barátaik hasonló döntései inspirálták abban, hogy változtassanak a karrierjükön. Itthon összességében a megkérdezettek alig több mint háromnegyede elégedett eddigi karrierdöntéseivel, ami nemcsak a nemzetközi átlag (84%) alatt van, de környező országokhoz képest is alacsony.

A globális trendhez hasonlóan itthon is a mobilitás további növekedésére számíthatunk a következő időszakban. A 2021 tavaszi mélypont után ismét emelkedett azok száma – 23%-ra –, akik az elmúlt fél évben váltottak munkaadót, igaz, a jelöltorientált piac csúcsán, 2019 legvégén 25% volt ez az érték Magyarországon.

A hazai dolgozók növekvő magabiztosságát jelzi, hogy mindössze 6% fél erősen munkahelye elvesztésétől: 2020-ban 11% volt ez az érték. Nagyobb arányban tartanak ettől a nők, különösen igaz ez közülük a 45 évnél idősebbekre (13%), de a legfiatalabb korosztályban is minden tizedik dolgozót az átlagnál jobban foglalkoztat a kérdés.

60%-on áll azok aránya, akik valami mást csinálnának, mint eddig, 12% pedig jelenlegi munkaadójával is elégedetlen. A világátlagnál tíz százalékponttal kevesebben, mindössze az alkalmazottak 28%-a elégedett olyannyira jelenlegi helyzetével, hogy nem váltana foglalkoztatót, 45% viszont kimondottan nyitott erre. Az alkalmazottak mintegy tizede el is kezdett nézelődni az ajánlatok között, 6% pedig aktív pályázónak mondható.

Felkészülés a jövőre

A járványnak köszönhető egyik legjelentősebb fejlemény a digitális átállás felgyorsulása. A McKinsey tavalyi vezetői felmérése szerint az érintett vállalatok digitális termékei esetében hét évnyi gyorsulást érzékelhető a járvány hatására. A világgazdaságban és a munkaerőpiacon beállt gyors változások sok embernek okoznak aggodalmat a jövőbeni alkalmazhatóságuk miatt. Ez az egyik oka annak, hogy az átképzések és továbbképzések sok cégvezető figyelmének középpontjába kerültek világszerte.

Mégis, az OECD szerint a szervezetek gyakran nincsenek felkészülve arra, hogy megfelelő minőségben nyújtsák ezt a fontos szolgáltatást az alkalmazottaik számára. A 2021-es Employment Outlook jelentésében az OECD rámutat arra, hogy a vállalatok által nyújtott képzések mindössze 13%-a áll összhangban stratégiai szükségleteikkel, és a tanulási tevékenységek legnagyobb részben a munkavédelemre irányulnak.

A Világgazdasági Fórum Future of Jobs jelentése szerint a világon az összes munkavállaló felének átképzésre lesz szüksége 2025-ig. A Randstad adatai szerint a dolgozók elsöprő többsége látja úgy, hogy szüksége van a folytonos tanulásra egész pályája során. A válaszadók 80%-a érez így, bár a fentiekkel összhangban ez az arány a korral csökken. Míg hazánkban a legtöbb ember úgy érzi, hogy világosan látja karriercéljait, ugyanez nem mondható el a képzési céljaikról. A válaszadók többsége szerint olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy nehezen tudják eldönteni, milyen készségeket sajátítsanak el. A 18-24 év közöttiek 66%-a érez így, míg a skála másik végén az 55-67 éveseknek csak 44%-a osztja ezt a nézetet.

A Randstad Sourceright októberi jelentése a legkeresettebb készségekről rámutatott, hogy leginkább a műszaki jellegű szakmákra van a legnagyobb szükség a világban. A CNBC szerint többek között a felhő alapú informatika, a mesterséges intelligencia-fejlesztés és elemzés vezetik a listát, de a munkáltatók humánkészségekre is fogékonyak, mint a kommunikáció, a vezetői készség és a csapatmunka.

A megkérdezett magyar munkavállalók 64%-a úgy érzi, hogy a munkaerőpiacon bekövetkezett vagy várható változások miatt több képzésre és fejlesztésre van szüksége ahhoz, hogy releváns maradjon, illetve 77%-uk egyetért azzal, hogy folyamatosan tanulnia és fejlődnie kell, hogy megőrizze vagy növelje foglalkoztathatóságát. Ezek az értékek a „magabiztosabb” nyugat-európai piacokon jóval alacsonyabbak, igaz ott mindössze 45% érzi magát alulfizetve.

A magyarok világelsők a bérezési igény jelentőségét tekintve

Kiugróan magas – és úgy tűnik, ezen a járvány hosszú hónapjai sem változtattak – a bérezés és a juttatások szerepe a magyarok karrierdöntései során, és ez minden bizonnyal abban is szerepet játszik ahogyan eddigi karrierútjukat értékelik. Világelsőként, nálunk a megkérdezettek 84%-a nyilatkozott úgy, hogy a kompenzáció mértéke a legfontosabb szempont egy állásajánlat értékelésekor. Bár mindenhol ez a tényező vezet, sehol sem annyira kiugróan, mint nálunk, hiszen globális súlya mindössze 58%. Az a tény, hogy a közép-kelet-európai piacok válaszai húzzák fel a nemzetközi átlagot, utalhat a régiós bérek vásárlóerejének csökkenésére vagy akár európai összehasonlításban relatív alacsony színvonalára is. Bár egy évvel ezelőtt arról számolhattunk be, hogy a hazai dolgozók nemcsak a bérgaranciát és a munkahelyek biztonságát helyezték előtérbe, de több mint kétharmaduk kimondottan értékelte a munkaadója támogatását a nehéz helyzetben, a vállalatok számára jelzésértékű lehet, hogy ez a kedvező hangulat bérfejlesztés nélkül valószínűleg nem maradhat tartós.

A bérekkel kapcsolatos dolgozói vélekedéseket tovább árnyalja, hogy míg világviszonylatban 40% azok aránya, akiket előléptettek az elmúlt időszakban és az összes megkérdezett 18%-a a nagyobb felelősség mellé béremelést is kiérdemelt, addig itthon a dolgozók 75%-a nem lépett előre a ranglétrán, illetve mindössze minden tizedik hazai válaszadó kapott az előléptetéssel együtt azonnali – tehát nemcsak beígért – béremelést.

A bérek mellett fontos megemlíteni azokat a további szempontokat, amelyek a hazai munkavállalókat befolyásolják karrierdöntések során. A magyarok a rugalmasságot (50%) is jóval a világátlag (39%) feletti súllyal veszik latba, lényeges a biztonságos munkakörnyezet (48%) is, és értékelik, ha egy figyelmes és tiszteletreméltó munkaadónak dolgozhatnak (45%). Mivel sokan számoltak be a stressz-szint emelkedéséről, érthető, hogy 39% számára szempont, hogy kezelhető mértékű legyen a munkahelyi stressz.