Gazdasági totálkár – Szükség esetén a cascónkhoz is nyúlhatunk

A vonatkozó szabály szerint a gazdasági totálkár abban az esetben állapítható meg, ha a gépjármû javítási költségei magasabbak, mint a helyreállított autó várható piaci értékének és a roncs értékének a különbsége. Tekintettel arra, hogy – részben az árfolyamváltozásoknak is köszönhetõen – a gyakran kiváló alkatrészforrásnak is tekinthetõ roncsok ára folyamatosan emelkedik a hazai piacon, ma már gyakori eset, hogy akár már a piaci érték 50 százalékát elérõ javítási költség esetén is totálkárossá nyilvánít a biztosító egy autót.

Ezekben az esetekben a károsult autósnak elsõsorban azt kell elérnie, hogy a biztosító vagy segítsen a vele kapcsolatban álló kereskedõkön keresztül a megadott roncsértéken eladni az autót, vagy térítse meg a roncsra beszerzett ajánlatok és a megállapított roncsérték különbözetét.

„Fõként finanszírozott autók esetében gyakori, hogy a tulajdonos szívesebben tartaná meg a még javítható autót, mivel a finanszírozási szerzõdés lezárásakor egyösszegben jelentkezõ fizetési kötelezettségek komoly terhet jelenthetnek – magyarázza Cselovszki Zsolt, a FBAMSZ gépjármû-biztosítási szekciójának elnöke. – Kevesen tudják, hogy amennyiben casco biztosítás is van az autón (a hitelfelvételnek ez gyakran feltétele is), akkor az ügyfélnek lehetõsége van a saját cascója terhére rendezni a javítást. Ennek az az értelme, hogy a piacot jellemzõ casco-szerzõdések feltételeiben a gazdasági totálkár mértéke legalább a piaci érték 60 százaléka. A javítást követõen a casco fedezetet nyújtó biztosító a javítási költséget ráterheli a kárt okozó autós kgfb-t szolgáltató biztosítójára, és ezt követõen a tulajdonos a cascóhoz szükséges önrészt is visszakapja.”

További fontos tippek a kárrendezési problémák elkerüléséhez

1. Fontos, hogy az autónkban mindig tartsunk néhány nemzetközi (a köznyelvben a színe alapján „kék-sárgának” is nevezett) baleseti bejelentõt, így akár több szereplõt érintõ eseményt is hiánytalanul tudunk dokumentálni a biztosítók által elvárt formában.
2. A lehetõ legtöbb körülményt igyekezzünk fényképen is rögzíteni.
3. Mindig hívjunk rendõrt, ha

• a baleset személyi sérüléssel járt
• felmerül a gyanúja, hogy a másik fél ittasan vezette jármûvét (ha ugyanis errõl jegyzõkönyv készül, akkor szinte vitathatatlanná válik a felelõssége)
• a felelõsség és más fontosabb körülmény megítélésében eltérõ a felek álláspontja

4. Ha a jármû több eleme is sérül, egyértelmûen igazolnunk kell, hogy ezek mindegyike az adott baleset során keletkezett (fényképek, tanúk, jegyzõkönyv)
5. Ha tehetjük, a kárt 2 munkanapon belül jelentsük a biztosítónak (vagy a vele kapcsolatban álló szakszerviznek).
6. Minden igényelt dokumentumot bocsássunk a biztosító és a szerviz rendelkezésére. Ezek hiányában a kárügyintézés elhúzódhat. Cégek esetében leggyakrabban a bélyegzõ, az ÁFA-nyilatkozat vagy az aláírási címpéldány szokott hiányozni az ügyintézés folytatásához.
7. A biztosítónak nem csak a jármût ért kár, hanem személyi sérülés, vagy egyéb vagyontárgy (ruházat, poggyász, szemüveg, stb.) károsodása esetén is helyt kell állnia.

Kevesen tudják, de a biztosító a javítás idejére kölcsönzött bérautó díját is megtéríti bizonyos feltételekkel. (A bérautó csak a sajátunkkal azonos kategóriájú lehet, a bérleti idõszak nem lehet hosszabb az indokoltnál, és azt is igazolnunk kell, hogy feltétlenül szükséges a cserejármû igénybevétele). Ezeket a kárigényeket is egyértelmûen és természetesen megfelelõ idõben jeleznünk kell a biztosító felé.

Gyakran jön jól az alkuszi közvetítés

„Az Alkuszszövetség tagjai fontosnak tartják leszögezni, hogy az ügyfeleik nem csupán a biztosításkötés során, hanem a problémás kárügyintézés folyamatában is díjmentes szakmai képviseletet kaphatnak tõlük – jelentette ki a FBAMSZ szakértõje. – A független alkuszok szakértelmük és biztosítói kapcsolataik révén elsõsorban az alábbi problémák megoldásában tudnak támogatást nyújtani: kárbejelentés megfelelõ tartalmához kapcsolódó tanácsadás, a szükséges dokumentáció összeállítása, illetve a megállapított kárösszeggel (valamint roncsértékkel) kapcsolatos lehetõségek felmérése.”