Növekvõ élettartam kockázat: kezelni kell az “idõzített bombát”
2015.12.28
Aktuáriusok globális csapata öt olyan alapelvet azonosított, amivel kezelni lehetni a növekvõ élettartam kockázatát, ami szerintük idõzített bombaként ketyeg.

Az amerikai, brit és ausztrál biztosításmatematikusokból álló csapat arra a problémára keresett megoldást, hogy miként kerülhetik el a nyugdíjasok azt a kockázatot, hogy az egyre növekvõ várható élettartam miatt idõ elõtt kifogynak a megtakarításaikból. A szakértõk szerint a növekvõ élettartam kockázattal (longevity risk) kapcsolatban nem rendelkezünk kellõ információkkal, márpedig ennek igen súlyos hatása lehet a nyugdíjrendszerekre.

A brit Institute and Faculty of Actuaries (IFoA), az amerikai American Academy of Actuaries, és az ausztrál Institute of Actuaries of Australia szakértõi közösen folytatott kutatás során igyekeztek összehasonlítani országaik nyugdíjrendszereit, amely alapján 5 olyan alapelvet határoztak meg, amire ügyelni kell a növekvõ élettartam kockázata miatt.

A szakértõk megállapították, hogy a szolgáltatással meghatározott (defined benefit, DB) nyugdíjbiztosításoktól a befizetéssel meghatározott (defined contribution, DC) rendszerekre való fokozatos áttéréssel a kockázatok kezelésének felelõssége egyre inkább az egyénekre hárult.

A jelentés szerint az egyik legfontosabb alapelv, a megfelelõség, vagyis a megfelelõ megtakarítási szint meghatározása, amihez arra van szükség, hogy az egyének be tudják lõni a számukra megfelelõ jövedelmi szintet a nyugdíjas éveikre, így azt meg is tudják tervezni.

Ehhez az egyéneknek megfelelõ információkra is szükségük van a megtakarításokról, méghozzá nem cask a nyugdíjba vonulás idõpontjában, de azt megelõzõen és azon túl is. Ezt tekintik a szakértõk a második alapelvnek.

A szabályozásnak kellõen rugalmasnak kell lenni, tükrözve az egyének eltérõ nyugdíjigényeit, és választási lehetõségeit. Ez tehát a harmadik alapelv.

A kormányok és szabályozó hatóságok feladata az, hogy méltányos, igazságos nyugdíjrendszert alakítsanak ki, illetve mûködtessenek. A szakértõk szerint például a kormányoknak és a központi bankoknak szem elõtt kell tartaniuk, hogy a monetáris politikán keresztül hatással vannak azokra a nyugdíjtermékekre, amelyek a meglévõ kamatkörnyezethez lettek kialakítva.

Az ötödik alapelv, a fenntarthatóság tekintetében a jelentés azt állítja, hogy a nyugdíj piacokat érintõ változtatásoknak hosszú távra kell fókuszálniuk, kerülve a meglévõ rendszerek “bütykölését”.

Az IFoA szerint az egyének hajlamosak alulbecsülni, hogy mennyi ideig fognak élni nyugdíjba vonulásukat követõen, ami komoly pénzügyi nehézségek elé állíthatja õket, valamint a nyugdíjrendszereket is. A megfelelõ pénzügyi tanácsokhhoz való hozzáférés éppen ezért létfontosságú ahhoz, hogy megértsék a lehetõségeket és a kockázatokat döntéshozatal elõtt.