Mivel a szélsőséges időjárási és természeti katasztrófák napjainkban négyszer olyan gyakran fordulnak elő, mint 1970-ben, a biztosítási és viszontbiztosítási ágazat folyamatosan küzd a kapcsolódó kihívásokkal és növekvő költségekkel.
A Swiss Re jelentései szerint a természeti katasztrófákból eredő globális biztosított károk 2020-ban 89 milliárd dollárt tettek ki, 2021-ben pedig – főként a texasi téli viharok, az Egyesült Államok nyugati részén tapasztalt rekordmeleg, valamint az európai és kínai árvizek miatt – a hosszú távú átlagnak körülbelül a dupláját.
Különösen a másodlagos veszélyek okoznak egyre nagyobb fennakadásokat. Ezek olyan természeti katasztrófák, amelyek kisés közepes méretű károkat okoznak, mint például az árvizek, viharok, erdőtüzek és jégeső. Az elmúlt években ezek okozták a természeti katasztrófákból eredő biztosított károk többségét, az elmúlt tíz évből nyolcban nagyobb gazdasági veszteséget okoztak, mint az elsődleges veszélyek.
Az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófákból eredő biztosítási veszteségek növekedése közötti kapcsolat összetett, de egyre inkább egyetértés mutatkozik abban, hogy van ok-okozati összefüggés. Az attribúciós tudomány - amely azt próbálja megérteni, hogy a változó időjárási mintázatokat milyen mértékben okozza az antropogén éghajlatváltozás - területéről származó kutatások szerint az elmúlt 20 év szélsőséges időjárási eseményeinek 70%-át az éghajlatváltozás tette valószínűbbé vagy súlyosabbá.
A ma tapasztalható tendencia csak a kezdet: az éghajlatkutatók egyetértenek abban, hogy a szén-dioxid-mentesítésre irányuló globális fellépéstől függetlenül a szélsőséges időjárási jelenségek legalább a következő tíz évben fokozódni fognak. Ez mélyreható hatással lesz a biztosítási ágazatra, különösen az árképzésre, a tőkeallokációra és az innovatív termékek iránti keresletre.
A biztosítók és viszontbiztosítók magasabb díjakkal, kizárásokkal és az önrészek növelésével reagálnak a kihívásokkal teli környezetre. Az olyan veszélyek, mint a kaliforniai erdőtüzek esetében egyre nagyobb tendencia a szerződések megújításának elutasítása. A Swiss Re például tavaly közölte, hogy csökkenti a másodlagos veszélyeknek való kitettségét, valamint növeli az ausztrál időjárási eseményekhez, a japán tájfunokhoz és a kaliforniai erdőtüzekhez kapcsolódó modellezett kockázatait.
A természeti katasztrófák alulbiztosítottsága már eddig is nagy volt, és most, hogy egyes jelek szerint a piac még jobban visszahúzódik, a gazdasági és a biztosított veszteségek közötti különbség valószínűleg csak tovább fog nőni.
Növekvő biztosítási kereslet: hogyan reagálnak a biztosítók?
A piac visszavonulása érthető rövid távú reakció lehet a növekvő veszteségekre, de - mivel az éghajlatváltozás hatása még csak most kezd kirajzolódni - az ágazat számára most van itt lehetőség felmérni, hogy ez hosszú távon fenntartható válasz-e? Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok növekedésével a biztosítások gazdasági és társadalmi funkciója még fontosabbá válik, mivel a magánszemélyek és a vállalkozások pénzügyi védelmet keresnek a fokozott bizonytalanság ellen. A globális biztosítási kereslet tehát valószínűleg csak növekedni fog az éghajlatváltozás hatására. A magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak nagyobb védelemre lesz szükségük a szélsőséges időjárás ellen, és az új kockázatok új típusú biztosítási termékeket igényelnek.
Az éghajlati adatok hiánya
Két közvetlen akadálya van a természeti katasztrófakockázatok biztosíthatóságának. Az egyre dinamikusabb és egyre kevésbé lineáris időjárási minták miatt a visszamenőleges adatok már nem túl megbízható mutatói a jelenlegi vagy jövőbeli körülményeknek. Emellett nehezen veszik figyelembe a társadalmi-gazdasági változásokat, például a demográfiai vagy az építési szabályzatok és építési gyakorlatok változásait. Ezek a tényezők egyre nagyobb jelentőséggel bírnak az ingatlanok kockázatának felmérésében, mivel a szélsőséges időjárás egyre gyakoribbá válik. Ennek eredményeképpen sokkal nehezebbé vált az ingatlanportfólióban rejlő kockázat értékelése, az egyes kockázatok pontos beárazása vagy a megfelelő tőkeallokáció felmérése pusztán a hagyományos módszerekre támaszkodva.
A második kihívás a másodlagos veszélyek jobb megértéséhez szükséges részletes adatok hiánya, amelyekhez nincsenek kidolgozott modellek. E veszélyek esetében a részletes információkhoz való hozzáférés rendkívül fontos. A bejárati ajtó magassága; a környező növényzet sűrűsége; a tűzoltóságok közelsége; az építőanyagok minősége; és az ingatlan állapota csak néhány példa azokra a kulcsfontosságú mutatókra, amelyek nagymértékben előre jelezhetik a veszteséget, és amelyekhez a legtöbb biztosító jelenleg nem fér hozzá.