Érdemes odafigyelni arra, amit Al-Hilal István, a Fidelity Worldwide Investment értékesítési vezetõje mond – mondta el az Aegon Prémium ügyfélklubjának bevezetõjeként Havas Gábor, az üzletág vezetõje. A Fidelity ugyanis mindig kiemelten jól teljesít, a cégnél nagyon érzik a piac mozgását, a legnagyobb arányban jött be a cég elõrejelzése.
Ez a siker nem véletlen, hanem a cég szakembereinek munkájának köszönhetõ – zsebelte be a dicséretet Al-Hilal István. A Fidelity a világ egyik legnagyobb független, jelenleg is családi kézben lévõ befektetési alapkezelõje, a függetlenség pedig azt jelenti, hogy kizárólag az ügyfeleknek tartoznak felelõsséggel. A cég sok szakemberrel dolgozik, ami sokba kerül ugyan, de hosszú távú értéket termel. Világszerte több mint négyszáz befektetési szakember keresi a lehetõségeket, a portfoliómenedzserek 90 százalékban saját elemzésekbõl dolgoznak, amihez más befektetõknek nincs hozzáférésük. Az elemzõk pedig értik a dolgukat, az elmúlt tíz évben ajánlásaik teljesítménye átlagosan felülmúlta - esetenként jelentõsen – a piaci átlagot.
Erre a komoly szakmai-szellemi háttérre épül a 3. éve elkészülõ elemzõi kutatás. A Fidelity 200 elemzõjét kérik fel évrõl évre egy egységes, 48 kérdéses kérdõív kitöltésére. Az összesítésbõl kirajzolódó elemzõi várakozásokat nyugodtan tekinthetjük a piaci folyamatokat meglehetõs pontossággal elõrejelzõ képnek a vállalatok szintjén. A Fidelity elemzõi ugyanis mikroszinten dolgoznak, a vállalatok kilátásait, potenciálját vizsgálják.
Ez a kép pedig nem éppen rózsaszín: az elemzõ hangulat harmadik éve romlik. Az egész világot tekintve a 2014-re elõrejelzett 6,4-es értékrõl erre az évre 5-re csökkent. Ez nem a világ vége, tette hozzá Al-Hilal István, mert bár a csökkenés azt jelzi, hogy a vállalatok növekedésének tovább folytatódó lassulása várható idén, ez az érték semleges zónába helyezi a kilátásokat, azaz nem romlik és nem is javul a helyzetük.
Tovább árnyalja a képet, ha régiónként nézzük végig az eredményeket. Bár nincs olyan része a világnak, ahol a várakozás ne romlott volna, Japán és Európa még mindig az 5-ös szint felett van, Ázsia éppen az 5-ön, a sort a nem túl jó kilátásokkal bíró Latin-Amerika zárja 2,7 pontos mutatóval. Az USA és Kína 5 alatt van, elõbbi 4,7, utóbbi 4,3 ponttal. (A Fidelity elemzõinek hangulatát leíró index relevanciáját éppen Kína mutatja: tavaly év elején már borús hangulatról számolt be a felmérés, azaz a helyzetet pontosan elõre jelezte az index.)
Kínát egyébként nem kell temetni, teljesen természetes, ami ott zajlik – tett hozzá Al-Hilal István. Az ország gazdasága ugyanis éppen most áll át beruházás- és exportvezéreltrõl hosszú távon fenntartható, fogyasztáson alapulóra, ami nem megy zökkenõmentesen. A korábbi hihetetlen növekedési adatoktól búcsút vehetünk, de így lesz egészségesebb a gazdaság szerkezete. Nem véletlenül mondják a Fidelitynél, hogy hosszú távon Kína hiteles gazdaságpolitikát folytat.
Makroszinten egyébként a fejlett világban nincs baj – tette hozzá. Az USA-ban a fundamentumok jók, a makrofaktorok a fogyasztás további növekedésére hatnak, miközben az eladósodottság csökken, az ingatlanpiac és a hitelállomány szerkezete pedig összehasonlíthatatlanul egészségesebb a hat-hét évvel ezelõttinél. Európában is jó a helyzet, az EKB támogató és a piac által is hitelesnek tartott politikájának is köszönhetõen egészséges vállalati fundamentumok és lassú, de folyamatos növekedés tapasztalható.
Visszatérve a Fidelity elemzõ indexéhez: a különbözõ szektorokra vonatkozó várakozások röviden úgy foglalhatók össze, hogy a lemaradók még jobban leszakadnak. Nem nehéz kitalálni, melyek ezek: az energia-, a nyersanyag- és a közmûszektorban mûködõ cégek kilátásai rettenetesek. A lista másik végén az IT, az egészségügyi, a fogyasztási cikkekkel foglalkozó és a telekom cégek vannak.
A leszakadó szektorok, különösen az energia és az alapanyag kilátásait több dolog rontja, ahogy Al-Hilal István fogalmazott, félõ, hogy a java még hátra van. Ezek a cégek ugyanis jobbára feláldozzák a jövõt a jelenért: a túlélés érdekében költséget csökkentenek, többük hitelbõl fizet osztalékot, és visszafogják a beruházásokat. Ebben a szektorban pedig ez utóbbi hosszú távú hátrányokat okoz, hiszen nagy invesztíciót igénylõ, hosszú idõ alatt beinduló, pláne megtérülõ beruházásokról van szó. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az utóbbi idõben némileg emelkedõ energiaárak nem sokat javítottak a szektor kilátásain.
Az alapanyagoknál több tényezõ is rontja a kilátásokat. Ugyanaz igaz erre is, mint az energiaszektorban mûködõ cégekre, ezen felül azonban sújtja a vállalatokat a technológiai fejlõdés, a világgazdaság átalakulása és önmagában Kína irányváltása. A beruházásvezérelt gazdasági fejlõdés elhagyásával és az infrastrukturális fejlesztések visszafogásával jelentõsen csökkent a kereslet az alapanyagok iránt. A technológiai fejlõdést és a gazdaság átalakulását pedig Nagy-Britannia vagy Németország adatai mutatják: 2000 óta elõbbinél durván harminc, utóbbinál majdnem 50 százalékos gazdasági növekedés mellett az anyagfelhasználás 20, illetve 10 százalékponttal csökkent a 15 évvel ezelõtti szinthez képest.
Az elemzõi várakozásokból jól látszik: egyértelmûen az innováció a nyertes. A két legjobban teljesítõ szektor az IT, valamint az egészségügy, az itt mûködõ cégek kilátásai pozitívak. Egyik sem meglepetés, hiszen az IT szerepe egyre nagyobb a világon, a legtöbb szektorban az IT-költések növekedésére számítanak. Az egészségügyet pedig elsõsorban a társadalmak öregedése, valamint a jól-lét egyre hangsúlyosabb igénye hajtja. A szektor pedig komoly K+F tevékenységgel képes kiszolgálni az igényeket.
Szintén megkerülhetetlen a fogyasztás. Mind a tartós, mind a nem tartós fogyasztási szektor iparági jövedelmezõségi kilátása jóval magasabb a többi szektor átlagánál, ráadásul ez a két iparág messze a legnagyobb nyertese a tartósan alacsony olajárnak. Az innováció hatása egyébként ebben a szektorban is igen komoly. Így például a hagyományos kiskereskedelemmel foglalkozó, az USA-ban mindenhol megtalálható üzletekkel rendelkezõ Walmartot régen és alaposan lenyomta a netes kereskedelemmel foglalkozó Amazon.
Nem túl jók a kilátások a tõkebefektetések terén sem. Ennek is részben a kínai átalakulás az oka. A fejlett országok historikus befektetési átlaga 28 százalék a GDP arányában, azaz a GDP 28 százalékát fordítják évente tõkebefektetésére. Kína feltörekvõ korszakában ez az arány majdnem elérte az 50 százalékot. A gazdaság szerkezetének átalakításával 30 százalék körülire vinnék le, márpedig Kína méretei miatt ez önmagában 7,5 százalékponttal csökkenti világszinten a befektetésre fordítandó tõke méretét.
A pénzügyi szektor a strukturális javulás ellenére is ellenszélben mûködik, a fejlett országok nulla kamat politikája miatt eltûntek a kamatbevételek, ráadásul a bankok olajkitettsége is hatalmas volt az utóbbi években. A pénzügyi szektor tekintetében nagy befektetõnek számító szuverén alapoknak sincs többé támogató szerepe, mert az olajár bezuhanásával egyszerûen eltûntek a bevételeik. Míg például a közel-keleti olajállamok folyó fizetési mérlege 2009-ben majdnem elérte a 400 milliárd dollárt, az idei várakozások szerint jó, ha néhány milliárd lesz.
És hogy mitõl tartanak az elemzõk? A kutatás eredményeként néhány szóban össze lehet foglalni, hogy a szakemberek hol látják a kockázatot. Árak, kereslet, szabályozók, lassulás – a várakozások szerint ezek a tényezõk borzolhatják a hangulatot ebben az évben.