Egy rendkívül erős, úgynevezett „szuper El Niño” nemcsak szélsőséges időjárást hozhat, hanem globális élelmiszerválságot is kiválthat. A klímakutatók szerint a jelenség a felmelegedő bolygóval együtt olyan láncreakciót indíthat el, amely egyszerre csökkenti a terméshozamokat, emeli az élelmiszerárakat és milliókat sodorhat éhezésbe. A probléma azonban jóval mélyebb: a szakértők szerint maga a globális élelmiszer-rendszer is sérülékennyé vált.

A Csendes-óceán térségében kialakuló El Niño természetes éghajlati jelenség, amely világszerte befolyásolja a csapadékviszonyokat és a hőmérsékletet. Az úgynevezett szuper El Niño idején az óceán felszíni hőmérséklete több mint 2 Celsius-fokkal emelkedik a történelmi átlag fölé, ami extrém hőhullámokat, aszályokat és pusztító árvizeket idézhet elő.

A tudósok szerint azonban a klímaváltozás miatt ezek a hatások ma már sokkal veszélyesebbek, mint korábban. A FAO és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közös jelentése arra figyelmeztet, hogy az extrém hőség a globális mezőgazdasági rendszereket „a szakadék szélére” sodorja. A jelentés szerint Dél-Ázsiában, a szubszaharai Afrikában és Latin-Amerika egyes részein évente akár 250 nap is alkalmatlanná válhat mezőgazdasági munkára a veszélyes hőség miatt.

A kutatás arra is rámutat, hogy a terméshozamok 30 Celsius-fok felett meredeken csökkennek, miközben a hőstressz az állattartást is súlyosan érinti. A mezőgazdaság különösen sérülékeny, mert a modern élelmiszer-termelés erősen függ a fosszilis energiahordozóktól és a műtrágyáktól, amelyek hosszú, sérülékeny ellátási láncokon keresztül jutnak el a gazdákhoz.

A legkiszolgáltatottabb régiók közé tartozik a szubszaharai Afrika, amely műtrágyaigényének mintegy 80 százalékát importból fedezi. Egy háború, energiaválság vagy szállítási fennakadás hónapokkal később terméskieséshez és élelmiszerhiányhoz vezethet.

A szakértők szerint a globális élelmiszer-válságot nem pusztán az időjárás okozza. Az éhezés mögött politikai és gazdasági okok is állnak: háborúk, eladósodottság, egyenlőtlenségek és egy olyan mezőgazdasági modell, amely sok esetben inkább állati takarmány előállítására koncentrál, mint közvetlen emberi élelmezésre.

A világ mezőgazdasági területeinek mintegy 80 százaléka közvetve vagy közvetlenül az állattenyésztéshez kapcsolódik. A húsipar ráadásul a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás körülbelül 14,5 százalékáért felelős. A jelenlegi trendek szerint a húsfogyasztás 2050-re akár meg is duplázódhat, ami tovább növelheti a földhasználatot, a műtrágyaigényt és az energiafogyasztást.

Mindeközben egyre több nemzetközi szervezet sürget mélyreható változásokat a globális élelmiszer-termelésben. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az Intergovernmental Panel on Climate Change klímajelentései szerint a jelenlegi, erősen iparosított mezőgazdasági modell hosszú távon fenntarthatatlan: egyszerre gyorsítja a klímaváltozást, rombolja a talajokat és növeli az élelmiszer-rendszer sérülékenységét. A szakértők ezért a növényközpontúbb étrendek, a helyi termelés és az agroökológiai módszerek erősítését javasolják.

Hasonló következtetésre jutott az Food and Agriculture Organization is. A FAO agroökológiai programja szerint a mezőgazdaság ellenállóbbá tétele érdekében csökkenteni kell a fosszilis energiahordozóktól, műtrágyáktól és monokultúráktól való függőséget. A szervezet olyan rendszereket támogat, amelyek a biológiai sokféleségre, a talaj egészségére és a helyi tudásra épülnek.

A kutatók szerint különösen problémás, hogy a világ mezőgazdasági területeinek jelentős része nem közvetlen emberi fogyasztásra termel élelmiszert, hanem állati takarmányt. A jelenlegi rendszer így egyszerre növeli a földhasználatot, a műtrágyaigényt és az üvegházhatású gázok kibocsátását, miközben tovább mélyíti a globális élelmiszer-bizonytalanságot.

A kutatók egyre gyakrabban emelik ki az agroökológiai gazdálkodás szerepét is. Ez a modell a monokultúrás, vegyszerintenzív mezőgazdaság helyett a talajmegújításra, a növényi diverzitásra és a helyi alkalmazkodásra épül. Jó példa erre Malawi déli része, ahol a kukorica és hüvelyes növények vegyes termesztése jelentősen növelte a hozamokat, miközben kevesebb műtrágyára volt szükség.

A szakértők szerint a szuper El Niño önmagában nem okozna globális éhínséget. A valódi veszélyt az jelenti, hogy egy klímaváltozás által felerősített időjárási sokk egy már eleve törékeny, egyenlőtlen és túlzottan energiaigényes élelmiszer-rendszert érhet el.