Nagyvonalúnak is lehetne mondani a kormány jövõre tervezett 0,9 százalékos nyugdíjemelési javaslatát: az érintettek ugyanis várhatóan az átlagosnál alacsonyabb áremelkedési ütemet érzékelnek majd, vagyis ellátásuk vásárlóereje akkor is nõni fog, ha a jogszabálynak megfelelõen, az inflációval megegyezõen nõnek az ellátások. Ha a kormány nem az átlagos ütemhez, hanem a nyugdíjasok fogyasztói kosarának árváltozásához igazodva emelné a nyugdíjakat, akkor valószínûleg még kisebb emelés is elegendõ volna.

A nyugdíjasok fogyasztásában két termékkörnek van nagyobb súlya: a háztartási energiának és az élelmiszereknek – elõbbi az idõsebbek fogyasztásának 10,3 utóbbi pedig a 26,2 százalékát teszi ki, míg az „átlag magyar” esetében az arányok 8,3 és 24,7 százalékosak. A baromfihús és a tej áfájának csökkentése viszont éppen az élelmiszerárakat viszi lejjebb jövõre, tehát a nyugdíjasok által érzékelt infláció eleve alacsonyabb lesz az átlagnál. Ráadásul az idõsebbek fogyasztásában a szeszes italok, dohányáruk súlya markánsan alacsonyabb az átlagosnál, miközben a cigaretta jövedéki adójának emelése e termékkör árában jelenik majd meg – vagyis az áfa csökkentését „kompenzáló” áremelési hatás is kevésbé érvényesül az idõsebb fogyasztók körében. Nincs jelentõs különbség az üzemanyagok (és egyéb cikkek) súlyát tekintve a nyugdíjasok és az átlagos fogyasztó kosara között, vagyis egy itteni esetleges adóemelés – vagy az olajárak emelkedése – nem hajtja az átlagosnál jobban vagy kevésbé a nyugdíjasoknál érzékelhetõ áremelkedési ütemet.

Az elmúlt években a fogyasztási szerkezet eltérését figyelembe vevõ emeléssel egyébként a nyugdíjasok ugyanúgy nem jártak volna jobban, mint ha az árak mellett a bérek emelkedését figyelembe vevõ svájci indexálás alapján kapták volna meg járandóságukat. Igaz: az idõsek ellátásának reálértéke 2011 óta csak azért emelkedett valamivel több mint 10 százalékkal, mert a kormány rendre elvétette az inflációs prognózist, és magasabb árnövekedést várt a bekövetkezõnél. A kabinet 2010 óta a nyugdíjak 24,05 százalékos növelésérõl döntött.

Ha a kormány pontosan a bekövetkezõ ár- és bérnövekedések szerint emelte volna a nyugdíjakat, akkor az idõsek valóban a svájci indexálással jártak volna jobban: ellátásuk 2017-re 23,9 százalékkal lenne magasabb a 2010-esnél (ez reálértéken 9,2 százalék). A reálérték megõrzésével számolva a nyugdíjakat 12,8 százalékkal kellett volna emelni a 2010-es állapothoz képest, míg a nyugdíjas inflációval kalkulált emelés ennél 0,02 százalékkal volna alacsonyabb. A kisebb eltérés oka, hogy az egyes termékek árváltozásainak különbsége hét év távlatában kiegyenlítõdni látszik: a nyugdíjasok az egyik évben nagyobb, a másikban pedig kisebb áremelkedést érzékeltek az átlagosnál. Jobban a rezsicsökkentés idején, rosszabbul pedig az élelmiszerárak növekedésekor jártak.