„Ha lebetegszem, az alapbiztosításom ugyanaz, mint bármelyik más állampolgáré, ha pedig baleset vagy támadás ér és nincs kiegészítõ biztosításom, az állami biztosító ugyanannyit fizet nekem, mint bárki másnak, vagyis meglehetõsen keveset” – magyarázta a francia helyzetet egy a forgalmat felügyelõ, találomra megállított, a nyugdíjkorhatárhoz közeledõ rendõr.

Franciaországban az egészségbiztosítás úgynevezett co-payement rendszerben mûködik, vagyis a betegeknek, a legszegényebbeket leszámítva, közvetlenül meg kell fizetniük az egészségügyi szolgáltatások – orvosi rendelés, kórházi kezelés, felírt gyógyszerek, fogászati ellátás, stb. – egy részét. Ez a rendszer kétpillérûvé teszi az egészségbiztosítást.

Egyik oldalon a munkavállalók és a munkaadók által jövedelemarányosan befizetett kötelezõ járulékokat a nagyrészt állami tulajdonú betegbiztosítók kezelik, és ezek fizetik meg az említett szolgáltatások elsõ részét. A betegre esõ maradék költséget, amely bizonyos esetekben – például egyes mûtéti beavatkozások, szemüvegvásárlás vagy éppen fogszabályozás esetén jelentõs lehet – az úgynevezett mutuelle-ek térítik meg.

A mutuelle magyarul segélyegyesületet, kölcsönös megsegítésre alakult társulást jelent, és nagyon leegyszerûsítve a vásárlói egyesületekhez hasonlítható. Sajátos foglalkozási ágak köré csoportosulva, a nagy magánbiztosítókkal az adott mesterség kockázatait figyelembe vevõ szerzõdéseket kötnek és ezeket kínálják tagjaiknak kiegészítõ biztosításként, amelyekért természetesen külön fizetni kell.

A fentiekbõl következik, hogy a rendõrök és a katonák sajátos kiegészítõ biztosításokat köthetnek, amelyeket a számukra, gyakran saját köreik által létrehozott segélyegyesületek intéznek. E biztosítások ára havi ötven és kétszáz euró, azaz 15 és 60 ezer forint között változik, és a feltételek a legaprólékosabban figyelembe veszik az érintettek szükségleteit.

Pontosan tudják, hogy õk vagy családtagjaik milyen juttatásokra számíthatnak, ha szolgálati idejük alatt tûzharcban vagy merényletek során megsebesülnek, esetleg életüket veszítik, illetve milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe, ha átmenetileg vagy akár tartósan munkaképtelenné válnak.

A kötelezõ és kiegészítõ biztosítások mellett az állam különleges módon is figyel a katonák, a rendõrök, a határ- és a börtönõrök, illetve a törvényszéki bírók családjaira. A harcokban vagy terrorista merényletekben életüket veszítettek vagy életükre rokkanttá váltak gyermekeit például hadiárvákká nyilvánítják. Ez a státus a kiskorúak számára különleges ösztöndíjakat, késõbb pedig különbözõ adókedvezményeket biztosít.