Vészesen alacsony limitek
A kötelezõ szakmai felelõsségbiztosításokat nem egy, hanem számos, egymástól teljesen független jogszabály, illetve kamarai elõírás szabályozza, eltérõ feltételekkel. Ezek az esetek többségében meghatároznak egy minimális térítési limitet, amelynek a szolgáltató által megkötött szakmai felelõsségbiztosításnak meg kell felelnie.

„A gyakorlatban részben a tudatosság hiánya, részben a szolgáltatók rosszul értelmezett költséghatékonysági törekvései miatt a szakmai felelõsségbiztosításokat az elõírt minimum limittel, kötelezõ limit híján a piacon elérhetõ legkisebb limittel kötik meg, függetlenül az adott tevékenységben rejlõ reális kockázatoktól – magyarázza Papp Lajos. a FBAMSZ elnöke. – Ezért különösen fontos, hogy az elõírt limitek reálisan igazodjanak a kár nagyságához: a túl alacsony biztosítási összeg a károsultak érdeksérelmét okozza, miközben a károkozót is könnyen ellehetetlenítheti pénzügyileg.”

A szakmai felelõsségbiztosítások jelenleg igen kis szeletét képezik a nem élet ágban megkötött biztosításoknak: piaci becslések szerint az éves szinten mintegy 5 milliárd forintnyi díjbevétellel rendelkezõ szegmens a teljes nem élet ágnak (2015: 430 mrd Ft) mindössze 1,4 százalékát alkotja. Szakmák szerinti bontásban a legnagyobb részesedéssel az egészségügyi és az ügyvédi szerzõdések bírnak. Bár számos szakma esetében a kötelezõ pénzügyi fedezet más biztosítékok adásával is teljesíthetõ, a biztosítási díj fizetése a veszélyközösség miatt más fedezetekhez képest lényegesebb olcsóbb megoldás.

A jogszabályok által elõírt limitek sok esetben akár egy évtizede is változatlanok, ami nem csak a kárinfláció miatt probléma, hanem amiatt is, mert a szigorodó bírói gyakorlat, a károsultak növekvõ tudatossága és a kárigények ennek nyomán növekvõ száma és értéke fõként a személyi sérüléses károkozás esetében eredményezett kiemelkedõ növekedést a megítélt kártérítések átlagos nagyságában.

Fókuszban az orvosi, ápolói mûhibák
Jellemzõ, és a látványos mûhibaperek miatt a köztudatban is jelenlévõ példa az egészségügyi szolgáltatások köre, ahol többnyire személyi sérüléses, maradandó egészségkárosodásokkal járó károk keletkeznek. Az egészségügyrõl szóló, csaknem két évtizede elfogadott törvény hatályba lépése óta nincsen meghatározott limitje a kötelezõ biztosításnak, amelyeket sok esetben mindössze 1-2 millió forintos limittel kötnek a kórházak. Ez baj esetén a legkisebb kár rendezésére sem elegendõ. A szakmai konszenzus alapján jelenleg járóbeteg-ellátás esetén káreseményenként 10, míg fekvõbeteg-ellátás esetén 20 millió forint lenne az elõírt limit ideális összege.

Kockázatok az ügyvédi tevékenységekben
Lassan öt éve ugyanakkora, 8 millió forintos az ügyvédi tevékenység káronkénti minimális biztosítási összege. A jellemzõen ingatlan-ügyletekkel (adásvétel, öröklés, végrendelet, stb.) okozott ügyvédi mûhibák kártérítésének mértéke egyre inkább elszakad ettõl a szinttõl. Az ingatlanárak elszabadulása miatt egyre nagyobb annak veszélye, hogy a hibázó ügyvédek a jövõben nem lesznek képesek kártalanítani ügyfeleiket – a napi gyakorlatban ugyanis döntõ többségük a felelõsségbiztosítást az elõírt 8 milliós minimum értéken köti meg. A megfelelõ védelem jelenleg legalább 40-50 millió forintos minimum limittel lenne biztosítható.

„Összehasonlításképpen meg kell említenünk, hogy a független biztosítási alkuszok az uniós elõírásoknak megfelelõen, a valós kockázathoz igazodó, káreseményenként minimum közel 400 millió forintos minimum limittel kötelesek szakmai felelõsségbiztosításokat kötni” – mutat rá a FBAMSZ elnöke.

Akiknek valamiért nem kötelezõ a szakmai felelõsségbiztosítás
Jelenleg közel két tucat szakmakör esetében írja elõ valamilyen jogszabály kötelezõ szakmai felelõsségbiztosítás megkötését, ám az eltérõ idõpontokban és jogszabályi környezetben megszületett elõírások korántsem tükröznek egységes koncepciót. A limitek meghatározása vagy kihagyása mellett számos esetben az sem világos, hogy mi alapján választotta ki a jogalkotó a kötelezõ biztosítás megkötésére kötelezett szakmák körét.

Egy jellemzõ példa: miközben a könyvvizsgálók számára közel tízéves törvény írja elõ ezt a fajta biztosítékot, addig az adótanácsadók és a könyvelõk számára máig nincsen ilyen elõírás. Pedig az állandóan változó jogszabályi környezet, a növekvõ adminisztrációs terhek az elmúlt években jelentõsen megnövelték a szakmai szabálytalanságok elõfordulásának esélyét. A könyveléssel okozható károk is kiemelkedõen magasak lehetnek, miközben a NAV fokozatosan javítja ezen a területen is az ellenõrzéseinek hatékonyságát.

„Tisztában kell lennünk azzal, hogy az elõírásoknak a valós piaci helyzethez történõ igazításával, pontosításával sem oldódik meg az a probléma, hogy ezek az elõírások általános jellegûek, és nem veszik, nem vehetik figyelembe egy-egy adott szolgáltató sajátos jellemzõit, kockázatait. E kockázatok pontos felméréséhez mindenképpen célszerû biztosítóktól független biztosítási szakértõt felkérni, aki képes testre szabott megoldásokkal optimalizálni az adott piaci szereplõ biztosítási védelmét” – jelentette ki Papp Lajos.