„Alig vagyunk túl a világjárvány nehezén, máris nyakunkon az energiaválság, a háború, az aszály és az élelmiszerválság. A legtöbb válsággal persze szembe tudunk nézni, de már tényleg nagyon kevés időnk maradt” – hívta fel a figyelmet Ürge-Vorsatz Diána klímakutató a K&H Csoport támogatásával a fenntarthatóság hónapjában szervezett rendezvényen. Suba Levente, a K&H fenntarthatósági programjának vezetője arról beszélt, hogy a magánemberek, családok és cégek hogyan tudnak maguk is tevőlegesen hozzájárulni a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentéséhez.
Ötven évvel ezelőtt tudósok egy csoportja világosan levezette, hogy milyen természeti, társadalmi és környezeti határai vannak az erőltetett gazdasági növekedésnek. A Római Klub „A növekedés határai” című tanulmánya sok mindenben tévedett, de lényegében azok a folyamatok teljesedtek ki, amelyeket akkor prognosztizáltak – vezette fel előadását Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, aki az amerikai Yale Egyetem campusáról online jelentkezett be a TEDx Salon Budapest által szervezett eseményre. „Az egész gazdasági modellünk arról szól, hogy akkor megy jól egy cégnek, egy gazdaságnak, egy országnak, ha folyamatosan növekedünk. Csak hát egy véges bolygón nem lehet a végtelenségig növekedni” – tette hozzá. Az újabb és újabb, egymást felerősítő válságok kikényszerítik a cselekvést és az innovatív megoldásokat. Szerinte erre az emberiség képes is. A klímakutató Winston Churchillt idézte, miszerint „Sose fecsérelj el egy jó kis válságot!”. Nem kell kapkodni, de cselekedni kell, mert lehet, hogy a következő válság esetén már késő lesz. Szerinte a felemás hatékonyságú eljárások ellenére is bele kell vágnunk a struktúrák átalakításába, ha el akarjuk kerülni a visszafordíthatatlant.
Ésszerű cselekvés az otthonok energiakorszerűsítése
„Nehéz eligazodni a ránk zúduló információk özönében” – mondta Suba Levente, a K&H fenntarthatósági programjának vezetője. Szerinte így van ez a fenntarthatósággal kapcsolatban is, hiszen nehéz kihámozni a sok tanács közül, hogy valójában klímavédelmi szempontból minek van értelme. Szerinte a legokosabb döntés, amit egy család hozhat, ha energiatudatosan építi meg vagy újítja fel otthonát. Ezt úgy vezette le, hogy megvizsgálta egy négytagú család jellemző fogyasztásának széndioxid-kibocsátását. Az ásványvizes, üdítős, tisztítószeres PET-palackok mintegy 300 kilogramm CO2 kibocsátásért felelnek. Egy átlagos személygépkocsi évi 10-20 ezer kilométer használat mellett körülbelül 2 tonna széndioxidot pöfög ki. Fejenkénti 65 kg-os húsfogyasztással számolva az egész családra évi 2,5 tonna CO2-kibocsátás jön ki. Ezzel szemben a ház fűtése (és esetleges hűtése) a hagyományos módon évi akár 5 tonna szennyezőanyag-kibocsátással is járhat. Egyértelmű, hogy a ház korszerűsítésével nagyságrenddel többet lehet megtakarítani, mint bármi mással.
A leginkább ésszerű és célszerű megoldás tehát a lakás- és házszigetelés, az energiarendszerek korszerűsítése. „Ilyen beavatkozások mellett az energiaszámla számottevően csökken, a komfortérzet megnő, egyben irdatlan nagy lépés a környezetterhelés csökkentése irányába” – hangsúlyozta Suba Levente. A klímaváltozás lassításán túl persze a legkomolyabb szempont a pénzügyi megtakarítás – amely a jelenlegi energiaárak mellett a fő motivációs tényező. Érzékeli is már a bank a különféle kedvezményes zöld hitelei iránt élénkülő keresletet, amely mellé szakmai tanácsadást is tudnak nyújtani – legyen bár szó magánemberekről vagy cégekről. „Ez a legtöbb, amit egy bank tehet, és ha sok ilyen fejlesztés történik a bank finanszírozásában, akkor annak klímavédelmi hatása is megsokszorozódik” – tette hozzá.