A fintech cégek mûködését világszerte még alig szabályozzák, miközben hódit a közösségi finanszírozás. Ennek igazolására egy tanulmányt idézett Windisch László, miszerint 2015-ben a háztartások fizetési tranzakcióinak negyede, a hitelezés 14 százaléka nem a bankok, hanem a fintech vállalatok révén zajlott. Tavaly a közép-európai régióban 1,2, világszerte pedig már tavalyelõtt 23 milliárd dollár friss tõkét fektettek be a fintech cégekbe, érzékeltette a kérdés súlyát az MNB alelnöke.
Windisch László olyan felügyeleti és szabályozási rendszer mellett foglalt állást, amely nem akadályozza a fejlõdést és a gazdaság versenyképességének javulását, de garantálja a szolgáltatásokat igénybe vevõk biztonságát is. Mint kiemelte, ebbõl a szempontból fontos lesz megkülönböztetni, mi az, ami a hatékonyabb és olcsóbb fintech szolgáltatásokban a fogyasztók számára tényleges értéket hordozó innováció, és mi az, ami csak a megengedõbb szabályozásból származó költségelõnybõl ered. A jegybank felügyeleti alelnöke szerint a megoldás keresésében segíthet a brit példa nyomán terjedõ "szabályozói homokozó" egy olyan szabályozói keretrendszer, amely átmenetileg - amíg kiderül van-e kereslet a pénzügyi innovációjukra, illetve milyen esetleges kockázatok merülnek fel - felmenti a fintech cégeket a többi pénzügyi szolgáltatóra vonatkozó egyes szabályozói elvárások alól.
A fintech jellegû megoldások magyarországi támogatására szolgáló szabályozói kezdeményezések között Windisch László felsorolta, hogy az MNB rendelete alapján mobil telefonon, online módon is megtörténhet a pénzmosás elkerülése miatti azonosítás, az online szerzõdéskötés lehetõvé válását és az azonnali fizetési rendszer bevezetését 2019 közepétõl. Kiemelte, az MNB Európában elsõként szabályozta a felhõszolgáltatások használatát a pénzügyi szektorban.
Az új pénzügyi vállalatokkal szemben a bankrendszer innovációval és költségcsökkentéssel veheti fel a versenyt, ám a magyar pénzintézetek mûködési költsége európai összehasonlításban is magas és tavaly sem apadt.
Arra a felvétésre, hogy a költségtakarékosság a fiókok bezárását veti fel és az utóbbi idõben a takarékszövetkezetekrõl érkeznek ilyen hírek, az MNB alelnöke biztosra mondta, hogy fiókbezárásra a jövõben is szükség lesz, bár érthetõ, hogy sok település megmaradásának zálogát látja abban, hogy a takarékszövetkezeti fiók helyben marad. Az ilyen fiók olyan költséggel terheli a pénzintézetet, amelyhez hasonló nem terheli a vele versengõ bankokat, a takarékoknak pedig ugyanolyan hatékonyaknak kell lenniük mint a konkurenseknek. Ha vidékpolitikai célokat is be kell tölteniük, akkor állami kompenzációra lehet szükségük, amire példaként említette a kistelepüléseken mûködõ fiókok alkalmazottainak célzott járulékcsökkentését.