2026-ban globálisan tovább nőnek a munkáltatók által finanszírozott egészségügyi ellátások költségei, még akkor is, ha az általános infláció több régióban mérséklődik. Az Aon Global Medical Trend Rates Report elemzése szerint a munkáltatói egészségügyi tervek költségei világszinten átlagosan 9,8%-kal emelkednek, ami ugyan visszatérést jelent az egyszámjegyű növekedési sávba, de továbbra is jelentős terhet ró a vállalatokra.
Mi az orvosi trendráta, és miért kulcsfontosságú?
Az orvosi trendráta azt mutatja meg, hogy éves szinten milyen mértékben nőnek az egészségügyi ellátások egységköltségei a munkáltatói egészségbiztosítási tervekben. A mutató figyelembe veszi az árnövekedést, az ellátások igénybevételének gyakoriságát, az új technológiák elterjedését és a gyógyszerköltségek emelkedését. Ez a ráta határozza meg azt az alapot, amelyre a munkáltatók a juttatási költségek növekedését tervezik.
Globális trendek: eltérő regionális pályák
2026-ra a globális átlagos orvosi trendráta 9,8%-ra csökken a 2025-ös 10%-ról, ami az első egyszámjegyű globális növekedés 2023 óta. A mérséklődés azonban nem egységes: régiónként jelentős eltérések figyelhetők meg.
Észak-Amerikában a trendráta 9,3%-ra emelkedik, ami az egyik legnagyobb éves növekedést jelenti, miközben Ázsia–Csendes-óceáni térségben 11,3%-ra gyorsul a költségnövekedés. Európában ezzel szemben markánsabb lassulás várható, 8,2%-os trendrátával, míg Latin-Amerikában és a Karib-térségben 10,3%-ra mérséklődik a növekedés. A Közel-Kelet és Afrika továbbra is a legmagasabb költségdinamikát mutatja, 15,3%-os előrejelzéssel, még ha ez enyhe csökkenést is jelent az előző évhez képest.
A költségek fő hajtóerői 2026-ban
A jelentés szerint 2026-ban világszerte a szív- és érrendszeri betegségek jelentik a legnagyobb költséghajtó tényezőt a munkáltatói egészségbiztosítási tervekben. A daganatos megbetegedések szintén minden régióban az öt legjelentősebb költségtényező között szerepelnek, míg a magas vérnyomás továbbra is kulcsszerepet játszik számos további egészségügyi probléma kialakulásában.
A költségnyomást erősíti a szolgáltatások fokozott igénybevétele, az új és fejlett orvosi technológiák gyors terjedése, valamint a magán-egészségügyi ellátások iránti növekvő kereslet. Több régióban az elöregedő népesség is tartósan felfelé hajtja az egészségügyi kiadásokat.
Infláció lassul, az egészségügyi költségek mégsem
A jelentés egyik fő megállapítása, hogy az általános infláció mérséklődése nem hoz automatikus enyhülést az egészségügyi költségekben. Számos régióban a nettó orvosi trendráta az infláció csökkenése ellenére is emelkedik, ami arra utal, hogy az egészségügyi kiadások saját dinamikát követnek, és gyakran elszakadnak a makrogazdasági folyamatoktól.
Munkáltatói válaszok: költségkontroll és wellbeing
A növekvő terhek hatására a munkáltatók egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a költségkezelési és mérséklési stratégiákra. A jelentés szerint a leggyakrabban alkalmazott eszközök közé tartozik a biztosítókkal folytatott újratárgyalás, a wellbeing programok bevezetése, a rugalmas juttatási struktúrák kialakítása és a munkavállalói önrész növelése. A wellbeing kezdeményezések különösen elterjedtek: az országok 86%-ában ez számít a leggyakoribb költségkezelési megoldásnak.