Meglehetõsen hosszú szabványalkotási folyamatot zárt le idén az IASB (International Accounting Standards Board - Nemzetközi Számviteli Standard Testület) azzal, hogy május 17-én kiadta az IFRS17 – Biztosítási Szerzõdések standardot. Az egyik legfontosabb szempont, amely az új szabvány bevezetését vezérelte az az igény, hogy a biztosítási szektorban alkalmazott beszámolási eljárások jobban összhangba kerüljenek más iparágak gyakorlatával. Kiemelten fontos volt, hogy új definíciót kapjon a biztosítótársaságok árbevétele, és ezt az árbevételt megkülönböztessék a biztosítási díjbevételtõl.
Emellett a korábbinál jobban össze lehet majd hasonlítani az egyes biztosítók mûködési mutatóit, eredményességét is. Jelenleg a biztosítótársaságok díjbevételének és profitjának elszámolására számos módszer létezik, ezért ezek a vállalkozások az eredményességük alapján nem összehasonlíthatók. Az IFRS17 által alkalmazott contractual service margin (CSM, egyfajta elhatárolt profit) által a biztosítók profitja egyenletesebbé, szisztematikusabbá és összehasonlíthatóvá válik.
Problémás területek
Az új szabványt a 2021. január 1-jén vagy azt követõen kezdõdõ éves idõszakokban kell kötelezõen alkalmazni, azonban a bevezetése komoly erõfeszítéseket igényel az érintett vállalkozások részérõl, így érdemes mielõbb megkezdeni a felkészülést. A Deloitte Magyarország az IFRS17 elemzése során számos olyan területet azonosított, amelyek gyakorlati megvalósítása egyelõre kihívások elé állítja a biztosítókat, és ezért érdemes kiemelt figyelmet fordítani rájuk. Nehézséget okozhat a kötelezettségek esetében alkalmazható értékelési modellek kiválasztása, de komoly feladat lesz majd a szerzõdések értékelése is, amit minden évben a teljes szerzõdésállományra vonatkozóan el kell végezniük.
Az új szabvány bevezetése komoly terhet ró majd a biztosítótársaságok informatikai részlegeire is, hiszen minden egyes üzleti évre vonatkozóan az elszámolási egységek és a szerzõdésállományok szintjén is meg kell bontani az adatokat, a gazdálkodónak rendkívül nagy számú feltételezést kell kezelnie. A Deloitte elemzése szerint az úgynevezett „kockázati kiigazítás” is kihívást jelenthet, valamint jelentõsen megnõhetnek az adminisztrációs terhek a viszontbiztosítási szerzõdéseknél.
A jelek szerint a meglévõ állományok új szabvány szerinti értékelése lesz az egyik legnagyobb kihívás a biztosítók számára. A téma fontosságát az is jelzi, hogy az IASB egy külön munkacsoportot hozott létre, amelynek feladata az átállás kérdésével kapcsolatos gyakorlati szempontok kidolgozása.
Komoly következmények
Az IASB által elõterjesztett változtatásnak komoly következményei lehetnek mind a piac egészére, mind pedig az egyes társaságokra nézve. A más iparágakkal való jobb összehasonlíthatóságnak és az átfogóbb közzétételeknek köszönhetõen az elemzõk több információhoz juthatnak hozzá a biztosítótársaságok pénzügyi körülményeit illetõen, ez pedig fokozhatja az érdeklõdést a biztosítási piacon történõ befektetés iránt. „A cégek vezetõinek késznek kell lenniük arra, hogy változtassanak a biztosítási tevékenység megítélésén, és hogy reálisan összevessék piaci pozíciójukat a versenytársakéval. Mindezek mellett a teljesítményértékelés és a vezetõi jelentéskészítés területén is új eljárásokra lesz szükség” - mutatott rá Mérth Balázs, a Deloitte Magyarország pénzintézeti szektorának partnere.