A Swiss Re Institute szerint 2023 egy átmeneti év lesz a nem-életbiztosítások területén, ahol világszerte várhatóan javulni fog a jövedelmezőség. Ennek hátterében az áll, hogy az ágazat továbbra is igazítja az árait a magasabb kockázati környezethez, és emellett a magasabb portfólióhozamok is segítik a nettó befektetési jövedelmet. Ugyanakkor a Sigma friss tanulmánya szerint, annak ellenére, hogy erősödnek a jövedelmezőségi kilátások, a nem-életbiztosítók 2023-ban valószínűleg alacsonyabb jövedelmezőséget fognak elérni a megnövekedett tőkeköltségek miatt. Ez azt sugallja, hogy a további kamatlábak emelkedése és a kapacitáskorlátozások valószínűleg 2024-ben is folytatódni fognak.
Az erősebb jövedelmezőségi kilátások ellenére a Swiss Re Institute arra számít, hogy a nem-életbiztosítások kereslete és kínálata közötti egyensúlyhiány fennmarad, és így a jelenlegi nehéz piaci feltételek folytatódnak, különösen a vagyoni katasztrófa-szakágakban. A biztosítási védelem iránti kereslet 2017 óta emelkedett, amit a természeti katasztrófák megnövekedett aktivitása, valamint az infláció hajt, ami magasabb helyettesítési értékeket eredményez.
Ahhoz, hogy világszerte csökkenteni lehessen a nagy védelmi réseket, az iparágnak nagyobb mértékű tőkenövekedésre van szüksége. A Swiss Re Institute becslése szerint például az Egyesült Államokban a vagyon- és balesetbiztosítási iparági tőke az elmúlt 10 évben átlagosan évi 5%-kal nőtt. Ugyanezen idő alatt a természeti katasztrófák elleni védelmi igény átlagosan évi 7%-kal emelkedett.
Globálisan a nem védett kockázati kitettség értéke az elmúlt öt évben folyamatosan emelkedett. A Swiss Re Institute becslése szerint a természeti katasztrófák, a termény-, a halálozási és az egészségbiztosítások globális védelmi hiányosságai 2022-re 1,8 billió USD-t tesznek ki díjegyenértékben kifejezve.
Az elsődleges biztosítási és a viszontbiztosítási szektorok egyaránt fontos szerepet játszanak a védelmi hiányosságok megszüntetésében. A növekvő kockázattudatosság környezetében a viszontbiztosítás szerepe egyre inkább hangsúlyosabbá válik az elsődleges biztosítási ágazat szűk keresztmetszetjeinek megszüntetésében. Ezt a tényt tükrözi az is, hogy a vagyon-viszontbiztosítás, amely a legtöbb természeti katasztrófát lefedi, az elmúlt évtizedben 4,3%-os díjnövekedést tapasztalt az elsődleges biztosítás terén, míg a viszontbiztosításban ez az emelkedés 5,9%-os volt. Ez mutatja, hogy az iparágban növekszik a felismerés arról, hogy a viszontbiztosítás kulcsfontosságú a kockázatkezelés hatékonyabbá tételében, különösen a természeti katasztrófák és más nagy kockázatok esetében.
A nagyobb kereslet, a növekvő kockázatok és a korlátozott kapacitás miatt a tőke hatékony felhasználása válik kulcsfontosságúvá az elsődleges nem-életbiztosítók számára. A viszontbiztosítók képesek alacsonyabb költségekkel hozzáférést biztosítani a biztosítóknak a tőkeköltségekhez képest, mivel portfóliójuk szélesebb körű és földrajzilag diverzifikált, ezáltal hatékonyabban kezelik a kockázatokat és segítik az elsődleges biztosítókat az erőforrásaik hatékony kihasználásában.
A biztosítási ágazat az üzleti modellbe ágyazott eszközáttétel és duration révén érzékeny a kamatlábakra. Mind a COVID előtti évtizedben és a világjárvány idején tapasztalt alacsony kamatlábak, mind a jelenlegi magasabb kamatkörnyezet alapvető hatással van a biztosítók jövedelmezőségére és kockázatkezelésére. A biztosítók a biztosítástechnikai pénzáramlásokat a kárkifizetések teljesítése előtt értékpapírok széles körébe, különösen a hosszabb lejáratú fix kamatozású befektetésekbe fektetik be. Ezért a magasabb kamatlábak javítják az ágazat jövedelmezőségét.