Az olyan tárgyi eszközök, mint az ingatlanok, a gépek és a gyártó-berendezések szolgálnak a profittermelés alapjául. Ennek ismeretében nem meglepõ adat az, hogy a világon mûködõ vállalatok teljes globális ipari eszköztárának értéke nagyjából 550 milliárd euróra rúg. De ezeket, a vállalatok életében igencsak jelentõs értékkel bíró eszközparkokat csak a legritkább esetben tudják a cégek hatékonyan kihasználni: minden egyes befektetett euró után átlagosan mindössze 2,5 eurónyi bevétel keletkezik. Ez az érték azonban arra is utal, hogy az egyes vállalatok közti különbségek hatalmasak az eszközkihasználtság terén. Az iparágat vezetõ vállalatok ugyanis csaknem háromszor nagyobb teljesítményre képesek ezen a területen, vagyis akár 7,8 eurós bevételt is képesek elõállítani eszközeikkel.

Természetesen vannak olyan piaci szereplõk is , akik az átlagnál gyengébben teljesítenek– állapítja meg a Roland Berger „Az eszközhatékonyság játéka – Hozzuk ki a legtöbbet a tárgyi befektetésekbõl” címû tanulmányában, mely számos iparág 150 vállalati képviselõjét vizsgálta. A nemrégiben elkészült, átfogó tanulmányban a Roland Berger szakértõi az eszközhatékonyságot javító egyszerû intézkedésekre is javaslatokat fogalmaznak meg.

„Az olyan eszközintenzív vállalatoknak, mint például az energia cégek, a vegyiüzemek és alkatrész-gyártók, óriási szükségük van arra, hogy hatékonyan mûködtessék eszközeiket változó piaci körülmények között is” – mondta Schannen Frigyes a Roland Berger magyarországi ügyvezetõje. Valójában azonban négy vállalatból csak egy képes optimálisan menedzselni az eszközeit, azaz ezek a vállalatok képesek alkalmazkodni a fejlõdõ piacokhoz, akár az üzleti modelljük megváltoztatásával is. Azok, akik erre nem képesek növekvõ bevételektõl eshetnek el, miközben jelentõs mûködési kockázatot is vállalnak egyben. „A technológiai fejlesztések és a folyamatosan változó vásárlói szokások új növekedési lehetõségeket teremtenek, miközben az elõállításhoz szükséges új gyártósor, vagy berendezések beszerzése jelentõs tárgyieszköz-befektetést jelent” – mondta Schannen Frigyes. „Ha egy cég nem elég rugalmas, hogy reagáljon a feltörekvõ igényekre, akkor annak az esélyét kockáztatja, hogy úgynevezett eszköz-csapdába esik. Ez annyit jelent, hogy a rugalmatlan költségek mellett a gyárak, gyártósorok még termelnek bevételt, de a profitabilitási mutatók csökkennek, ezzel korlátozzák a cég képességét arra, hogy megadja a megfelelõ választ a sürgetõ igényekre.”– tette hozzá a szakértõ.
 
A legtöbb vállalat „kockázatvállaló”

A Roland Berger szakértõi 150 nemzetközi vállalat tárgyi eszköz felhasználását és bevételeit vizsgálta meg 2012 és 2016 között, amely alapján az eszköz forgási arányra voltak kíváncsiak. A tanulmány végül négy különbözõ típust jelölt meg. Az elsõ kategóriát a „Hatékony Gyõztesek” alkotják, akiknek bevétele nagyobb mértékben nõtt, mint eszközalapjuk értéke. Ezáltal képesek voltak javítani eszköz-hatékonyságukon, amely a hosszútávú siker elõfeltétele. A megvizsgált vállalatok mindössze negyede tartozik ebbe a csoportba, és többnyire abból a szektorból kerülnek ki, ahol lassú, de folyamatos növekedés tapasztalható, mint az elektronikai iparágban, vagy a gépészeti szektorban.

A vizsgált vállalatok 16 %-át teszik ki azok, akik képesek voltak növelni a hatékonyságukat, õk az úgynevezett az „Agilis Használók” csoportja. Ezen vállalatok piacán lassú csökkenés tapasztalható, erre példa a regionális repterek piaca, de az iparágak közül azok is ide tartoznak, ahol komoly piac-szûkülés volt tapasztalható, erre a tökéletes példa a hagyományos energiával foglalkozó vállalatok köre. Rájuk eszközkihasználtság szempontjából az jellemzõ, hogy sikerült gyorsabban csökkenteni az eszközbázisukat, mint amilyen mértékben a bevételeik visszaestek. „Az Agilis Használók jó példái annak, hogy a vállalatok, hogyan tudnak hatékonyságot vinni az eszközeik mûködtetésébe csökkenõ értékesítési volumen mellett egy visszaesõ piacon” – mondta Schannen Frigyes. „Mindezt úgy érték el, hogy eszköz-könnyed aktivitásokat hajtottak végre, új szerviz portfóliót hoztak létre és növelték az alternatív finanszírozási lehetõségek használatát” – fejtette ki Schannen Frigyes.

A fennmaradó két csoportban azok a vállalatok találhatók, akiknek eszköz-hatékonyságuk romlott a vizsgált, ötéves periódus alatt. A „Kockázatvállalók” csoportjába azok tartoznak, akik a magasabb megtérülés reményében komoly befektetéseket hajtottak végre eszköz bázisukban, ezzel komoly mûködési kockázatot vállalva. A „Kockázatvállalók” csoportjába a vállalatok 38%-a tartozik, ez a legnagyobb csoport a négy közül. Õk azokban az iparágakban mûködnek, ahol az elmúlt öv étvben a legnagyobb piaci növekedés volt tapasztalható, ilyen az autóipar és építkezési iparág. A rekordközeli értékesítési mutatók például arra ösztönözték az autógyárókat, hogy komoly befektetéseket hajtsanak végre gyártási kapacitásuk fejlesztése érdekében az elmúlt években. Ugyanakkor az olyan új megközelítések, mint a közösségi autózás, a vegyes tulajdonlás, az igény szerinti autózás vagy az e-mobilitás elõretörése erõteljes hatással volt a keresletükre, így az OEM-ek lemaradtak túlkínálatukkal együtt a hagyományos motortechnológiai szegmensben.

Az utolsó csoportot a „Nem-használók” alkotják. Ezek a vállalatok hanyatló piacokon mûködnek, de az eszközbázisuk folyamatosan nõ egy korábban meghozott hosszútávú befektetési döntés következtéseb. Az õ ROI mutatójuk emiatt erõsen romlott. Ez a csoport a megvizsgált vállalatok 15%-át teszi ki. Ide tartoznak az olajipari és gázszolgáltató vállalatok. „Ezek a vállalatok azok, akik a már említett eszköz-csapdában vannak” – mondta Schannen Frigyes.

Négy terület, ahol a vállalatok javítani tudnak hatékony eszköz felhasználásukon

„Elemzésünk kimutatta, hogy a vállalatoknak egyre nagyobb nehézséget okoz fenntartani a magas szintû eszköz-hatékonyságot” – mondta Schannen Frigyes. „A növekedés tervezett szintjének elmaradását elsõsorban a kereslet regionális piacok felé való eltolódása, vagy a diszruptív technológiák - mint a biotechnológia, e-mobilitás vagy a megújuló energia- térhódítása okozzák. Ezekre a piaci játékszabályokat megváltoztató tényezõkre az említett vállalatok képtelenek megfelelõ sebességgel reagálni. Ettõl kezdve a rosszul beállított eszköz-struktúra káros hatással lesz bevételeikre és nyereségeikre is egyaránt, amely végül katasztrofális következményekkel járhat" – folytatta Schannen.

A Roland Berger szakértõi négy átalakulási területet azonosítottak, ahol a vállalatoknak tervezett akciókat kellene végrehajtaniuk azért, hogy fenntartsák vagy növeljék eszközeik értékteremtõ képességét. Az elsõ terület az eszköz stratégia átalakítása. Erre a transzformációra leginkább a „Nem-használók” csoportjának van szüksége annak érdekében, hogy meghatározott tervek mentén hasznosítsák, modernizálják vagy szükség esetén helyettesítsék az eszközeiket, hogy azok találkozzanak a vállalat éppen idõszerû stratégiájával. Így elérhetik, hogy közép és hosszútávon növelni tudják nettó eszközértéküket és nettó eszközhasználatuk értékét.

A második átalakítási terület az eszköz mûködés, amely azt jelenti, hogy fejleszteniük kell az eszközök elérhetõségét és a mûködés minõségét, valamint minimalizálni kell a leállási, a beállítási és az átrendezési idõt. „Ez az átalakulás különösen a „Kockázatvállalók” számára lehet értékes” – mondta Schannen. „Például a karbantartási stratégia optimalizálása jelentõs potenciált hordoz magában a mûködési költségek csökkentésben, az eszközök elérhetõségének és hatékonyságának növelésében” – összegezte Schannen Frigyes.

A harmadik fejlesztési terület az eszköz finanszírozás. Ebben az esetben a vállalatok célja tõkeköltségük csökkentése pénzügyi koncepciójuk optimalizálása révén. Ennek a folyamatnak a kulcsa az, hogy biztosítsák a részvények és a kölcsönök hatékony kiaknázását amennyire csak lehetséges, egyidõben az állami támogatások és az újrafinanszírozás használatával azon területen, ahol szükséges. Ezen stratégia révén leginkább a „Hatékony Gyõztes”-ek tudják még továbbfejleszteni eszközeik hatékonyságát. Az utolsó, átalakítható területnek a tanulmány az eszköz intenzitást jelölte meg, amely azt jelenti, hogy a vállalatoknak optimalizálni kell gyártási folyamataikat és ki kell szervezniük nem fõ tevékenységeiket. Ez a folyamat bezárásokhoz, bérbeadásokhoz vagy eszközök és gyártó létesítmények eladáshoz vezethet, amely révén csökkenteni tudják az eszközeikben felhalmozott tõkét. Erre a területre az „Agilis Használók”-nak érdemes fókuszálniuk.

„Az eszközhatékonyság egyben meghatározza a teljes iparág sikerét vagy éppen hanyatlását” – mondta Schannen Frigyes. „Ezért fontos az, hogy a vállalatok idõben felismerjék a helyzetet és lépéseket tegyenek az eszköz-csapda elkerülése érdekében, függetlenül attól, hogy éppen egy növekvõ fázisú vagy egy lassúló piacon mûködnek, mert a gazdasági körforgások most még gyorsabbak és még kiszámíthatatlanabbak” – összegezte Schannen Frigyes a Roland Berger magyarországi ügyvezetõje.