Londoni pénzügyi elemzõk szerint Közép- és Kelet-Európa gazdaságai a csaknem tíz éve nem látott ütemû harmadik negyedévi növekedés ellenére még kevés jelét mutatják a túlfûtöttségnek, de ha a költségvetési és a monetáris politikát a közeljövõben nem vonják feszesebbre, az már a makrogazdasági egyensúlytalanságok halmozódásának kockázatával járna.Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzõház, a Capital Economics hétfõn ismertetett átfogó térségi tanulmányában közölte, hogy az egyedi adatokból elvégzett számításai szerint az általa vizsgált közép- és kelet-európai térség éves összevetésû átlagos növekedési üteme 5,4 százalék volt a harmadik negyedévben, 2008 óta a leggyorsabb. A Capital Economics londoni elemzõi hozzátették: saját modellszámításaik szerint a közép- és kelet-európai gazdaságokban az aggregált éves összevetésû bérnövekedési ütem a harmadik negyedévben 7,7 százalékra gyorsult az elõzõ negyedévben mért 5 százalékról.
A ház szerint ez a bérnövekedési ütem a térség legtöbb gazdaságában nem összeegyeztethetõ az inflációs célokkal, és a maginfláció - jóllehet még mindig alacsony - máris egyértelmûen emelkedõ pályán van. A bérkiáramlás és az inflációs nyomás erõsödésének egyik következményeként a térség gazdaságaiban megjelentek a külsõ versenyképesség eróziójának korai jelei. A leggyakrabban használt versenyképességi mérõszámok közé tartozik az effektív reálárfolyam, vagyis a kereskedelmi súlyozással számolt árfolyam az adott gazdaság kereskedelmi partnereinek inflációs rátájával kiigazítva.
A Capital Economics londoni elemzõi hangsúlyozzák, hogy Közép- és Kelet-Európa összes gazdaságában emelkedett az effektív reálárfolyam az elmúlt egy évben, különösen markáns mértékben Lengyelországban és Csehországban. A bér- és áremelkedési nyomás okozta versenyképességi erózió másik mérõszáma az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség. Magyarországon, Romániában és Csehországban ez a mutató az elmúlt egy évben 5-10 százalék közötti ütemben emelkedett, jelezve, hogy a bérek gyorsabban növekszenek a termelékenység növekedési üteménél - áll a Capital Economics térségi tanulmányában.
A ház londoni elemzõi szerint mindez "nem, vagy legalábbis még nem" ugyanolyan jellegû túlfûtöttség, mint amilyet a térség közvetlenül a 2008-2009-es pénzügyi válság elõtt átélt. A hitelkiáramlás üteme mérsékelt, a kihelyezések zöme ma már egyre inkább helyi valutában, és nem devizában történik, emellett a régió gazdaságainak folyómérleg-pozíciója is sokkal egészségesebb, mint a válság elõtt volt, és a tõzsdei árazások sem mutatnak túlértékeltségre.
Mégis, a Taylor-szabálynak a Capital Economics által alkalmazott változata arra vall, hogy Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban és Romániában túl laza a monetáris politika - hangsúlyozza a cég tanulmánya. A Taylor-szabály ökonometriai levezetésének alapeseti változata azt mutatja meg, hogy az inflációs cél és a tényleges infláció, valamint a potenciális és a tényleges gazdasági növekedés ütemei közötti eltérések a nominális jegybanki kamat mekkora és milyen irányú módosítását indokolják.
A Capital Economics elemzõi szerint a fõ aggodalomforrás az, hogy a szakpolitikai döntéshozók ezekben az országokban legalábbis egyelõre nem mutatnak hajlandóságot az élénkítõ jellegû alapállás visszavonására. A ház szerint mindez nem veszélyezteti a növekedést a következõ 6-12 hónapban, de 2-3 éves távlatban "már hosszú árnyékot vet a térség kilátásaira". A növekedés jelenlegi gyorsulása mindenképpen jó hír a közép- és kelet-európai régiónak, amely keményebben megszenvedte a globális pénzügyi válságot, mint a világgazdaság legtöbb más térsége, de senkinek nem állna érdekében az idén mért növekedési ütemek mesterséges fenntartásával próbálkozni - vélekednek tanulmányukban a Capital Economics londoni elemzõi.
Más nagy londoni házak szerint ugyanakkor Magyarországon nem érzékelhetõ különösebb aggodalom a Magyar Nemzeti Bank (MNB) rendkívül enyhe alapállású monetáris politikája miatt. A Morgan Stanley globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlegének feltörekvõ piacokkal foglalkozó elemzõi nemrégiben tájékozódó látogatást tettek Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban. Tárgyalásaikról összeállított, a minap Londonban ismertetett beszámolójukban közölték: jóllehet budapesti partnereik többségének véleménye szerint az MNB monetáris politikája "végletesen enyhe", alig volt azonban olyan tárgyalópartnerük, aki a magyar gazdaság túlfûtötté válásától félt volna, vagy attól, hogy az infláció "elszállna", és azzal kapcsolatban sem mutatkozott aggodalom, hogy a forint esetleg sérülékennyé válhat az alacsony kamatok miatt.
A Morgan Stanley londoni beszámolója szerint még a leginkább szkeptikus megfigyelõk sem tartottak attól, hogy az MNB monetáris alapállása alapvetõ egyensúlyi problémákat okozhat a magyar gazdaságban.