Egy átlagos magyar településen 1,2 millió forint az egy fõre jutó vásárlóerõ, de igen jeletõs, közel 3 millió forint a különbség a leggazdagabb és a legszegényebb teleülésen élõk átlagos jövedelme között. 

Az egy fõre jutó vásárlóerõ 280 településen nem haladta meg a 800 ezer forintot sem, míg 558 településen 800 ezer és 1 millió között volt az átlag. 1-1,2 millió forint volt 895 településen és a VII. kerületben, míg átlagos, 1,2-1,4 millió forint volt, 787 településen és 4 kerületben. Átlag feletti 1,4-1,6 millió volt 442 településen és 6 kerületben. Kiemelkedõ 189 település és 12 kerület helyzete, ahol 1,6 millió forintnál is nagyobb volt az egy fõre jutó vásárlóerõ.

Elsõsorban Észak-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon találhatók az átlag feletti vásárlõerõvel rendelkezõ települések, míg a szegényebb települések Észak-Kelet-Magyarországon, és Dél-Magyarországon találhatók.

2009 óta 55 településen és a XIX. kerületben az inflációt nem számítva is romlott a helyzet, míg 156 településen és a fõváros négy kerületében stagnált.

677 településen és 2 kerületben átlag alatti, 15-30%-os nominális gyarapodás ment végbe. Átlagos (30-45%-os) 1218 településen és 7 kerületben volt megfigyelhetõ, míg 967 településen és 6 kerületben átlag feletti, 45-80%-os volt a jövedelembõvülés. A maradék 78 településen és 3 kerületben kimagasló, 80% feletti vásárlõerõ-gyarapodás volt.

A kutatás szerint a gazdagabb települések elõnye tovább nõtt, míg a szegényebb települések egyre jobban leszakadtak.

A GKI a 2009-2016-os évekre becsülte meg a vásárlóerõt, vagyis az egy év alatt elkölthetõ teljes jövedelmet. Ehhez a NAV és a KSH megfelelõ adatsorait (nettó keresetek, nyugdíjak, vállalkozói jövedelmek, önkormányzati juttatások, stb.) használták fel.