A magyarok alig több, mint egyharmada vonulna teljesen vissza a nyugdíjkorhatár elérése után, ám lehetõségeik az elképzeléseikhez képest jóval szûkösebbek. A megromlott egészségi állapot és a megfelelõ munka hiánya gyakran meggátolja az idõskori aktivitást. Az idõben elkezdett takarékoskodás, és a megfelelõ stratégia ugyanakkor hozzásegíthet az idõskori anyagi biztonság eléréséhez.

A felmérés eredménye szerint a magyar munkavállalóknak csak bõ egyharmada - 35 százaléka - akarja a hivatalos nyugdíjkorhatár betöltésekor azonnal abbahagyni a munkát. Valamivel kevesebben - 31 százalék - vannak azok, akik más formában, például részmunkaidõben vagy megbízási szerzõdéssel szeretnének továbbra is dolgozni, de csak addig, amíg végleg nyugdíjba nem mennek. Szintén folytatni szeretné a munkát a megkérdezettek 19 százaléka, ám õk nyugdíjas korúk idején is végig dolgozni szeretnének. Végül a megkérdezettek hét százaléka a nyugdíjas éveiben végig, ugyanúgy tervezi folytatni a munkát, mint annak elõtte.

Az idõskori munkavállalás lehetõségei ugyanakkor a legtöbb munkahelyen még korlátozottak Magyarországon. Tízbõl három dolgozónak semmiféle lehetõsége nincs lépcsõzetesen nyugdíjba vonulni, további 17 százalék pedig nem tudja, van-e egyáltalán ilyen lehetõség. Akik elõtt nyitva áll ez az út, azoknak a 26 százaléka részmunkaidõben tevékenykedhetne, 17 százalékuknak nyílna lehetõsége idõseknek megfelelõ állás betöltésére, a nyugdíjkorhatár elérése után pedig csak 13 százalék dolgozhatna tovább. Átképzésre 13 százaléknak lenne lehetõsége, egészségügyi ellátást tíz, pénzügyi tanácsadást pedig nyolc százalékuk igényelhetne a munkáltatójától.

A munka mellett más tényezõk is szûkíthetik a lehetõségeket: a felmérés szerint a magyar nyugdíjasok 33 százaléka a tervezettnél hamarabb volt kénytelen nyugdíjba menni, melynek oka az esetek többségében a megromlott egészségi állapot - 30 százalék - és a munkanélküliség - 24 százalék - voltak. A magyarok átlagosan 65 évesen szeretnének nyugdíjba menni, és még 15 évet terveznek nyugdíjasként élni: ez összhangban áll a szabályozás 2010-es változásával, amely szerint a nyugdíjkorhatárt 2022-ig lépcsõzetesen megemelik 65 évre a korábbi 62,5-rõl.

Az, hogy a nyugdíj melletti munka lehetõsége foglalkoztatja a lakosságot, egyáltalán nem véletlen: az Aegon felmérése szerint a magyarok 74 százaléka úgy látja, hogy a jövõ nyugdíjasai a mostaninál szûkösebben fognak élni, és csak 15 százalékuk számít kényelmes nyugdíjas évekre. Az összes, felmérésben részt vevõ ország átlagát nézve „csak” 50 százalékos a pesszimisták, viszont a magyarnál jóval magasabb, 25 százalékos a biztonságos öregkorban bízók aránya. A magyarok nyugdíjaskori jövedelmük 55 százalékát az államtól, 30 százalékát saját megtakarításaikból, 15 százalékát pedig munkáltatójuk segítségével remélik elõteremteni.

A világ más országaiban az idõskori anyagi biztonság megteremtésében jóval hangsúlyosabb a munkaadók szerepe és jóval kisebb az államé. A felmérés összes országának eredményét átlagolva az látszik, hogy a nyugdíjaskori jövedelemnek csak 46 százaléka jöhet az államtól, 24 százaléka a munkáltatóktól. Hogy pontosan mihez kezd majd magával idõs korában, arról a magyar munkavállalók 47 százalékának van elképzelése, 42 százalék viszont azt vallotta, hogy fogalma sincs, hogyan boldogul majd nyugdíjasként.

A magyarok negyede tesz félre rendszeresen idõs korára, 12 százaléknak viszont saját bevallása szerint eddig sem és ezután sem lesz ilyen célú megtakarítása. Azoknak, akik rendszeresen tesznek félre, sokkal kedvezõbbek az idõskori kilátásaik, mint azoknak, akik ezzel a problémával egyáltalán nem foglalkoznak. A rendszeres megtakarítással rendelkezõk 60 százaléka tisztában van azzal, milyen fontos, hogy megalapozza nyugodt idõskorát, 65 százalékuk pontosan tudja, eddig mekkora összeget gyûjtött össze, ám csak negyedük biztos abban, hogy elõrelátásuk meghozza majd az eredményét. 

A magyar munkavállalók kevéssel több, mint fele - 54 százalék - rendelkezik nyugdíjstratégiával, szemben az 58 százalékos nemzetközi átlaggal. Ennek ellenére mindössze 6 százalékukat hívhatjuk nyugdíjstratégának, akinek van írásbeli nyugdíjterve. Ez messze elmarad a nemzetközi átlagtól -14 százalék -, ami már önmagában is nagyon alacsony. 

A felmérés alapján viszont az Aegon szakértõi szerint egyértelmûen kirajzolódik, hogy mit lehet tenni a megfelelõ nyugdíjfelkészülés érdekében: ki kell dolgozni egy stratégiát, és le kell írni a tervet, amely tartalmazza a nyugdíjas évekre vonatkozó célokat. Elengedhetetlen a minél korábban megkezdett rendszeres megtakarítás is, amelyhez érdemes segítséget kérni egy baráttól, rokontól vagy pénzügyi szakembertõl, és érdemes használni az online kalkulátorokat is.

Fontos emellett, hogy legyen vészhelyzeti terv is az esetleges hiányok pótlására, vagy arra az esetre, ha a tervezettnél korábban kell valakinek nyugdíjba mennie: itt érdemes szem elõtt tartani, hogy a biztosítás a legköltséghatékonyabb megoldás a betegség, keresõképtelenség, vagy a partner halálakor kiesõ jövedelem pótlására. A folyamatos fejlõdés szintén fontos ahhoz, hogy naprakészek maradjunk a munkaerõpiacon.