Ilyés Teréz és Kiss Emil 2008 februárjában svájci frankban (CHF) nyilvántartott kölcsönre vonatkozó kölcsönszerzõdést kötött egy magyar bankkal. A szerzõdés értelmében a havi törlesztõrészleteket forintban (HUF) kellett megfizetni, de e részletek összegét a HUF és a CHF aktuális árfolyama alapján számították ki. Ezenfelül a kölcsönfelvevõk vállalták, hogy viselik a két pénznem árfolyamának esetleges fluktuációjához kapcsolódó kockázatot. 

A késõbbiekben az árfolyam jelentõs mértékben megváltozott a kölcsönfelvevõk terhére, ami az általuk fizetendõ havi törlesztõrészletek összegének nagymértékû megemelkedését eredményezte. Ilyés T. és Kiss E. 2013 májusában a magyar bíróságok elõtt keresetet indítottak az OTP Bank és az OTP Faktoring ellen. Ezen eljárás során felmerült az a kérdés, hogy az árfolyamkockázatot a kölcsönfelvevõkre terhelõ szerzõdési feltételt az érintett bank nem világosan és érthetõen fogalmazta meg, és emiatt e feltétel a fogyasztókkal kötött szerzõdésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekrõl szóló irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthetõ-e. 

Közben Magyarország 2014-ben olyan törvényeket fogadott el, amelyek a deviza alapú kölcsönszerzõdésekben megszüntettek bizonyos tisztességtelen feltételeket, az ilyen szerzõdések alapján fennálló összes fogyasztói tartozást forintosították, és a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyamot rendelték alkalmazni. E törvények célja volt továbbá a deviza alapú kölcsönszerzõdésekben foglalt bizonyos feltételeknek az irányelvvel való ellentétességét érintõen a Kúria által elfogadott polgári jogegységi határozat végrehajtása is. Az új törvények azonban fenntartották a magyar forintnak a svájci frankkal szembeni leértékelõdése esetén fenyegetõ árfolyamkockázatnak a fogyasztóra terhelését. 

Tekintettel arra, hogy az irányelv értelmében nem tartoznak a hatálya alá azok a szerzõdési feltételek, amelyek kötelezõ érvényû törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, a Fõvárosi Ítélõtábla, amely Ilyés T. és Kiss E. ügyében eljár, azt kérdezte a Bíróságtól, hogy értékelheti-e valamely szerzõdési feltétel tisztességtelenségét, amennyiben az nem világos és érthetõ jellegû, annak ellenére, hogy a magyar jogalkotó hallgatólagosan jóváhagyta az árfolyamkockázatnak a kölcsönfelvevõre való terhelését, mivel azzal kapcsolatban nem rendelkezett. 

Tegnapi ítéletében a Bíróság emlékeztet: azt a szabályt, amely a kötelezõ érvényû törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükrözõ feltételeket kizárja az irányelv hatálya alól, az igazolja, hogy joggal feltételezhetõ, hogy a nemzeti jogalkotó a meghatározott szerzõdések feleit megilletõ jogok és az õket terhelõ kötelezettségek összességére nézve egyensúlyt teremtett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamely más, a jogszabályi rendelkezésekkel nem érintett szerzõdési feltétel – mint például a jelen esetben az, amely az árfolyamkockázatra vonatkozik – szintén teljes egészében ki lenne zárva ezen irányelv hatálya alól. Az ilyen feltétel tisztességtelen jellegét tehát a nemzeti bíróság értékelheti, amennyiben eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az adott feltételt nem világosan és érthetõen fogalmazták meg. 

E tekintetben a Bíróság álláspontja szerint a pénzügyi intézmények kötelesek elegendõ tájékoztatást nyújtani a kölcsönfelvevõk számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetõnek kell lennie a fogyasztó számára. Ebbõl az következik, hogy az átlagos – általánosan tájékozott, észszerûen figyelmes és körültekintõ – fogyasztó számára lehetõséget kell biztosítani nem csupán annak felismerésére, hogy a nemzeti fizetõeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelõdhet, hanem egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentõs – gazdasági következményeinek értékelésére is. 

A Bíróság kimondja továbbá, hogy a szerzõdési feltételek világosságát és érthetõségét a szerzõdés megkötésével kapcsolatos, a szerzõdés megkötésekor fennálló összes körülményre, valamint a szerzõdés összes többi feltételére hivatkozva kell értékelni, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg. 

Végül a Bíróság megerõsíti, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie az árfolyamkockázatot telepítõ szerzõdési feltételen kívüli szerzõdési feltételek adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.