Az EIOPA értékelte a felügyeleti gyakorlatokat
2018.11.20
Az EIOPA partneri felülvizsgálat keretében értékelte a felügyeleti gyakorlatokat és a kiemelten fontos feladatkörök biztosítók általi kezelését. Négy legjobb gyakorlat került azonosításra.

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) múlt héten hozta nyilvánosságra az általa lefolytatott partneri felülvizsgálat megállapításait annak értékelésére vonatkozóan, hogy a nemzeti illetékes hatóságok milyen módon felügyelik és állapítják meg, hogy a kiemelten fontos feladatkörök egy adott biztosító általi meghatározása megfelel-e Szolvencia II. irányelv jogi követelményeinek, különös tekintettel az arányosságra.

A felülvizsgálat a következõk tekintetében folytatott gyakorlatot vizsgálja
· a kiemelten fontos feladatkörök összevonása egyetlen felelõs alá;
· a kiemelten fontos feladatkörök összevonása az adminisztratív, vezetõi vagy felügyeleti testületi tagsággal, vagy a mûködési feladatok végrehajtásával;
· valamely kiemelten fontos feladatkör egy másik kiemelten fontos feladatkör alá való rendelése;
· egyetlen kiemelten fontos feladatkör megosztása több felelõs között;
· a kiemelten fontos feladatköröket ellátók megfelelõségének értékelése; és
· a kiemelten fontos feladatkörök kiszervezése.

A kiemelten fontos feladatkörök (kockázatkezelés, biztosítási matematikusi feladatok, megfelelõség és belsõ ellenõrzés) a Szolvencia II. irányelv szerinti jó irányítási rendszer lényeges részét képezik, és a hatékony belsõ felügyelet biztosítása érdekében azokkal szemben elvárásként került megfogalmazásra, hogy a mûködéstõl függetlenek legyenek. Tekintettel arra, hogy az irányítási követelmények végrehajtásának tükröznie kell a biztosítók által viselt kockázatok összetettségének természetes mértékét, a nemzeti felügyeleti hatóságok kötelesek az arányosság elvét alkalmazni a kiemelten fontos feladatköröket ellátókra vonatkozó követelményeknek való megfelelés tekintetében.

A jelentés tartalmazza kiemelten fontos feladatkörök összehasonlító elemzésének megállapításait, azonosítja a legjobb gyakorlatokat és áttekintést ad a nemzeti felügyeleti hatóságoknak és az EIOPA-nak szóló egyedi ajánlásokról.

Összességében, a nemzeti felügyeleti hatóságok hasonló módszert alkalmaztak annak értékelésére, hogy a biztosítók miképpen kezelik a kiemelten fontos feladatköröket és az értékelés során alkalmazták az arányosság elvét. Négy legjobb gyakorlat került azonosításra, iránymutatást adva a nemzeti felügyeleti hatóságoknak az arányosság elvének szisztematikusabb megközelítésére, valamint a következetes és hatékony felügyeleti megközelítés biztosítására.

A jelentés néhány gyenge pontot is feltár, amelyek nyomán több egyedi ajánlást tett a nemzeti felügyeleti hatóságok számára. Egyes nemzeti felügyeleti hatóságok még nem végezték el a kiemelten fontos feladatkörök Szolvencia II. irányelv szerinti értékelését. Más nemzeti felügyeleti hatóságoknál gyenge pontokra derült fény, különösen az értékelés mélysége, valamint a biztosítóktól megkövetelt enyhítõ intézkedések tekintetében, pl. azokban az esetekben, ahol összevonásokra került sor. Az egyedi ajánlások témakörei a nemzeti felügyeleti hatóságok felügyeleti megközelítéséhez, a kiemelten fontos feladatkörök ellátásának különféle összevonásaihoz – ideértve a belsõ ellenõrzési feladatkört és az adminisztratív, vezetõi vagy felügyeleti testületi tagságot – , valamint a kiemelten fontos feladatköröket ellátók megfelelõségéhez és a kiszervezéshez kapcsolódnak.

A közelmúltban frissített módszertannak megfelelõen, most elõször, a partneri felülvizsgálat megállapításai teljes terjedelemben és nevesítve kerülnek nyilvánosságra hozatalra. A jelen partneri felülvizsgálat eredményeképpen számos nemzeti felügyeleti hatóság már intézkedéseket hozott a felügyeleti gyakorlat javítása érdekében. E javító intézkedések a felülvizsgálat utókövetése során figyelembevételre kerülnek.

Gabriel Bernardino, az EIOPA elnöke a következõket mondta: „A mostani partneri felülvizsgálat eredményei bizonyítják, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok a kiemelten fontos feladatkörök értékelése során az arányosság elvének alkalmazása tekintetében hatékony hozzáállást tanúsítanak. Az egyedi ajánlások végrehajtása a felügyeleti hatóságok következetes módszereinek további javulását eredményezi. Különösen örvendetesnek tartom a nagyobb átláthatóságot annak eredményeképpen, hogy a megállapítások nyilvánosságra hozatala nevesítve történik. Azáltal, hogy tevékenységüket nyíltan vállalják, ideértve a tökéletesítésre szoruló területeket, a felügyeleti közösség tagjai megerõsítik a felügyeleti konvergencia alapjait.“