Horváth Ildikó a magasabb halálozási arány okaként említette, hogy a nõk általában elsõsorban a családra, a gyerekekre gondolnak, és panaszaikat csak késõn észlelik, késõn kerülnek be az ellátórendszerbe.

Az államtitkár hangsúlyozta: az is problémát jelent, hogy az infarktus jeleit nem mindig ismerik fel a nõk, ezért fontos, hogy a tünetek – a mellkasi fájdalom, gyomorfájás, a légszomj, a verejtékezés, fáradtságérzés – közismertek legyenek. Becker Dávid, a Magyar Kardiológusok Társaságának fõtitkára viszont arról beszélt, hogy a nõknél (akár a fiataloknál is) elõfordulhatnak kevésbé egyértelmû jelzések, mint az émelygés, hányinger, rossz közérzet. Ezek is utalhatnak szívproblémára.

Andréka Péter, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet megbízott fõigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a hormonális védettség, amelyet az ösztrogén nyújt az infarktus ellen, a változás korával megszûnik. Megjegyezte, hogy ez a védettség is csak addig van jelen a hormonálisan aktív idõszak során, amíg nem dohányozik valaki. Hormonálisan inaktív idõszakban viszont a nõk megbetegedései ugyanúgy jelentkeznek, mint a férfiak esetében, az infarktus következtében a halálozás azonban magasabb.

Ennek egyik oka a fõigazgató szerint, hogy a férfiakhoz képest a nõk átlagosan körülbelül 8 évvel késõbb kapnak infarktust A tünetek jelentkezésekor tehát idõsebbek, betegebbek. Jellemzõen nagyobb arányban jelentkezik náluk a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a zsír-anyagcserezavar. A másik ok a fõigazgató szerint, hogy a nõk kicsit „másként élik meg" az infarktus tüneteit napi teendõjük mellett. Az az idõ, amely a mellkasi fájdalom kezdetétõl a mentõ hívásáig eltelik, hosszabb, mint a férfiaknál. Ennek következtében késõbb kerül az ellátórendszerbe a beteg, és ez rontja az életkilátásokat. Hangsúlyozta: aki észleli a tüneteket, ne a háziorvost, az ügyeletet keresse fel panaszaival, hanem azonnal hívjon mentõt, hogy egyenesen az egyik infarktusos eseteket ellátó központba kerüljön.