Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) legfrissebb jelentése szerint nincs a birtokunkban olyan csodafegyver, amelyet bevetve rövid idõ alatt közel nullára tudnánk csökkenteni a közlekedés generálta szén-dioxid-kibocsátást. Ehelyett együttmûködésre és gyors reformokra van szükség számos, egyre inkább összefonódó területen: ilyen a jármûállomány cseréje, a közlekedési infrastruktúra modernizációja, az elektromosáram-termelés és a közlekedéssel kapcsolatos viselkedésmódok megváltoztatása (a volán mögött és utasként egyaránt). Ez pedig nem képzelhetõ el az uniós döntéshozók, az országos szinten mûködõ politikusok, az egyes helyhatóságok képviselõi, illetékesei, valamint az egyének elkötelezettsége és változtatási hajlandósága nélkül.
Biztató – áll a jelentésben –, hogy a közlekedés területén gyorsabban és egyszerûbben elérhetõk a klímavédelmi célok, mint az ingatlanszektorban és általában az iparban, hiszen mai jármûállományunk körülbelül 20 év alatt lecserélhetõ, míg ingatlanokat 50–70–100 évre építünk, és a nagy iparvállalatok beruházói is évtizedes fennállásban gondolkodnak. A közlekedés üvegházház-kibocsátásának jelentõs csökkentése egyúttal mérhetõ közegészségügyi eredményekkel jár, hiszen javul a levegõminõség, csökken a szállópor-szennyezés, közvetve pedig az életszínvonal, fõleg a zsúfolt városokban.
A közlekedésbõl eredõ üvegházgáz-kibocsátás jelenleg körülbelül az EU-s összkibocsátás 24%-át teszi ki. A közlekedési szektoron belül a közúti közlekedés felelõs a kibocsátás 72%-áért, ebbõl 53% a személygépkocsik és kisteherautók, 19% pedig a buszok és kamionok aránya. A közlekedésbõl eredõ üvegházgáz-kibocsátást 60%-kal kellene csökkenteni 2050-re az 1990-es szinthez képest, hogy klímavédelmi céljaink tarthatók legyenek.
Mivel eddig jó pár évtizedet elvesztegettünk, a következõ 10-15 évben kell sürgõsen visszafogni a kibocsátást, ami többek között az elektromos jármûvek gyors elterjesztését és az áramtermelés kibocsátásmentesítését jelenti (magyarán rövid úton be kell zárni a szén- és gázerõmûvek túlnyomó többségét). A másik probléma az, hogy a jelenlegi irányelvek és szakpolitikák nem foglalkoznak kellõ alapossággal a fosszilis energiahordozók kivezetésének ütemezésével és magának a kivezetési folyamatnak a menedzselésével, nem beszélve az olyan várható helyzetek kezelésével, amelyeket a kõolaj- és földgázárak bizonytalanabbá válása okozhat (hiszen, ha csökken a kereslet, csökken a kitermelés is, ám ez a kettõ rendszerint valószínûleg nem lesz egyensúlyban).
Az EASAC szakpolitikai javaslatai három csoportra oszthatók: a fogyasztás csökkentése; az utasok és az áruszállítás kiszolgálása alacsonyabb kibocsátású jármûvekkel; a teljesítmény növelése.
Fogyasztáscsökkentés
Az EASAC szerint változtatni kell azon a jelenlegi EU-szakpolitikán, amely szerint „a mobilitás visszafogása nincs terítéken”. A jelentés szerint éppen ellenkezõleg: legyen minél divatosabb a séta, a gyaloglás, a kerékpározás, az autómegosztás, a távmunka, az üzleti utak kiváltása telekonferenciával. Emellett a fenntarthatóságot és a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevõ városi logisztikai terveket kell kidolgozni, és szakpolitikai intézkedésekkel keretek közé kell szorítani az áruszállítást és a légi közlekedést, mindezt úgy, hogy ne menjen a társadalmi kohézió rovására.El kell érni, hogy a tömegközlekedési eszközök legyenek a jelenleginél jobban kihasználva.
Alacsonyabb kibocsátás
A jelenleginél jóval tekintélyesebb beruházásokkal, a hosszú távú célokra figyelve növelni kell a vasúti, a folyami és a tengeri szállítási útvonalak számát, hosszát és kapacitását, hogy minél több áru mozogjon vasúton és vízi úton. Amilyen hamar csak lehet, jogszabályi úton kell korlátozni a túlméretezett személyautók, kisteherautók iránti igényt, és e jármûveket ki kell vezetni a piacról. A következõ 10-15 évben csökkenteni kell az összes személyautó és kisteherautó átlagkibocsátását, fel kell gyorsítani a jármûparkok frissítését
Teljesítménynövelés
E területhez tartozik a jármûtervezés és -gyártás jobbítása, hatékonyabb erõátviteli rendszerek alkalmazása, fosszilis energiahordozók helyett kis üvegházgáz-kibocsátással járó energiahordozók alkalmazása. Növelni kell az akkumulátoros elektromotoros (BEV), valamint a plug-in hibridhajtású jármûvek (PHEV) – beleértve a buszokat is – piaci részesedését. Támogatni kell az EU-n belüli akkumulátorgyártást. Fontos szabályozni a PHEV-ek akkuméretét: ne lehessen kedvezménnyel ilyen autót venni, ha azzal nem lehet legalább 50-70 kilométert kizárólag elektromos hajtással megtenni.