Rövid idő alatt lehulló, rendkívül intenzív csapadék bénította meg a vízelvezető rendszereket Szicíliában: lakóházak kerültek víz alá, magántulajdonban jelentős károk keletkeztek. A legsúlyosabb következmény Niscemi városát érintette, ahol példátlan méretű földcsuszamlás pusztított, több mint 1 500 embert téve hajléktalanná. A korábbi katasztrófákhoz hasonlóan az érintett ingatlantulajdonosok többsége nem rendelkezett megfelelő – vagy egyáltalán bármilyen – biztosítással az ilyen eseményekre.

A mintegy 25 000 lakosú település egy fennsíkon fekszik, amely fokozatosan csúszik az alatta elterülő síkság felé. Bár a heves vihar jelentős kiváltó tényező volt, a történteket nem lehet pusztán az időjárás számlájára írni. Niscemi a Gela-síkság északi peremén található, ahol az agyagos, márgás talaj rendkívül érzékeny a vízzel való telítődésre. Hosszan tartó vagy intenzív esőzések során ezek a rétegek elveszítik stabilitásukat, így a terület különösen csuszamlásveszélyes. Az enyhe, ám instabil lejtők, a gyenge természetes vízelvezetés és az évtizedek óta sérülékeny területeken zajló beépítés együtt olyan szerkezeti kockázatot jelent, amelyet az extrém időjárás inkább aktivál, mintsem önmagában okoz. Nem véletlen, hogy a térség Olaszország legmagasabb kockázati besorolású (P4) zónái közé tartozik, míg a csuszamlás felső pereméhez közeli épületek kockázati szintje R3–R4, azaz magas vagy nagyon magas.

A környéket már 1997-ben is súlyos földmozgás érintette, amelynek egy része most újra aktiválódott, ráadásul tíz nappal korábban egy másik csuszamlás is történt. Mindez azt jelzi: nem váratlan eseményről volt szó, hanem egy régóta ismert, fokozottan veszélyeztetett terület újabb károsodásáról.

A helyzet mérlege

A niscemi események összképe kiterjedt pusztítást és jelentős bizonytalanságot mutat. A mintegy négy kilométer hosszú érintett domboldal több száz lakóépületet tett lakhatatlanná vagy semmisített meg teljesen. A jelenség további romlása várható, az omlás szélétől 50–70 méteren belül fekvő házak összeomlása sem zárható ki. Számos út járhatatlanná vált, ami a helyi gazdaságot, a mezőgazdasági termelőket és a közösségi életet egyaránt sújtja. A szicíliai és szardíniai partvidéket ért vihar kárait is figyelembe véve az összesített gazdasági veszteség meghaladhatja az 1,5 milliárd eurót.

A következmények kezelése a megszokott forgatókönyvet követte: a hatóságok rendkívüli intézkedésekkel léptek közbe a Protezione Civile koordinálásával, miközben az érintettek hosszadalmas és bizonytalan kárrendezési folyamat elé néznek. Az állami segítség létfontosságú, de rendszerint korlátozott mértékű, lassan érkezik, és ritkán fedezi teljes egészében az újjáépítés költségeit – különösen az elsődleges lakóingatlanok esetében.

Jelentős biztosítási rés Olaszországban

Biztosítási szempontból a történtek súlyos védelmi hiányra világítanak rá. Az árvizek és földcsuszamlások nem részei automatikusan az olasz lakásbiztosításoknak, ezekhez külön kiegészítések szükségesek, amelyeket sok háztartás költségérzékenység vagy kockázatalábecslés miatt nem köt meg. Az ágazat képviselői – köztük az ANIA – régóta hangsúlyozzák: szélesebb kockázatmegosztás, akár egy országos állami–magán konstrukció nélkül a természeti károk terhe továbbra is aránytalanul a lakosságra és a közpénzekre hárul.

A Bankitalia és az ANIA adatai szerint a lakástulajdonosok mindössze 9,3%-a rendelkezik időjárási kockázatokra szóló biztosítással, földrengésre pedig csupán 6,8%. Mindkét fedezettel egyszerre alig 5,8% él. A lefedettség területileg is rendkívül egyenlőtlen: míg Észak-Olaszországban kedvezőbbek az arányok, a déli régiók egyes részein 2% alá esnek. Ez különösen éles ellentétben áll azzal, hogy az ingatlanok mintegy 78%-a közepes vagy magas kockázatú övezetben található földrengések és árvizek szempontjából.

A szicíliai, különösen a niscemi események egyre gyakrabban jelennek meg a szakpolitikai vitákban konkrét példaként: az éghajlatváltozás által felerősített szélsőségek már nem kivételes jelenségek, a kizárólag katasztrófa utáni állami segítségre építő modell pedig hosszú távon nem tartható. A lakásbiztosítási lefedettség bővítése, a megelőző intézkedések – területhasználati szabályozás, árvízvédelem, ellenállóbb építési megoldások – erősítése egyre inkább stratégiai szükségszerűséggé válik.

Fordulópont: kötelező katasztrófakockázati biztosítás a kisvállalkozásoknak

Olaszország nemrég bevezetett, kisvállalkozásokra vonatkozó kötelező természeti katasztrófa-biztosítása fontos irányváltást jelez. Az előírás árvízre, földrengésre és földcsuszamlásra is kiterjed, célja pedig az állami utófinanszírozás csökkentése és a gazdasági ellenálló képesség növelése.

Bár a kötelezettség a magánlakásokra nem terjed ki, precedenst teremt: a döntéshozók elismerték, hogy a rendszerszintű kockázatokat nem lehet pusztán vészhelyzeti beavatkozásokkal kezelni. A legutóbbi szicíliai események fényében mind többen tekintenek erre az intézkedésre úgy, mint egy szélesebb kockázatmegosztási modell lehetséges első lépésére, miközben a háztartások többsége továbbra is védelem nélkül marad.