2026. január 20-án tette közzé McKinsey Transforming Europe: Bold moves to lift a continent című tanulmányát, amely átfogó képet ad Európa versenyképességi helyzetéről az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Az elemzés központi megállapítása szerint a kontinens gazdasági lemaradásának fő oka a beruházások tartósan alacsonyabb szintje, ami kedvezőtlenebb termelékenységi mutatókban és lassabb növekedésben is megmutatkozik.

A tanulmány ugyanakkor nem pesszimista: amellett érvel, hogy megfelelő stratégiai döntésekkel és célzott beruházásokkal Európa számára továbbra is reális lehetőség a felzárkózás.

A beruházási rés a versenyképesség kulcsa

A McKinsey adatai szerint az elmúlt években jelentős különbség alakult ki Európa, az Egyesült Államok és Kína beruházási aktivitása között. Az amerikai vállalatok az elmúlt öt évben mintegy 2 000 milliárd euróval többet fordítottak digitális technológiákra, mint európai versenytársaik. A legfrissebb becslések alapján az amerikai nagyvállalatok évente körülbelül 580 milliárd euróval, míg a startupok és scaleupok további 300 milliárd euróval költenek többet fejlesztésekre, mint az európai cégek.

Kína ezzel párhuzamosan a hagyományos feldolgozóipari ágazatokban fektet be jóval intenzívebben: ezen a területen háromszor akkora beruházási volumen jellemző, mint Európában. Az európai vállalatok összességében átlagosan mintegy 40%-kal kevesebbet fordítanak beruházásokra és kutatás-fejlesztésre, mint amerikai társaik.

Az alacsony növekedési pálya kockázata

A tanulmány figyelmeztet: a beruházások hiánya nemcsak a kínálati oldalt, hanem a keresletet is visszafogja. Ennek következtében Európa azt kockáztatja, hogy tartósan egy évi körülbelül 1%-os GDP-növekedési pályán ragad. Ez hosszabb távon nemcsak a versenyképességet, hanem a háztartások vagyonának gyarapodását és az életszínvonal alakulását is kedvezőtlenül befolyásolja.

A McKinsey számításai szerint a felzárkózáshoz az elkövetkező öt évben évente mintegy 1 200 milliárd eurónyi többletberuházásra lenne szükség Európában. A tanulmány hangsúlyozza: nem pusztán a beruházások mennyisége számít, hanem azok minősége és célzottsága is.

A „kiemelkedő” vállalatok szerepe

Az elemzés egyik kulcsállítása, hogy a termelékenységnövekedés döntően néhány, kiemelkedően innovatív és hatékony vállalat teljesítményéhez kötődik. Az Egyesült Államokban 2011 és 2019 között a termelékenység növekedésének több mint kétharmadát mindössze 44 ilyen „standout company” adta. Németországban hasonló hatást 13 vállalat gyakorolt a gazdaság egészére.

Európa jövője szempontjából kulcskérdés, hogy képes-e növelni az ilyen vállalatok számát. Amennyiben a vezető európai cégek – állami támogatással és megfelelő szabályozási környezetben – meg tudnák közelíteni amerikai versenytársaik beruházási és K+F-kiadásait, az érdemben gyorsíthatná a termelékenység növekedését. A tanulmány szerint ez akár a gazdasági növekedés ütemének megduplázásához és a háztartások vagyonának számottevő bővüléséhez is vezethetne.

Bíztató jelek a fordulatra

A McKinsey ugyanakkor arra is rámutat, hogy a növekedési fordulat első jelei már láthatók. A tervezett külföldi működőtőke-befektetések volumene Európában mintegy 40%-kal haladja meg a COVID előtti szintet. Emellett a magántőke-befektetők 2025 első kilenc hónapjában körülbelül 300 milliárd euróra növelték európai kötelezettségvállalásaikat.

A globális befektetők egyre nagyobb tétekben fogadnak a kontinensre: a KKR 2024-ben 20 milliárd dollárt fektetett be Európában, a Blackstone a következő évtizedben mintegy 500 milliárd dollárnyi beruházást tervez, míg az Apollo Németországban hozzávetőleg 100 milliárd dollár értékű befektetést irányzott elő.

Az idő tényezője döntő

A tanulmány végkövetkeztetése szerint bár a közszféra reformjai fontosak, a fordulat kulcsa a magánszektor kezében van. A kérdés az, hogy a vezető európai vállalatok képesek lesznek-e bátor stratégiai döntésekkel, innovációval és célzott beruházásokkal a jelenlegi élénkülést tartós növekedési pályává alakítani.

A McKinsey üzenete egyértelmű: Európa előtt továbbra is nyitva áll a felzárkózás lehetősége, de az időfaktor kritikus, és a késlekedés költségei egyre magasabbak.