Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozása továbbra is nehezen átlátható terület, ezért az Allianz új besorolási rendszert dolgozott ki. A társaság friss tanulmánya szerint az alkalmazkodási beruházások többsége továbbra is állami forrásokra épül, de több területen a magántőke szerepe is erősödhet.

Az Allianz új befektetési taxonómiát dolgozott ki a klímaadaptációs beruházásokhoz, hogy átláthatóbbá tegye, mely területek finanszírozhatók piaci alapon, és hol marad meghatározó az állami szerepvállalás. A biztosító szerint a besorolás és az átláthatóság alapfeltétele annak, hogy több tőke áramoljon erre a jelenleg nehezen értelmezhető és üzletileg összetett eszközosztályra.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kapott a befektetői körökben, mivel az extrém időjárási események és a fizikai klímakockázatok egyre kézzelfoghatóbbak. Mindez különösen fontos olyan időszakban, amikor sok ország költségvetési mozgástere szűkül.

Az Allianz áprilisban közzétett tanulmánya 61 különböző alkalmazkodási intézkedést vizsgált meg, és azokat gazdasági, illetve pénzügyi jellemzőik alapján sorolta kategóriákba. Kiemelt szempont volt, hogy az adott beruházás előnyei mennyire alakíthatók bevétellé, és ezek mennyiben hasznosíthatók magánbefektetők számára.

A tanulmány szerint az intézkedések 38 százaléka elsősorban közfinanszírozást igényel. Ide tartoznak például a nagyléptékű infrastruktúra-fejlesztések és a rendszerszintű ellenálló képességet növelő beruházások. A vizsgált megoldások 23 százaléka ugyanakkor elsősorban magántőkéből is finanszírozható lehet, például a hűtési technológiák vagy a klímaadat-elemzési szolgáltatások.

A legnagyobb csoportot a vegyes, állami és magánforrásokat egyaránt igénylő projektek adják: ezek a teljes minta 39 százalékát teszik ki. Ez jól mutatja a kockázatmegosztási konstrukciók jelentőségét.

Az Allianz szerint összességében a klímaadaptáció ma még főként állami tőkére támaszkodik, ugyanakkor a beruházások felfuttatásához szükség lesz a magánforrások bevonására is ott, ahol üzletileg fenntartható modellek alakíthatók ki. Azokon a területeken viszont, ahol a megtérülés bizonytalan vagy nem közvetlenül piacosítható, továbbra is kulcsszerep hárul az állami forrásokra.

A biztosító hangsúlyozza: a taxonómia nem befektetési útmutató, és nem azt mutatja meg, milyen arányban kellene megosztani a tőkét. Inkább egy olyan keretrendszer, amely segít megérteni, mely klímaadaptációs területek mennyire befektethetők, és hol lehet szerepe az állami, a magán- vagy a vegyes finanszírozásnak.