A világ egyre közelebb kerülhet olyan szélsőséges éghajlati eseményekhez, amelyekre a legtöbb ország nincs felkészülve – írja az Associated Press friss elemzésében. A szerző szerint miközben egy-egy konkrét katasztrófa időpontját nem lehet megjósolni, a szélsőséges hőhullámok, árvizek, aszályok és erdőtüzek gyakoribbá és intenzívebbé válása egyértelmű figyelmeztetés: a „nagyobb sokkok” kockázata növekszik.

A klímaváltozás hatásai már nem csupán távoli, jövőbeli forgatókönyvek. A Berkeley Earth számítása szerint 2025-ben a globális átlaghőmérséklet 1,44 Celsius-fokkal haladta meg az 1850–1900 közötti, úgynevezett preindusztriális referenciaidőszak átlagát. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szintén 1,44 fokos értéket állapított meg, és kiemelte: 2025 a három legmelegebb év egyike volt a mérések történetében, miközben az elmúlt 11 év mindegyike a 11 legmelegebb év közé tartozott.

Az AP által megszólaltatott kutatók szerint a probléma nem pusztán az egyes szélsőséges események erősödése, hanem az is, hogy egyre több kockázat halmozódik egymásra. Ausztráliában a 2019–2020-as „Black Summer” erdőtüzeiben mintegy 19 millió hektár égett le, 2022-ben pedig a pakisztáni áradások idején az ország mintegy harmada került víz alá. Az elmúlt években pusztító hurrikánok, erdőtüzek és árvizek sora jelezte, hogy az extrém időjárás már most is jelentős társadalmi és gazdasági károkat okoz.

A kockázatok ráadásul akkor sem tűnnének el azonnal, ha a világ egyik napról a másikra elérné a nettó nulla kibocsátást. A szén-dioxid hosszú ideig a légkörben marad, ezért a már felhalmozódott üvegházhatású gázok hatása még évszázadokig érezhető lehet. Az IPCC szerint a globális felszíni hőmérséklet 2001–2020 között már 1,09 Celsius-fokkal volt magasabb az 1850–1900-as szintnél, és a felmelegedés üteme 1970 óta gyorsabb, mint bármely más 50 éves időszakban legalább az elmúlt 2000 évben.

Az egyik legszemléletesebb példa arra, hogy a korábbi előrejelzések mennyire gyorsan válhatnak valósággá, a brit hőmérséklet. A 2021-es brit Climate Change Risk Assessment még azt jelezte, hogy 2040-ig 0,02 százaléknál kisebb az esélye a 40 Celsius-fok feletti hőmérsékletnek. Ehhez képest 2022-ben az Egyesült Királyságban már ténylegesen 40 fok fölé emelkedett a hőmérséklet.

Közben egyes éghajlati „fordulópontok” – azaz olyan küszöbök, amelyek átlépése után egy rendszer nehezen vagy egyáltalán nem képes visszatérni korábbi állapotához – egyre nagyobb figyelmet kapnak. A korallzátonyok esetében a NOAA szerint 2023 és 2025 között a világ korallzátony-területének 84 százalékát érte fehéredést kiváltó hőstressz. A szervezet szerint ez volt a negyedik globális korallfehéredési esemény, és a valaha megfigyelt legkiterjedtebb ilyen esemény.

Hasonló aggodalmak övezik az Amazonas-medencét is. Egy kutatás szerint 2050-re az amazóniai erdők 10–47 százalékát fenyegetheti a fokozódó aszály, a tüzek és más zavaró hatások miatt a rendszer ellenálló képességének romlása. A délkeleti Amazonas egyes részei pedig már most szén-dioxid-elnyelőből kibocsátóvá váltak.

A következő időszakot tovább nehezítheti az El Niño is. A jelenlegi előrejelzések szerint a 2026-ban kibontakozó jelenség akár a legerősebbek egyike, egyes prognózisok szerint pedig a valaha mért legerősebb El Niño lehet. A Reuters által idézett előrejelzések szerint az egyenlítői Csendes-óceán tengerfelszínének hőmérséklete akár 3 Celsius-fokkal is emelkedhet, ami világszerte szélsőséges időjárási következményekkel járhat.

Az AP által megszólaltatott szakértők ezért nem azt állítják, hogy egy meghatározott időpontban biztosan bekövetkezik egy globális klímakatasztrófa. A figyelmeztetés inkább arra vonatkozik, hogy a kockázatok folyamatosan nőnek, miközben a társadalmaknak nemcsak a kibocsátások csökkentésére, hanem az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodásra és a szélsőséges eseményekre való felkészülésre is nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk. A kérdés így egyre kevésbé az, hogy jönnek-e újabb nagy klímasokkok, hanem az, hogy mennyire leszünk felkészülve rájuk.