Az erdő- és bozóttüzek füstje nem egyszerűen eltűnik, ahogy távolodik a lángoktól: a légkörben kémiai átalakulásokon megy keresztül, miközben egészségkárosító ózon és más szennyezők keletkezhetnek belőle. Egy friss kutatás pedig arra mutat rá, hogy a füsttel a levegőbe jutó anyagok esővel vissza is kerülhetnek a szárazföldi és vízi ökoszisztémákba. A két, egymástól független 2026-os kutatás egyaránt azt jelzi, hogy a futótüzek hatása jóval messzebbre és hosszabb időre nyúlik, mint maga a tűz.

A természetes területen pusztító tűzek füstjét elsősorban a közvetlen egészségügyi kockázatok miatt szokás vizsgálni, pedig a lángoktól több száz vagy akár több ezer kilométerre is jelentős változásokon megy keresztül. Michael A. Robinson, a Colorado Boulder Egyetem légköri kémiával foglalkozó kutatója elemzésében azt mutatja be, hogyan „öregszik” a füst, miközben a légkörben halad.

A friss füstben nagy mennyiségben található finomrészecske, vagyis PM2,5, valamint nitrogén-oxidok és illékony szerves vegyületek. A forrás közelében a füst sűrű, sötét és jellegzetes szagú. A nagy intenzitású tüzek azonban a füstöt akár mintegy két kilométeres magasságba is felemelhetik, ahonnan a légáramlatok több ezer kilométerre elszállíthatják.

Útközben a napfény és a légköri kémiai folyamatok átformálják a füst összetételét. Az ultraibolya sugárzás hatására a szerves vegyületek reakcióba lépnek, és órák alatt talajközeli ózon képződhet. A füst emellett városi légszennyezéssel is keveredhet, ami tovább fokozhatja az ózonképződést. Ez különösen azért fontos, mert az ózon nem feltétlenül jár együtt látványos füsttel: a levegő akár tisztábbnak is tűnhet, miközben a szennyezés egészségügyi kockázata fennmarad. Egy májusi, a Science Advances folyóiratban publikált kutatás szerint a futótüzek az Egyesült Államok egyes térségeiben akár 16 százalékkal is növelhetik a napi ózonszintet, és a kutatók becslése szerint a füsthöz kapcsolódó ózon évente több mint 2000 többlethalálesettel hozható összefüggésbe az országban.

A füst azonban nemcsak a levegőben fejti ki hatását. Egy másik, szintén 2026. augusztus 25-én publikált tanulmány azt vizsgálta, mi történik akkor, amikor a füsttel terhelt levegő és az eső találkozik. A University of Utah és a Cary Institute kutatói több mint 250 amerikai mérőhely adatait elemezték 2014-ből, 2020-ból és 2022-ből. Az eredmények szerint a füst és az eső együttes előfordulása jelentősen megnőtt: a vizsgált állomások 2014-ben átlagosan négy, 2020-ban hat, 2022-ben pedig már mintegy 21–22 ilyen napot regisztráltak évente. Az eső a légkörből a talajra és a vizekbe mosta a füst részecskéit, velük együtt pedig többek között nitrogént, foszfort és káliumot.

A hatás nagyságát jól mutatja, hogy 2022-ben a füstös-esős napok az év mindössze mintegy 5 százalékát tették ki, mégis az éves csapadékkal történő nitrogén-, foszfor- és káliumlerakódás körülbelül 20–30 százalékáért lehettek felelősek.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek a „természetes műtrágya” értelmezéssel kapcsolatban. A többlet tápanyag egy tápanyaghiányos ökoszisztémában akár kedvező is lehet, máshol viszont felboríthatja az egyensúlyt, például fokozhatja az algásodást tavakban és patakokban.

A két egymástól független kutatás tehát hasonló felismerésre jutott:az erdőtüzek következményei nem érnek véget a lángok kialvásával. A füst a légkörben átalakul, messzire eljut, majd végül az esővel és a száraz ülepedéssel visszakerülhet a környezetbe.