Az Európai Bizottság által a bankok helyreállítására és szanálására vonatkozóan ma elfogadott javaslatok változást hoznak e téren. E kezdeményezések révén a jövõben a hatóságok rendelkezésére fognak állni azok az eszközök, amelyekkel érdemben tudnak fellépni még a problémák felmerülése elõtt, vagy a folyamat korai szakaszában, ha szükséges. Másrészrõl arra az esetre, ha egy bank pénzügyi helyzete a helyrehozhatóságot meghaladó mértékben megrendül, a javaslat garantálja, hogy a bank kritikus funkciói úgy legyenek megmenthetõk, hogy a csõdbe ment bank átszervezésének és szanálásának költségeit a bank tulajdonosai és hitelezõi viseljék, ne pedig az adófizetõk.

Barroso elnök a következõket nyilatkozta: „Az EU teljes mértékben teljesíti a G20-ak keretében tett kötelezettségvállalásait. Két héttel a Los Cabosban megrendezésre kerülõ csúcs elõtt a Bizottság olyan javaslatot terjeszt elõ, amelynek segítségével az adófizetõket és gazdaságainkat meg tudjuk óvni a jövõbeni esetleges bankcsõdök hatásaitól. Ez a javaslat alapvetõ lépést jelent az EU-n belüli bankunió felé, és felelõsségteljesebbé teszi a bankszektort. Egymástól független gazdaságaink megerõsítése és további integrációja érdekében végzett munkánk során hozzájárul a jövõbeli stabilitáshoz és az EU-ba vetett bizalom erõsödéséhez.”

A belsõ piacért és a szolgáltatásokért felelõs biztos, Michel Barnier kijelentette: „A pénzügyi válság nagyon sokba került az adófizetõknek. A ma elõterjesztett javaslattal teljesítjük a G20-ak keretében a pénzügyi szabályozás javítására vonatkozóan tett kötelezettségvállalásunkat. Megfelelõ eszközöket kell adnunk az állami hatóságok kezébe ahhoz, hogy kezelni tudják a jövõ bankválságait. Máskülönben újfent az állampolgárokra marad majd a számla kifizetése, miközben a kimentett bankok a korábbiak szerint folytathatják tevékenységüket, tudván azt, hogy úgyis újból kimentik majd õket.”

A szanálásra vonatkozó szabályozási keret

A bankok szanálásáról és rendezett felszámolásáról szóló szabályozási keret a Lehman Brothershez vagy a Fortishoz hasonló, az egész pénzügyi rendszert destabilizáló bankcsõdök jövõbeni elõfordulását hivatott megakadályozni. A javaslatban szereplõ eszközök elkülönülnek „megelõzési”, „korai beavatkozási” és „szanálási” hatáskörök szerint, amelyek közül a hatóságok a helyzet romlásához igazodva választják ki az egyre mélyrehatóbb eszközöket.

1. Felkészülés és megelõzés:

• A szabályozási keret egyrészt helyreállítási terv készítését írja elõ a bankok számára. Ebben a bankok meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyeket életképességük visszaállítása érdekében hoznának pénzügyi helyzetük romlása esetén.
• Másrészt a bankok szanálásáért felelõs hatóságoknak szanálási tervet kell készíteniük, amelyben opciókat vázolnak fel a kritikus állapotba került, a továbbiakban már nem életképes bankok kezelésére vonatkozóan. (A szanálási terv többek között a szanálási eszközök alkalmazásának és a kritikus funkciók fenntartását szolgáló megoldások részleteit tartalmazza.) A helyreállítási és szanálási terveket mind csoportszinten, mind a csoportban részt vevõ egyes intézmények szintjén el kell készíteni.
• Harmadrészt, amennyiben a hatóságok a tervezési folyamat során szanálhatósági akadályokat tárnak fel, felszólíthatják a bankot jogi vagy mûködési struktúrájának módosítására annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel szanálható legyen anélkül, hogy a kritikus funkciókban kárt okoznának, a pénzügyi stabilitást veszélyeztetnék vagy költséget okoznának az adófizetõknek.
• Végezetül a válság súlyosbodásának korlátozása és a csoport egészére értelmezett pénzügyi stabilitás gyors javítása érdekében a pénzügyi csoportok csoporton belüli támogatási megállapodásokat köthetnek. Ily módon a csoportban mûködõ intézmények – amennyiben megkapják ehhez a jóváhagyást felügyeleti hatóságoktól és a megállapodás részes feleinek részvényeseitõl – (kölcsönök, garanciavállalások vagy az ügyletek fedezeteként felhasználható eszközök rendelkezésre bocsátása útján) támogatást nyújthatnak a csoport pénzügyi nehézségekkel küzdõ tagjainak.

2. Korai beavatkozás

A korai felügyeleti beavatkozás révén a pénzügyi nehézségek kezelése már felmerülésük pillanatában megkezdõdik. A korai felügyeleti hatáskörök gyakorlására akkor kerül sor, ha egy intézmény nem teljesíti vagy valószínûsíthetõen megsérti a tõkekövetelményre vonatkozó elõírásokat. A hatóságok az intézmény részére elõírhatják a helyreállítási tervben szereplõ intézkedések végrehajtását, intézkedési programot és menetrendet dolgozhatnak ki a terv végrehajtására, részvényesi közgyûlés összehívásáról rendelkezhetnek a sürgõs döntések meghozatala céljából, és kötelezhetik az intézményt arra, hogy dolgozzon ki tervet a hitelezõi felé fennálló adóssága átstrukturálására.

Ezenfelül, amennyiben a pénzügyi helyzet jelentõsen romlik és a fent vázolt eszközök nem elégségesek a helyzet megfordítására, a felügyelet meghatározott idõre rendkívüli ügyvezetõt is kinevezhet a bankhoz. A rendkívüli ügyvezetõ elsõdleges feladata a pénzügyi helyzet, illetve a helyes és prudens üzletvitel helyreállítása.

3. Szanálási hatáskörök és eszközök

Szanálásra akkor kerül sor, ha a megelõzési és korai beavatkozási intézkedésekkel nem sikerül megakadályozni a helyzet olyan mértékû súlyosbodását, amelynek következtében a bank csõdbe jut vagy valószínûsíthetõen csõdbe jut. Amennyiben a felügyelet megállapítja, hogy nincs mód a bank csõdjének megakadályozására, és közérdek (pl. a kritikus banki funkciókhoz való hozzáférés, a pénzügyi stabilitás, az államháztartás egyensúlya) forog veszélyben, a hatóságok átveszik az intézmény irányítását és meghatározó szanálási intézkedéseket tesznek.

A harmonizált szanálási eszközök és hatáskörök és mind a csak tagállami szinten, mind a több tagállamban tevékenykedõ bankok számára elõzetesen elkészített szanálási tervek együttesen biztosítani fogják, hogy a nemzeti hatóságoknak minden tagállamban azonos eszközök és ütemtervek álljanak rendelkezésére a bankcsõdök kezelésére. A részvényesek és a hitelezõk jogainak ezen eszközökkel járó korlátozását a pénzügyi stabilitás, a betétesek és adófizetõk védelmének elsõrendû szükséglete indokolja. A jogok korlátozását ugyanakkor biztosítékok övezik, amelyek kizárják a szanálási eszközökkel való visszaélés lehetõségét.

A legfontosabb szanálási eszközök:

• A tevékenység értékesítése, amelynek keretében a hatóságok a csõdbe jutott bankot vagy annak egy részét eladják egy másik banknak;
• Hídintézmény közbeiktatása, amelynek részeként beazonosítják a bank jó eszközeit és létfontosságú funkciót, majd ezeket leválasztják és egy új bankhoz (hídbank) telepítik, amelyet eladnak egy másik félnek. A régi bankot ezt követõen a rossz eszközeivel és nem alapvetõ funkcióival rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolják;
• Az eszközelkülönítés alkalmazásával a bank rossz eszközeit egy eszközkezelõ társaságra ruházzák át. Ezzel az eszközzel megtisztíthatók a bankok mérlegei. Annak érdekében, hogy ezt az eszközt ne kizárólag mint állami támogatási eszközt alkalmazzák, a szabályozási keret elõírja azt is, hogy csak egy másik eszközzel (hídbank, tevékenység-értékesítés vagy adósság-leírás) együtt alkalmazható. Ezáltal biztosítható, hogy a banknak nyújtott támogatáshoz szerkezetátalakítási feltétel is kapcsolódjon;
• A hitelezõi feltõkésítés (bail-in) esetében a bank feltõkésítésére a részvényesek kiszorításával vagy részesedésük felhígításával kerül sor, a hitelezõi követeléseket pedig csökkentik vagy részvényekké alakítják át. Ily módon az az intézmény, amelyre nem sikerült magánszektorbeli felvásárlót találni, vagy amelynek feldarabolása nem megoldható, továbbra is nyújthatná az alapvetõ szolgáltatásokat anélkül, hogy közpénzbõl kellene feltõkésíteni (bail-out), a hatóságoknak pedig lenne idejük a szerkezetátalakításra vagy egyes tevékenységek rendezett leépítésére. Ebbõl a megfontolásból a bankoknak forrásaik egy részét hitelezõi feltõkésítésére alkalmas eszközök formájában kellene tartaniuk. Amennyiben élnek vele, az eszközöket a követelések kielégítési sorrendje szerint elõre meghatározott rendben írnák le annak érdekében, hogy az intézmény visszanyerje életképességét.

Nemzeti hatóságok közötti együttmûködés

Az uniós bankok és a több tagállamban tevékenykedõ csoportok kezelése érdekében a szabályozási keret a felkészülés, beavatkozás és szanálás minden szakaszában javítja a nemzeti hatóságok közötti együttmûködést. A csoportszintû szanálási hatóság vezetésével és az Európai Bankhatóság (EBH) részvételével szanálási kollégiumok jönnek létre. Az EBH elõsegíti a közös fellépéseket és szükség esetén kötelezõ erõvel bíró közvetítõként jár el. Ez teremti meg a több tagállamban tevékenykedõ szereplõk egyre inkább integrált uniós szintû felügyeletét, amelynek további lehetõségeit az európai felügyelet felülvizsgálatának keretében az elkövetkezõ évek folyamán kell feltárni.

A szanálás finanszírozása

A szanálási eszközök mûködtetése bizonyos összegû finanszírozást igényel. Amennyiben például a hatóságok hídbankot hoznak létre, annak mûködtetéséhez tõkére vagy rövid lejáratú kölcsönre lesz szükség. Amennyiben piaci finanszírozás nem elérhetõ, és a szanálási intézkedések állami finanszírozását elkerülendõ, a szanálási alapok nyújtanak majd finanszírozást. Ezen alapok a bankoktól gyûjtenek majd a bankok kötelezettségeihez és kockázati profiljukhoz igazodó hozzájárulásokat. Az alapoknak 10 év alatt kell elegendõ, a fedezett betétek 1%-ának megfelelõ kapacitást kiépíteniük. A szanálási alapok kizárólag rendezett szerkezetátalakítás és szanálás támogatásának céljára használhatók fel, bankok kimentésére nem. Az egyes tagállami szanálási alapok együttmûködnének egymással, például a több tagállamban tevékenykedõ bankok szanálásának finanszírozásában.

A források optimális hasznosítása érdekében a szanálási irányelv számol a 27 betétbiztosítási rendszerben már most is rendelkezésre álló forrásokkal. A betétbiztosítási rendszerek – a szanálási alapok mellett – a lakossági betétesek védelméhez fognak finanszírozást biztosítani. A maximális szinergia érdekében a tagállamok akár össze is vonhatják majd a betétbiztosítási rendszerüket a szanálási alappal, feltéve, hogy rendelkezésre állnak a szükséges garanciák arra, hogy csõd esetén a rendszer képes lesz kártalanítani a betéteseket.