Kevesebb hálapénzt adnak az orvosoknak a betegek hozzátartozói a Népszabadság összeállítása szerint.

A lap szerdai számában azt írja: ha komolyabb beavatkozásról van szó, akkor a hozzátartozók még összekaparják, amit tudnak, de közvetlen kockázattal nem járó betegség esetén már kétszer is meggondolják, hogy adjanak-e pénzt az orvosnak.

Az onkológusok vagy az egyéb, életet veszélyeztetõ betegségekben szenvedõket kezelõk nem nagyon érzik a válságot, és kalkulálható maradt a jövedelem az olyan szakmákban is, ahol az orvos dönti el, hogy kit operál, és kit nem. A beosztott orvosoknak és az ápolónõknek már nem nagyon jut az extra juttatásból.

Azért is megbízhatóan fizetnek a hozzátartozók, hogy idõs, magatehetetlen rokonaik krónikus ápoláshoz jussanak. E területen még a munka dandárját végzõ szakdolgozóknak is jut a hálapénzbõl.

Weltner János sebészfõorvos szerint olyan ez, mint a templomi perselypénz: egyik után sem adóznak, és mindkettõ az adóhatóság tudomásával történik. A fõorvos szerint az államnak magára kéne vállalnia a szabályozás felelõsségét, az orvosi kamara díjtételbizottságának pedig meg kellene határoznia az orvosi munka tarifáját, amit a biztosító fizetne.

A cikk szerint a közfinanszírozott egészségügyi intézmények vezetõi engedélyezték a hálapénz elfogadását, de az orvosok zöme, csakúgy mint a betegek, leginkább csak hallomásból értesült errõl.