A családok pénzügyi helyzete, a megtakarítások magyarországi piaca az elmúlt években komoly átrendezõdésen esett át, az utóbbi években egyre inkább az öngondoskodás került elõtérbe. Ennek a trendnek számos oka van: a 2008 óta elhúzódó válság gazdasági bizonytalanságot hozott magával, felismerte a lakosság, hogy csak magára számíthat, óriási a hitelállománya, a létfenntartásnak egyre magasabbak a költségei. Mindezek közvetett hatásaként visszaesett a házasságok, növekedett a válások száma, kitolódott a gyermekvállalás idõpontja, mindez jelentõsen átalakította a lakosság pénzügyi lehetõségeit, megtakarítási szokásait.

A Groupama Garancia Biztosító és a GfK Piackutató Intézet 2013 májusában egy reprezentatív online felmérés keretében vizsgálta a 30-39 év közöttiek kiadásait, megtakarítási szokásait, a karrierépítés és az öngondoskodás közötti összefüggéseket és ez utóbbi egyre növekvõ fontosságát. A kutatás során felmerülõ kérdések álltak a Jakupcsek Gabriella által vezetett június 18-án szervezett kerekasztal beszélgetés középpontjában, melynek vendégei Pásztor Ildikó, a Groupama Garancia Biztosító szakértõje, Kozák Ákos a GfK ügyvezetõ igazgatója és az említett élethelyzeteket megélõ két közéleti személyiség, Kozma Orsi és Ónodi Eszter voltak.

Pásztor Ildikó, a Groupama Garancia Biztosító értékesítés fejlesztési és támogatási fõosztályvezetõje elmondta, hogy a kutatás alapján a válaszadók 53%-a szerint már 20-29 éves korban el kellene kezdeni az öngondoskodást, ehhez képest a 30-asok csupán 14%-a nyilatkozik úgy, hogy van annyi tartaléka, hogy ne kelljen aggódnia a jövõje miatt. Háromnegyedük szerint az öngondoskodás csupán a pénzrõl szól és kétharmaduk gondolja úgy, hogy nincs elegendõ eszközük arra, hogy elkezdjék az öngondoskodást.

A beszûkülõ megtakarítási lehetõségekre hívja fel a figyelmet az is, hogy a 30-39 éveseknek csak a 17%-a rendelkezik valamilyen megtakarítással. Ez a generáció a kiadásaiból 24%-ot költ lakásfenntartásra, rezsire. További létfenntartáshoz kapcsolódó költség az élelmiszerek vásárlása, ami újabb 21%-os költséget jelent a családoknak, a közlekedés pedig 12%-kal a harmadik legnagyobb tétel.

A kutatás válaszadóinak 48%-a jelölte meg elsõdlegesen legnagyobb kiadásnak a lakáscélú kiadásokat, míg 36%-uk mondta azt, hogy a legnagyobb tétel a családnak a hiteltörlesztések fizetése. A kötelezõ kiadások mellett (rezsi, lakáshitel, étel, közlekedés), amelyek összesen 57%-ra rúgnak a harmincas korosztály költségeibõl, a kiadások között csak 4-5. helyén jelenik meg a megtakarítás, és ott is csak 10-11%-a említi a válaszadóknak. Pásztor Ildikó szerint ez azért nagyon elkeserítõ, mert épp annál a generációnál korlátozott a megtakarítási lehetõség, akiknél fontos (lenne) a jövõ tervezése.

Családalapítás a gyakorlatban

A kerekasztal beszélgetés során a két meghívott vendég, Ónodi Eszter színésznõ és Kozma Orsi énekesnõ mesélt arról, hogy a gyermekvállalás milyen áldozatokat jelentett számára, illetve hogyan befolyásolta karrierjüket.

Ónodi Eszterben elmondása szerint 30-31 éves korában kezdett el megfogalmazódni a családalapítás gondolata. Eszter tudja, hogy nagyon fontos az öngondoskodás, ugyanis a színész szakma anyagi vonatkozását tekintve is elég rapszodikus. Szüleitõl örökölte azt az attitûdöt, hogy még soha nem vett fel hitelt és nem is szeretne, ugyanis tudja, milyen komoly terhet róhat a nyakába.

Kozma Orsi kismamaként már szintén tudja, hogy az élet sok mindent átír, amit a család tervezgetésekor õk maguknak elképzeltek. Az énekesnõ számára nem csak lelkileg, de anyagilag is nagy biztonságot jelentett a családi segítség. Hogy elindíthassa gyermekei jövõjét elsõ lépésként babakötvényben gondolkozik. Szeretné, ha gyermekei felnõtt korukban is tudatosan kezelnék pénzügyeiket, éppen ezért nagyon örülne, ha lenne egy olyan lehetõség a mai fiatalok számára, ahol alkalmuk adódna elmélyülni a pénzügyi kérdésekben.

Kozák Ákos szerint annak, hogy az elmúlt öt évben visszaesett a fogyasztás egyik oka sajnos a pénzügyi kultúra fejletlensége. Pásztor Ildikó, a Groupama Garancia Biztosító szakértõje elmondta, hogy nagyon komoly kezdeményezések voltak már korábban a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) részérõl a pénzügyi kultúra fejlesztésében, és remélhetõleg hamarosan sikerült megoldást találni, ha nem is „biztosítástan”, de a tudatos pénzügyi tervezés személyében.

Fõ a biztonság

A gazdasági bizonytalanság legszembetûnõbb jele, hogy a válság elõtti adatokhoz képest 61 milliárddal kevesebbet költünk életbiztosításra – mondta Pásztor Ildikó.

A 30-asok már hosszabb távra terveznek, inkább életbiztosításban tartják a megtakarításaikat, 25%-ban választották ezt a formát, vagy önkéntes nyugdíjpénztárral bírnak (8%). A 20-as korosztály még 53%-ának van betéti számlája és csak 16%-ukra jellemzõ az életbiztosítás, nyugdíjra pedig ez a generáció még nem spórol.

Vannak terveink?

A megtakarítási célok ebben a korcsoportban jelentõsen eltérnek az össznépességi átlagtól. A 30-as korosztályban az átlaghoz képest nagyobb arányban (20-30%) jelennek meg a „fészekrakással” kapcsolatos célok, akár lakásvásárlás, akár lakáshitel törlesztése révén vagy épp a lakás bõvítése, felújítása. A kicsit idõsebbeknél már megjelenik a gyerek „felnevelésével” való tervezés, 32%-ban vannak azok, akik gyermekük jövõjére, taníttatására teszik félre pénzüket. Ugyanilyen arányban (20-30%) találjuk a megtakarítási célok között a váratlan kiadásokat, valamint a munkahely elvesztése miatti jövedelem kiesés pótlását.

Kozák Ákos, a GfK ügyvezetõje szerint ez egy nagyon szomorú adat, mivel a bizonytalanságot jelzi, hogy az azonnali kiadás megjelenik a megtakarítási célok között. A nemzetközi trendeket elemezve azt kell, hogy mondjam, ez magyar sajátosság. Ennek a generációnak tanulni, utazni kellene vagy épp a gyermekvállalást tervezni”. – mondta a kutatásvezetõ.

Nyomás nõkön és férfiakon egyaránt

Nagy kérdés, hogy amikor a bizalmi indexek és a gazdasági mutatók mélyponton vannak, hogyan érvényesülhet az életét éppen megalapozó 20-as 30-as generáció. A válság által elõidézett bizonytalan pénzügyi helyzet nagyon komoly nyomást helyezett a férfiakra is, akikre hagyományosan a családfenntartás felelõssége hárul. Az egykeresõs családok kitettsége a munkaerõpiac változásainak nagyon komoly stresszfaktort jelent. Mindez a nõket is munkakényszerben tartja, tovább nehezítve a gyermekvállalást.