Súlyosan téved és az állását is kockáztathatja az a munkavállaló, aki azt hiszi, hogy munkaidõ után nem vonatkozik rá a munkahelyi szabályok egy része, hívja fel a figyelmet a BALÁZS & HOLLÓ Ügyvédi Iroda.

„A tavaly hatályba lépett új Munkatörvénykönyve (Mt.) egyértelmûen rendelkezik arról, hogy mit várhat el a munkaadó a munkavállalótól a munkaidõ után is. Az, hogy egyelõre még kevés munkáltató él ezzel a lehetõséggel, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez hosszabb távon is így marad. Külföldön egyre gyakoribbak az ilyen jogesetek, és itthon is egyre több cég készít Facebook-szabályzatot vagy fogalmaz meg egyértelmû iránymutatást arra nézve, hogy mit vár el az alkalmazottaktól a hivatalos órák után is – foglalta össze Holló Dóra a BALÁZS & HOLLÓ Ügyvédi Iroda partner-ügyvédje.

Tiszta Amerika

Egy 24 éves amerikai középiskolai tanárnõt, Ashley Payne-t egyik kezében söröspohárral, másikban borospohárral a kezében fényképezték le barátai 2009-es európai vakációja során. A Facebookra feltöltött fotót egy szülõ szúrta ki 2011-ben, majd értesítette az iskolát. A munkaadó ultimátumot adott a tanárnõnek: felmond, vagy felfüggesztik, és vizsgálat indul ellene. Payne felmondott, de késõbb beperelte egykori munkaadóját, azért hogy visszakapja állását és kártérítést kapjon, a bíróság azonban elutasította kérelmét.

Egy másik esetben egy, a Coca-Colánál dolgozó kamionsofõrt arra hivatkozva bocsátottak el, hogy „megszégyenítette” a céget és annak termékeit, azzal, hogy munkaidõben, Coca-Cola munkaruhában Pepsi Colát fogyasztott. A kamionsofõrt késõbb szakszervezeti nyomásra vették vissza a munkahelyére.

Holló Dóra szerint ezek a példák földrajzilag és a gondolatilag is távolinak tûnhetnek, de a hatályos jogszabályok és a jogi megítélés szempontjából Magyarországon is hasonló lehet egy-egy ilyen eset végkifejlete. „Hogy messzire ne menjünk, pedagógusok esetében az Alkotmánybíróság már 19 évvel ezelõtt rögzítette, hogy hivatásuk specialitására tekintettel munkavégzésre irányuló jogviszonyaikban jogszerûen korlátozható a magánéletük” – mutatott rá Holló Dóra.

A törvény betûje

Holló Dóra elmondta: a tavaly hatályba lépett új Mt. 8. § elsõ bekezdése rögzíti, hogy – a munkaviszonya alatt – a munkavállaló kifejezett jogszabályi feljogosítás nélkül nem folytathat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti.
A fenti paragrafus második bekezdése ugyanakkor már arról is rendelkezik, hogy a munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének, vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére.
A harmadik bekezdés pedig még azt is hozzáfûzi, hogy a munkavállaló véleményt sem nyilváníthat úgy, hogy azzal a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértse vagy veszélyeztesse.

„Bár ezek a szabályok – ránézésre – nem jogosítják fel a munkáltatót, hogy „csak úgy” beleavatkozzon a szabadidõnkbe vagy a magánéletünkbe, jelentõsen árnyalja a képet az a tény, hogy elsõ körben éppen a munkáltató az, aki eldöntheti, hogy milyen viselkedés, tevékenység, illetve megnyilvánulás számít veszélyeztetésre alkalmasnak, gazdasági érdeket sértõnek vagy éppenséggel súlyosnak – mutatott rá Holló Dóra. „A munkáltató vérmérsékletétõl függõen az amerikaihoz hasonló, szélsõségesnek látszó példák is jogalapot teremthetnek a szankciókra.”

Ráadásul a munkaadónak a szankcionálásra is többféle lehetõsége van, hiszen az Mt. 56.§ elsõ bekezdése alapján a „munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése” miatt fegyelmi büntetést (figyelmeztetést, pénzbüntetést) is kiszabhat, de az Mt. 66. § második bekezdése szerint a munkavállaló magatartására hivatkozva akár fel is mondhatja a munkaviszonyt.

Márpedig a fenti Mt. szabályok alapján a dolgozó munkaviszonyból származó kötelezettsége – munkaidõ alatt és munkaidõn túl– a munkáltató jogos érdekeinek megsértésétõl való tartózkodás, magyarázta Holló Dóra.

„Ha a munkavállaló nem ért egyet a döntéssel, természetesen fordulhat bírósághoz, de az ügy kimenetele finoman szólva is esetleges. Az eltelt egy év alatt még nem alakult, nem is alakulhatott ki letisztult, egységes bírói gyakorlat arra nézve, hogy pontosan mi számít munkaidõn túl olyan magatartásnak, amely valóban sérti a munkáltató jogos gazdasági érdekeit, és ezért jogszerûen tekinthetõ a munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegésének is” – tette hozzá a szakember.