Idén nemcsak a táppénzre vonatkozó szabályok szigorodtak; az állami rokkantsági ellátásra vonatkozó szabályok is jelentõsen megváltoztak, így az Alkotmányból kikerült a nyugdíj és a rokkantsági nyugdíj, mint az állampolgároknak alanyi jogon járó juttatás. Korábban, a balesetek vagy betegségek utáni ideiglenes vagy akár végleges munkaképtelenség idõszakában a táppénzre, illetve a rokkantsági nyugdíjra, mint rendszeres jövedelemforrásra hosszabb idõn át is biztosan lehetett számítani. Mára azonban a rokkantsági nyugdíj intézményét leváltó szociális járadék jelentõs változásokat hozott: az egyén a társadalombiztosítás révén semmilyen rokkantsági ellátásra nem jogosult. Míg a többség, szerencsére, ezt a helyzetet közvetlenül ritkán tapasztalja meg, ha mégis baleset történik, a tragédia gyakorlatilag megduplázódik a rendszeres kereset, munkajövedelem kiesésével.

Mekkora a tényleges keresetkiesés?

Ma egy beteg táppénzként fizetésének legfeljebb 65 százalékát kaphatja meg, ez azonban csak a 100 ezer forintos jövedelemhatárig igaz. Akinek ennél magasabb a fizetése, abban a helyzetben találja magát, hogy korábbi jövedelmének feléhez vagy egyharmadához jut hozzá.

„Szomorú valóság, hogy hazánkban minden évben minden negyedik ember, mintegy két és félmillió fõ vesz igénybe kórházi ellátást, átlagosan évi nyolc napon át. Szintén ijesztõ, hogy évente több mint 20 ezer ember sérül meg közúti balesetben, és több mint 17 ezer otthoni és munkahelyi baleset következik be” – vázolta az alaphelyzetet Bartók János, a MetLife Biztosító vezérigazgatója. – „Számításunk szerint, egy 30 napos munkaképtelenség havi nettó 200 ezer forintos fizetésnél közel 50 százalékos kiesést okoz. Ebben az esetben a napi nettó kereset 7 143 forint, a napi táppénz összege 4 286 forint, fekvõbeteg-ellátás esetén pedig mindössze 3 571 forint. Azaz, a 200 ezres havi fizetés helyett a beteg táppénzként 120 ezer forintot, kórházi kezelési idõszakkal számolva pedig 100 ezer forintot kap kézhez.”

Egy hosszabb betegszabadság alatt a korábban rendszeres jövedelem gyakorlatilag eltûnik, miközben a kiadások a korábbi szinten maradnak, sõt, az egyéni körülményektõl – a betegség vagy a rokkantság típusától, súlyosságától – függõen nõnek is. Ha pedig nincsenek pénzügyi tartalékok, sem táppénz, sem rokkantsági nyugdíj, csak egy nem alanyi jogon járó minimális szociális segély, a rendszeres munkajövedelembõl élõ, egyéb tartalékokkal nem rendelkezõ családok kiadásainak, bankhitelének, rendszeres költségeinek fedezése és vállalt kötelezettségeinek teljesítése ellehetetlenül.

Súlyos alulbiztosítottság a hazai piacon

„Idén egyértelmûvé vált, hogy az új szabályozások következtében a baleseti rokkantság, illetve a kritikus betegségek kockázatát kizárólag privát megoldással, azaz kisebb összegek rendszeres befizetésével fenntartott balesetbiztosítással lehet kezelni. Mégis, a hazai piacon éppen ezen a két területen látunk súlyos alulbiztosítottságot” – hangsúlyozta Bartók János. – „A MetLife tapasztalatai alapján a 30-50 millió forint értékû biztosítások képesek a szükség esetén felmerülõ valós igények kielégítésére, miközben a magyarok továbbra is 2-3 millió forintos fedezetben gondolkodnak. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, szemléletváltás kell, ami a régió többi országában az utóbbi években már megtörtént. Lengyelországban, például, 30-40-50 millió forintnak megfelelõ összegeknél kezdõdnek a kiesõ kereset pótlására szolgáló élet- és balesetbiztosítások. Sokkoló, hogy nálunk a megélhetést biztosító összegnek mindössze egytizedét szánnák erre a célra azok, akik egyáltalán hajlandóak balesetbiztosítást kötni.”

A gyakorlat azt mutatja, hogy a magyar piacra jellemzõ 2-3 millió forintos kockázati élet- és balesetbiztosítási összegbõl általában legfeljebb egy évre pótolható a kiesõ jövedelem. A rokkantsági balesetbiztosítás átlagos összege 860 ezer forint, amibõl a tapasztalatok alapján átlagosan 3-6 hónapig lehet megélni, pedig ha valaki a 40-es éveiben azzal szembesül, hogy többé nem képes 100 százalékos munkavégzésre, neki és családjának több tízmilliós összegre van szüksége, hogy fenntartsa életszínvonalát. A szakértõ szerint a magyarok a rövid távú túlélésben gondolkodnak, még akkor is, ha tudják, az állam nem fogja tudni õket ellátni. A családok elõször jellemzõen halálesetre szóló kockázati életbiztosítást kötnek, és csak ezután foglalkoznak az egészségbiztosítással, a hosszú távú munkaképtelenség esetére fedezetet nyújtó lehetõségekkel.