Az UNIQA Biztosító és a Free Association Research 2015. október elején elvégzett online villámfelmérésébõl kiderül, az emberek 90%-a tisztában van azzal, hogy döntéseivel befolyásolhatja élete alakulását, és mindössze 10%-uk állítja azt, hogy a sorsuk eleve elrendelt. A végsõ szó kimondásában a nem tényszerû dolgok is nagy szerephez jutnak; a nõk 60%-a hallgat a szívére és a megérzéseire is.

Bár ez az arány azt mutatja, hogy a magyarok hisznek a személyes felelõsségvállalás fontosságában, a napi gyakorlat mégis azt tükrözi, hogy a nehéz döntések elõtt halogatunk, kivárunk, és kevésbé általános, hogy gyorsan túllépnénk egy fajsúlyosabb problémán. A felmérésben részt vevõk csupán 30%-a dönt spontán, a megérzéseire hallgatva. Míg 30 éves kor alatt többet dilemmázunk, életkorunk elõrehaladtával a döntésekhez szükséges idõ egyre csökken.

Az UNIQA Biztosító „Higgy magadban!” kampánya éppen ezért arra ösztönzi az embereket, hogy merjenek túllépni félelmeiken, vállalják fel céljaikat, és bátor döntéseikkel segítsék önmagukat abban, hogy sikeresebb, boldogabb életet éljenek.

A kutatásból kiderül, hogy az emberek 90%-a került már súlyos döntési helyzetbe magánéletében és munkájában egyaránt. Nem meglepõ, hogy nehéz munkahelyi döntésekkel legnagyobb arányban a cégtulajdonosok és a vezetõ beosztásúak szembesülnek. Meglepõ ugyanakkor, hogy a magánéletben elsõsorban az 50 év felettiek érzik úgy, hogy sokszor kényszerülnek válaszútra.

A felmérés eredményei összecsengenek azzal, amit dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus saját praxisában tapasztal: az emberek egy része tehetetlenségben él, úgy érzi, nem tud változtatni az életén, az életminõségén, és emiatt másokat okol.

A válaszadók harmada a döntést kifejezetten nyomasztó kényszerként éli meg. A döntési helyzetekhez kapcsolódó negatív stressz jóval nagyobb arányban fordul elõ a nõknél és a 30 év alattiaknál.

„Önmagában nem meglepõ tény, hogy a legtöbb ember teherként éli meg azt, ha döntenie kell. Bár valójában rengeteg döntést hozunk nap mint nap, mégis hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Feltehetõen azért, mert minél jobban tudatosítjuk magunkban, hogy egy jövõbeni dolog rajtunk múlik, annál világosabbá válik, hogy felelõsek vagyunk azért, ahol jelenleg tartunk az életben” – hangsúlyozza Almási Kitti .

A válaszadók 80%-a nem szeret egyedül dönteni, ezért másokat is szívesen bevon egy-egy helyzet megoldásába. Tízbõl hat magyar a házastársa, partnere segítségével dönt, majd a család és a barátok véleményét kérjük a leggyakrabban. Egyedül dönteni a hölgyek és a 30 évesnél fiatalabbak szeretnek a legkevésbé, míg a férfiak, az idõsebbek és a cégvezetõk alig támaszkodnak külsõ véleményre.

„Azzal, hogy a házastársunkat, a barátainkat hívjuk segítségül a döntéseinkhez, valójában megosztjuk a felelõsséget, tehát késõbb már hivatkozhatunk arra, hogy más is azt javasolta, amit léptünk – magyarázza a jelenség hátterét Almási Kitti. – A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ismerõsök tanácsai nem sokat érnek, csupán azt mutatják meg, hogy a másik ember mit tenne egy adott helyzetben. Ez azonban mit sem segít, ha a mi feltételeink egészen mások.”

A felmérésbõl kiderül: döntéseink közül a legnagyobb kihívást a meglévõ párkapcsolat lezárása jelenti; ez sokkal komolyabb dilemma, mint egy új kapcsolat kezdete. Míg jelenlegi kapcsolatának befejezését az emberek 60%-a kifejezetten nehéz döntésként éli meg, úgy az új viszonyba lépésnél ez az arány alig éri el a 20%-ot.
A szakember szerint az eredmény teljesen alátámasztja azt, amit az emberek veszteséggel/nyereséggel kapcsolatos attitûdjérõl tudunk: jóval érzékenyebbek vagyunk, ha el kell engednünk, veszteségként kell leírnunk valamit. Ez egyfajta kudarc beismerése is a legtöbb ember számára, míg belevágni egy kapcsolatba csupán egy lehetõség elfogadását jelenti.

Egyéb élethelyzeteinkkel összevetve a legkönnyebbnek a gyermekvállalással kapcsolatos elhatározásunk meghozatalát tartjuk. Utólag értékelve az élet nagy kérdéseit, szintén a gyermekvállalást gondolnánk újra a legkevesebbszer, míg a legsikertelenebb döntéseknek a tanulmányainkkal összefüggõ elhatározások tûnnek.

A kutatásba vont legfiatalabb korcsoport számos döntést sokkal nehezebben él meg, mint az idõsebbek. Különösen igaz ez a gyermekvállalásra, a tanulmányokkal kapcsolatos döntésekre, és a külföldön történõ „új élet” elkezdésre is.

Almási Kitti azt tanácsolja, hogyha jobban a kezünkbe akarjuk venni sorsunkat, mindenképpen fontos tudatosítani döntéseink jelentõségét, hiszen éppen ez segít abban is, hogy érezzük: a kezünkben van az irányítás. A döntéseket tehát lehetõségként kell megélni a teher vagy nyomasztó felelõsség helyett.